Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mi történt velem 1990 "fekete" márciusában?
Ha kinn voltál az utcán, ha otthon voltál, ha a tévéből nézted, ha rádióban hallottad, vagy csak mesélték... írd le mi történt veled 1990 márciusában !
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink kucsera eniko válasza. Dátum:
-
Mi az apamat vartuk haza, de nem jott, anyum egyre idegesebb volt mivel a radioba eleg veszes hirek terjedtek, nagyon keson erkezett haza es meselt: Suto Andras vedtek az RMDSZ szekhazaba, probaltak kitorni de a kint osszegyult roman csoport nagyon agresziven viselkedett, egy ido utan berontottak es akit lehetett kirancigaltak es agyba-fobe utottek, a tobbiek Suto Andrassal a felsobb szintre menekultek. Az apamat is kirancigaltak es vertek ahol ertek, de egy roman ferfi felsegitette es orditott a tobbiekre, hogy hagyjak beken mert ez az ember roman.... elvettek a penztarcajat, hogy kivegyek belole a "buletinjet" ahol romanul irta Cocis Mihail, ez eletet mentett, mert engedtek, hogy mentobe uljon es korhazba keruljon ahol 5 kapoccsal a fejet ossze fogtak. Eveken keresztul probalkozott a nevet vissza iratni Kocsis Mihalyra, sok helyen kervenyezte es mikor en megszuletem az remelte, hogy legalabb az en nevemet irjak majd helyesen..... persze nem sikerult.... es soha nem gondolt arra hogy ez egyszer az eletet is megmenti, azt sem tudta meg, hogy ki volt az a roman ember aki tudta a neverol, hogy van irva.
Nagyon feszult volt az egesz varosba a hangulat, nem akartunk kimenni a foterre de a radioba csak azt hallotuk, hogy a romanok egyre tobben gyulekeznek a foter kozelebe ahol csendes magyar tuntetes volt.
Kimentunk. Pont akkor ertunk ki amikor a roman csapat nekiront a tuntetoknek. Nem jott hogy higgyek a szememnek , utottek mindenkit mire a magyarok a padokat osszetorve es felfegyverkezve visszavagtak, az en kezembe is nyomtak egy pad-darabot es orditottak hogy vedjem magam.....
Nemsokara megerkeztek a tankok es a ket fel koze alltak, senki nem tudta hogy mi fog tortenni, kozbe a nagy kavarodasba elszakadtam a ferjemtol es sehol nem talaltam. A ferfiak tobbsege a teren maradt a noket meg betereltek a varoshazaba, de en nem mentem mivel a fejemet kellet megtalaljam, vegig neztem hogy keszitik a Molotov-koktelokat es hajigaljak at a tankok felett, egyszer csak arra lettem figyelmes hogy mindenki huzza hatra a masikat mert egy nagyauto a tomegbe rontott. Ahogy ott teblaboltam az jutott eszembe, hogy nem is olyan reg, meg haromhonapja sem, amikor a forradalom volt es Kiraly Karoly vezetett vegig a Dozsa Gyogy utcan, arra kert hogy mindig emlekezzunk arra hogy ezt a forradalmat egyutt csinaltuk, a tomeg orditotta, hogy "suntem fratii".... es most meg oljuk egymast.
Ott a foter kozepen mindenki attol tartott, hogy bekeritenek es nem lesz hova menekulni, nagy duborges hallatszott a Kossuth-utca felol es arra szamitottunk, hogy ez be is valt, be leszunk keritve, de egy ido utan ki lehetett venni, hogy mit orditanak: Ne feljetek magyarok, megjottek a ciganyok.... egy par percig csend lett utanna mindenki tapsolt oromebe.
-
Permalink Incze Barna Péter válasza. Dátum:
-
Természetesen apámmal részt vettünk a tüntetésen,amit fontos hangsúlyozni,hogy békés tüntetés volt. Az oka:a magyargyűlölő,soviniszta kormány bejelentést tett a magyar nyelvű tanítás megszüntetéséről a 4. elemi fölött. A tüntetésről egy héttel előtte mindenki tudott és rengetegen részt vettek,hisz mindannyiunkat érintett.
A tüntetés a Kistemplom-térről indult a Bolyai Téren át le a Sáros utcán,Petőfi Téren át a Főtérre a Városháza elé.Meg kell említsem,hogy leállt a tanítás,a gyárak az üzletek bezártak,mert aki magyar volt az kivonult az iskoláinkért az anyanyelvi tanításunkért az alapvető jogainkért. Fegyelmezetten történt minden ahogy előre meg volt hirdetve, könyvvel a hónunk alatt,jelképesen.Meglepett a tömeg mérete. Mire a Főtérre értünk rengetegen csatlakoztak.Tudni kell,hogy tanáraikkal rengeteg iskolás diák meg öreg nyugdíjas nénik,bácsik is ott voltak közöttünk.A hosszadalmas menet után a városháza erkélyén Kincses Előd elmondta röviden a tüntetés célját,lényegét . A tömeg követelte a kormány válaszát,reagálását.A kormány válasza, a hallgatólagos beleegyezés volt az ungurok megleckéztetésére...
A románság tudtunk nélkül készült az ellentüntetésre és támadásra! Az alsóvárosban a román templom és a Grand Hotel előtt gyülekeztek.Összeszólalkozással,bekiabálásokkal,rugdosódással kezdődött,aztán üvegek,kövek repültek felénk(rögtön vissza is) és egy adott pillanatban miután megérkeztek a városi tömegközlekedés buszain a Görgény völgyi oláhok,középen templom felől a román tömeg megnyílt helyt adva a feltüzelt bepálinkázott pörge kalapos vitézeknek akik villákkal,fejszékkel,szuronyokkal és egyéb barbár harcra alkalmas eszközökkel berohantak a magyar tömegbe és ütöttek,szúrtak,vágtak ahogy bírtak...Hát erre még álmunkban sem számítottunk! Soha nem felejtem el azt a döbbenetet,morajt,sikongást,tanácstalan menekülést! A magyar tömeg kapualjakba,lépcsőházakba préselődött, menekült. A tehetetlen düh majd szétvetett! Reszkettünk a felszökő adrenalintól! A Főtér emeletes házaiból néhány seprűnyelet meg egyéb apróságot dobtak ki,hogy védekezzünk. A padok rúdjaival sikerült leverni néhány pörgekalapost.
A Városházával szemben a patika előtt csúnyán leütöttek egy oláht valami fémtárggyal. Tehetetlenül vergelődött és patakzott a fejéből a vér.Üvöltöttem,hogy ne bántsák tovább! Szörnyű volt...
Hirtelen vissza is húzódtak, nem számítottak ilyen revansra! Apám görcsösen belém kapaszkodott a ruhát majd letépte rólam,úgy rángatott haza. A telefonok kimentek a rossz hírrel. A falvakból kora estére megérkezett a székely felmentősereg. Annak ellenére,hogy a bevezető utakra kivezényelt a szekusok,rendőrök katonák lezárták a közlekedést,sokan gyalog az erdőkön át,de megérkeztek,végig vonultak a városon,és ahol ellenállásba ütköztek azt pillanatok alatt semlegesítették! A Grand Hotelben állítólag szobáról szobára jártak s a szekrényekből meg az ágyak alól rángatták ki a nagy hős Hodákiakat
Hát nagyon röviden ennyi!
-
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Végigolvastam a történeteket és hihetlen érzések kavarodnak bennem... döbbent is vagyok és büszke is. Csak nagyvonalakban ismertem a Marosvásárhelyi történéseket, itt Mo-n kissé agyon volt hallgatva a dolog. Habár nem vagyok Marosvásárhelyi, de büszke vagyok az ottani magyarokra, székelyekre és cigányokra, akik akkor és ott példát mutattak összefogásból. Most már értem miért mondta anno nagyapám, hogy az csak illúzió, hogy Székelyföld román kézen van... vér nem válik vízzé, és soha nem is fog.
-
-
Rengeteg dolog lemaradt a beszámolómból,vázlatos és hiányos az egész,talán majd még írok ha lesz időm!
-
-
Én szóltam hozzá, kettővel fentebb olvasható. 88-ig Kolozsváron éltem, nem az a Kálmán Csaba vagyok akit Ön keres.
-
Permalink Orbán Anna válasza. Dátum:
-
Én azzal kezdeném a történetemet, hogy március 16-án a marosvásárhelyi Tudor-negyedben, ahol többségében románok laktak, elkezdődtek az első erőszakos cselekmények. Tulajdonképpen ez az események kiindulópontja. Részeg, randalírozó románok kifogásolták egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását. Pillanatok alatt több száz ember verődött össze, lakásokba hatoltak be, letépték a magyar feliratokat. Én is a Tudor-negyedben laktam egy kis családi házban a lányommal kettesben. Már attól az éjszakától kezdve úgy feküdtem le aludni, hogy a kályhán forrt a víz és a párnám alatt egy nagy ebonit rudat rejtegettem, félve az esetleges támadástól. A következő és az azutáni napon is láttam a Főtér felé felvonulni a román tüntetőket, akik attól féltek, hogy elveszik tőlük Erdélyt. Március 19-én délelőtt a románok tüntettek a Főtéren és én kimentem, hogy megtudjam min vannak annyira felbőszűlve, a távolból figyeltem őket és bár nem szép dolog, de nagyokat köptem a földre, így vezetve le haragomat és dűhömet.Délután dolgozni mentem, ahol a helyi rádió adását hallgattuk a kollegákkal. Úgy 17 óra után hirtelen megszakították az adást és zenét kezdtek sugározni, mégpedig az MHV Ébresztő című albumának (Ébredj, Nyissatok ajtót, Szeretet és gyűlölet stb.) dalait. Ebből elég egyértelműen éreztük , hogy baj van és szóltam, hogy zárunk és mindenki menjen haza. Mikor a házunk közelébe értem, láttam, hogy emberek ugrálnak át a rádió székházának kerítésén és románul ordítoznak, akkor próbálták elfoglalni a rádiót. Este aztán meghallottam, hogy mi történt az RMDSZ székházában és egyből forrni kezdett a vérem (itt zárójelben megjegyzem, hogy az 1989-es forradalomkor is kint voltam és a 2006. okt. 13-i budapesti tüntetésen is) és másnap reggel, vagyis 20.-án már a Főtéren voltam a tüntetők között. Ott maradtam egész nap, mert azt ígérték jön Iliescu és újra lesz magyar tannyelvű oktatás a Bolyaiban és helyreáll a rend is a városban. Mi vártunk türelmesen, békésen, az emelvényről beszéltek hozzánk, bíztattak, hogy nem lesz semmi baj. A déli óráktól elkezdtek gyűlni a tér túloldalán a románok is. Ezután buszokkal megérkeztek a Görgény völgyi parasztok, mintegy 8 autóbusszal. Szinte mindenkinél fegyver (kasza, vasvilla, fejsze) volt. Majd pillanatok alatt elszabadult a pokol. A felfegyverzett, részeg románok áttörték a rendőrségi kordont, és nekünk rontottak. Hirtelen nem is tudtuk mi történik, én teljesen értetlenül álltam, míg meg nem láttam a mellettem lévő férfi, vérző fejét. Akkor elkezdtem menekülni, bár nem tudtam merre menjek, de hallottam, hogy azt kiabálják, hogy gyorsan menjen mindenki a Polgármesteri Hivatalba, kinyitották az ajtókat és ott menedéket találunk. Sikerült nekem is bejutnom, ahol most már feldühödött magyar emberek voltak, a legemlékezetesebb az volt mikor megláttam egy nagy disznóölő késsel a kezében az egyik híres színházi rendezőt, aki ordítva kereste, hogy hol vannak a románok, mert mind leszúrja őket. Egy kis idő múlva a férfiak kimentek és a polgármesteri hivatal előtti padokat azokkal közösen, akik kint maradtak, villámgyorsan szétszedték és a hosszú fadarabokkal visszaverték a románokat. Ezután több órán át tartó harc kezdődött. Egy teherautó keresztülvágtatott a főtéren, elütött egy magyart, majd becsapódott a templom lépcsőjébe. Az elütött magyar meghalt, de a kocsi platóján utazó románok közül is egy ember életét vesztette.
Megpróbáltam többször is kijutni, hogy haza mehessek, de mindannyiszor megijedve a látványtól, a sok vérző, dühős embertől visszaszaladtam. Már sötétedett mikor újból kimerészkedtem és akkor meg egy vízágyú talált telibe, mert addig megérkeztek a tankok is a helyszínre. Úgy vizesen, ahogy voltam elindultam volna a Tudor felé, de nem jutottam messzire, újból menedéket kellett keresnem és egy barátnőmhöz szaladtam be, aki az egyik főtéri blokkban lakott. Este 9 után felfegyverkezve most már én is egy jókora husánggal elindultam a szüleimhez és szerencsésen haza is értem, mert akkor már ott voltak a környékről bejövő székelyek és ütötték, verték, ahogy bírták a románokat, akik menekültek volna, de nem volt hova.
Elmeséltem a szüleimnek mi történt a Főtéren, erre édesapám fogta magát és elindult ő is harcolni. A többit tőle tudom, hogy mint dobáltak Molotov-koktélokat a buszokra és hogy ütötték le a buszról menekülő románokat.
Ennyi az én történetem, bár sok apró részlet még kimaradt belőle, így is hosszúra sikeredett, ezért elnézést, de nagyon rám törtek az emlékek.
-
Permalink Mihály Imre válasza. Dátum:
-
Nem "foltatom"-csak folytatom a történetet. A templom alatti események után, én haza irányítottam diákjaimat és arra kértem a "fiaimat", hogy tartózkodjanak az összecsapásban való részvételtől, mert még fiatalok és testi épségüket kockáztatják. Most -20 év után - is úgy érzem, hogy jól cselekedtem. Az, ami azon délután történt Marosvásárhelyen, az emberi kultúra és civilizáció szégyene. Ne felejtsétek soha, soha!! Marosvásárhely magyar lakosságát, kultúrájának intézményeit és jeleit, közel 800 éves története során -először Könyves Kálmán említi Lorum Forum Siculorum néven - ilyen megalázás, ilyen barbár támadás nem érte. Ezt Judea-nak, Gr. Ploiesteanu-nak, R. Ciontea-nak minden nap el kellene mondani. Judeanak a lelkén szárad az, ami az RMDSZ székházánál történt, ő igérte meg a szabad elvonulás biztosítását az ott rekedteknek, aztán galád módon nézte hogyan verik-ütik azokat, akiknek egyetlen bűnük, hogy magyarok voltak.
Délután otthonról - a Kornisa negyedben laktam - követtem az eseményeket. Írtózatos volt hallani azt az üvöltést, amit ezek a megvadított emberek lerendeztek a Régen felöl jövö úton (November 7). Másnap reggel igyekezvén a Bolyaiba, a Sárosi utcát teljes szélességében elfoglalva emberek ezrei ütemesen ordították. "ITTHON VAGYUNK, ITTHON VAGYUNK!! NEM FÉLÜNK, NEM FÉLÜNK!! Kedves nemzettársaim, ma is borsózik a hátam ettől a szívem-lelkem mélyébe beivodott jelenetétől a márciusi eseményeknek. Azt az érzést sem leírni, sem elfelejteni nem tudom. Nem tudom, mert felejhetetlen. Még most is kiszökik a szememből a könny, ha rágondolok. Tudtam, éreztem, hogy nagyon nagy a baj. Folytatom.
-
-
Nem tudtam könnyek nélkül elolvasni az utóbbiakat... Marosvásárhely, a Magyar Összefogás városa.
-
Permalink Szász Tünde válasza. Dátum:
-
Sziasztok!
Én Sárpatakon éltem akkor, anyu bent dolgozott Vásárhelyen és amikor hazajött és mondta, hogyan menekültek el a magyar falvakba menő buszok, nem hittünk a fülünknek.
Megkérdezték az utcán, hogy magyar vagy? vagy román vagy?
és nem tudtad, hogy kinek mit mondhatsz, mert kaptál, ha rossz választ adtál!
Akkor 10 éves voltam, de ezt soha nem lehet elfelejteni.
Kaptuk a hírt, hogy Sáromberkén megölték péket, csak azért mert magyar volt.
Kint voltunk a kertben, amikor megszólalt a falu szirénája többször is, olyan érzésem volt, mintha háború lenne....
Azok a képek tárultak elém a sziréna hangjára, amit a nagyapám mesélt a háború idejéről.
A falu férfiai készenlétben álltak és a hodaciak éjszaka jöttek teherautóval lámpa nélkül, hogy megtámadják a falut, de a maros híd előtt "feltartóztatták" őket, a teherautót elvették tőlük és napokig ott állt az autó a falu közepén, mert az győzelem volt!
Nagyon szomorú, hogy nem lehetünk magyarok a szülő földünkön és rengetegen el kellett vándoroljanak... (többek közt én is) és amíg élek hazátlan vagyok és leszek most már :-(((
-
Permalink Berekméri Edmond válasza. Dátum:
-
Szia. Sáromberkén (és Vásárhelyen) éltem meg az eseményeket. Én is sokáig ott voltam a megyeszékhelyen tüntető tömegben. A sárpataki "csuklós" busszal jöttünk haza öt óra körül, s attól kezdve már a falut, Sáromberkét védtük. A részletekről majd később írok...
Egy kis helyesbítés: Sáromberkén nem öltek péket, csak erőszakkal behatoltak a pékségbe a botokkal felfegyverzett hodákiak, vizet kérve, kenyeret zsákmányolva. Óriási pánikot, zűrzavart okoztak.
Egy áldozata azért szülőfalumban is volt az eseményeknek. Gémes István halálra gázolta egy Marosvásárhely felé száguldó botos, fejszés parasztokkal megrakott tehergépkocsi... Három kiskorú gyereke maradt árván.
-
-
Van itt egy érdekes kérdés. Mi nem vagyunk Marosvásárhelyiek és amikor ezek történtek, már rég Magyarországon éltünk. Ahogyan vissza tudok emlékezni a magyar híradásokra, ott szó volt arról, hogy a román politika által felbérelt csőcselék megtámadta a védtelen embereket, szó volt arról, hogy szegény Sütő Andrásnak kiverték a fél szemét, illetve szó volt a magyar áldozatokról.
De eddig úgy élt bennem a fekete március, hogy ott porig aláztak minket, viszont amiket itt olvastam a magyarok, székelyek és cigányok összefogásáról, ahogy visszafoglalták a várost a részeg oláh csürhétől, az nekem teljesen új volt és hihetetlenül büszke vagyok rá.
Azt szeretném kérdezni azoktól, akik már akkor itt éltek Magyarországon, hogy mire emlékeztek az akkori magyar híradásokból? Mert kicsit olyan, mintha erről a helytállásról egyáltalán nem szóltak volna a krónikák, sőt később is mintha "agyonhallgatták" volna az egészet. Vagy én emlékszem rosszul?
-
Permalink Bartha Attila válasza. Dátum:
-
Sziasztok,azon a Márciusi napon több barátommal én is kint voltam a főtéren és most 20 év távlatából is kiráz a hideg ha visszaemlékszem azokra az órákra,Amikor bevonultak a tankok tudtuk,hogy valami nagy dolog fog történni,kis idővel később megérkeztek a Hodáki és környező falvakból a románok,pár percen belül elszabadult a pokol,ránk támadtak,ütöttek amivel értek,kasza,fejsze,botok,menekültünk,féltettük az életünket!A rózsák tere fele menekültünk kb 300m-ert,amikor észrevettük,hogy mindenki keres valami eszközt,hogy visszavágjon,elkezdtük felszedni a padokról a léceket,láncokat és spontán szerveződtünk,hogy visszavágjunk sikerült!menekültek ők is...félelmükben felfutottak azokra a buszokra amivel hozták őket,emlékszem csak az első ajtók voltak nyitva,csapdába estek mert valakik a hátsó ablakon benzines palackokat dobáltak be és egyesével kellett leszálljanak ahol markos magyar legények várták...nem részletezném... Nagyon sok sérültet vittünk a városházára többek közt románokat,kérdeztük,hogy miért jöttek megzavarni egy csendes tüntetést.,nem tudták a választ,lefizették őket pénzel,pálinkával,szerencsétlen tudatlanok!!Nem jó ezekre a dolgokra emlékezni,mély sebeket tépek fel és borzongok.Talán a legszebb amikor több ezer MAGYAR énekelte a székely himnuszt.Sok minden kimaradt de nem akarok senkit untatni.Kívánok jó egészséget minden Erdélyinek.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
