Válasz erre a beszélgetésre

Permalink Filep Mária válasza. Dátum: Március 8, 2010 Idő: 11:28pm

"Az ellopott forradalmunk Fekete Márciusából a remélt jobb jövőnket ígérő Szeretet Márciusába" Szól a meghívó az idei emlékező ünnepségre. Ez a kulcs szó . "Szeretet " Márciusa. Így legyen .Ezzel emelkedhetünk a bennünket taposók, gyalázók fölé.
A halottaktól ne várjunk bocsánatot. Az élők, a megnyomorítottak, a börtönbe zártak, és szeretteik döntsék el mikor halványodik megbocsátásba a gyászuk. Ami megtörtént letagadható, és átírható akár az egész történelmünk. Nem ismeretlen módszer, régóta gyakorolják. Ezért nagyszerű gondolat a személyes élmények megismerése. Így lesz hiteles a történelem. A tudorok majd megtalálják a láthatatlan összefüggéseket. Így látom, és nagyon várom a történeteket. Köszönet Bálint Lászlónak ezért az oldalért.

• ▶ Válasz

Permalink Kuti Márta válasza. Dátum: Március 9, 2010 Idő: 2:13pm

Az a fekete folt Vásárhely arcán

Csütörtökön, 1990. március 15-én érkeztünk haza. Többedmagammal az Igaz Szóból lett Látó szerkesztőségéből Kecskeméten, a hírős városban tanulmányoztuk tíz napig a számítástechnika rejtelmeit az MDF jóvoltából. Kaptunk ajándékba egy számítógépet, teljes felszereléssel, nyomtatóval stb. Hazafelé elkísért két parlamenti képviselő is, akik az egész akciót szervezték, Józsa Fábián és Debreczeni József. Eufóriás állapotban voltunk, végre Bánffyhunyadnál megálltunk, mert kinyitottak a boltok, ragasztót vettünk és nagy boldogan kidíszítettük a kocsi ablakait nemzeti színű plakátokkal meg magyar címerekkel, és estére hazaértünk Vásárhelyre. Mit sem sejtve, hisz ha kint van az ember, s híreket is alig hall, minden szépnek, rendben valónak tűnik.
Semmi sem volt rendben. Február 10, a gyertyás menet óta valami nyugtalanság ülte meg a várost, azt hittük, egyik napról a másikra nemzeti kisebbségi jogaink birtokosai leszünk, de nem, a város élére került román soviniszták minden lépésnél keresztbe tettek. A gyerekek a Bolyaiban követelték vissza az őseik iskoláját, és ülősztrájkoltak, azelőtt az egyetemisták is, aztán jött a gyógyszertár körüli provokáció a magyar felirat miatt, és nyilvánvaló lett, hogy ismét ki kell menni az utcára.
Hétfőn,19-én alig voltunk a szerkesztőségben. A lap főszerkesztője, Markó Béla éppen Budapesten békült a román értelmiséggel, mert szerveztek valami találkozófélét, s Romániából minden „értelmes” ember ott volt, miközben az ország ebek harmincadján. A déli órákra egyedül maradtam, mindenki elszállingózott a kíváncsiságtól és izgatottságtól hajtva. Kint, a megyeháza előtt csendben tüntetett a magyarság, sok diák közöttük. A szerkesztőség a hajdani megyei és városi pártbizottság tőszomszédságában volt, a Városháza utca 1. szám alatt, a földszinten az Új Élet, Sütő András lapja működött. Egy óra tájt befejeztem a munkát, a következő lapszámot készítettem elő, bezártam, és leérve benéztem, mi a helyzet szomszédéknál. Ott is csak Elekes Ferenc volt bent, figyelte az eseményeket. Tanakodtunk, hogy vajon mi lesz ebből, amikor megszólalt a telefon, és Sütő affelől érdeklődött, hogy mi a helyzet? Frici mondta, hogy egyelőre minden rendben, csendben. Aztán Andris arra kérte, menjen ki az utcára és nézzen szét, s utána számoljon be neki. Na mondtam, megyek én is szétnézni, s elindultam a csendesen zümmögő tömegen keresztül a Vártemplom felé, hadd lám, kijöttek-e már a diákok, mert oda mentek imádkozni, és hogy a felső fertályon minden rendben van-e? Csend és rend volt kétóra tájban a Bolyai téren, az egykori királyi táblában székelő RMDSZ székház körül is. Hát akkor minek félni, hisz a fél nap már eltelt? S mint a járőr, aki jól végezte dolgát, a Törvényszék utcán keresztül, Székely János és Varró Ilona lakása előtt elhaladva hazajöttem a Kövesdombra.
A délután többi részét tudom is én, mivel töltöttem, de vártam a másnapot. Reggel 10 óra tájt a főtérre érve már egy nagyobbacska tömegen verekedtem keresztül magam, hogy bejuthassak a szerkbe. Suttogásokat hallottam, hogy: Te én, én tettem a kocsiba…hogy mit nem értettem, de ösztöneim azt súgták, valami lóg a levegőben. Kiderült, hogy milyen tragédia történt előző nap délutánján a görgényi capinárok és parasztok ostrom alá vették a székházat, sokan megsérültek, és alig tudták őket kimenekíteni, kiverték a fél szemét Sütő Andrásnak. Tehát az egy jón kívül, mindenre lehetett számítani.
Délig bent voltam a szerkben, megjártam közben a nyomdát, s amikor visszajöttem, a tömeg már jól felszaporodott, de még mindig nem volt rendbontás. A telefon állandóan csengett, a fiúk szobájából csak kinézett az ablakon Nemess Laci, (aki azóta már onnan túlról figyel), és már mondta is a történéseket magyarul, angolul, ahogy éppen kellett, mert Jugoszláviából meg Magyarországról s máshonnan is érdeklődtek a sajtósok. Kint szónoklatok hangzottak el, Kincses Előd és mások mondták, biztatták, intették nyugalomra a tömeget. Ilyés Kinga verseket mondott, és hívták és várták Iliescut, a Megmentési Front elnökét, mint a megváltót. Csakhogy ez a megváltó nem a vásárhelyi magyarokat akarta megmenteni, hanem a hatalmát, és nem jött, de jött a magyar cigányság, jöttek a Nyárád mentéről az egyszerű emberek segíteni.
Biluska Cuni, a színésznő, Jánosházy felesége bejött a szerkbe, többek között. Eldöntöttük, hogy hazamegyünk, eszünk, s visszajövünk. A tervet tett követte, Cuninál ettünk valamit, és indultunk vissza. Öltözködés közben látom, hogy a táskájába betesz egy tejesüveget. Azt minek? – kérdeztem. Sosem lehet tudni – válaszolta. – Mindenkinél van valami.
Én naiv, hát erről suttogtak reggel a téren! No, végül is elindultunk, és legnagyobb csodálkozásomra, érkezésünkkor a polgármesteri hivatal előtti tér románokkal volt tele, és Cuni rám szólt, meg ne szólaljak magyarul. Valahogy átvergődtük magunkat, és hátul bementünk a szerkbe. Bent többen voltak, de már nem emlékszem, kik. Én kimentem elöl, a megyeháza és a szerk közötti útszakaszra, ahol barikádot akartak építeni a tüntetők. Négy óra után kezdett elszabadulni a pokol, Egyszer csak érkezett egy vagy két tank ezen az útszakaszon, és a tüntetők nem akarták beengedni a főtérre. Kincses Előd a megyeháza ablakából, én a szerkesztőség előtti járdaszegélyről ordibáltam, hogy hagyják bejönni őket, falnak a két tábor közé. Nem bízunk bennük - kiáltották vissza. - Valakiben bíznunk kell! – válaszoltam ordítva. Reméltem, a hadsereg jelenléte csillapítja a kedélyeket. Öt óra tájban kisétáltam a térre szétnézni. A magyarok felől semmi, nem úgy a polgármesteri hivatal előtt tüntető vátrások. Egyszer csak egy fruktós hűsítős üveg landolt előttem. Hajszál híján a fejemen! Ezzel elkezdődött a csata! Ez már nem az én világom volt. Később megérkeztek az ortodox pópák és volt szekusok által felbérelt Görgény völgyi oláh parasztok. Hiába sérti őket ez a megnevezés. Pont úgy viselkedtek, mint 200 évvel korábban, amikor még fogalmuk sem volt arról, hogy ők tulajdonképpen románok. Nem tudom, miért szeretik jobban ezt a megnevezést, ugyanis eredeti jelentése: idegen, jövevény.
Nos, hat óra tájban leléptem, hátul, az udvaron keresztül, ahol még sértetlenül távozhattam. Itt futottam össze sógorommal, aki szintén hazafelé indult a szerk mellett lakó közös barátainktól.(Annyira feldúlták a történtek, hogy egy hónap múlva feleségével és kisebbik fiával világgá ment. A nagyobbikat, aki épp katona volt, az én gondjaimra bízták).
Ezután elszabadult a pokol. A holland dokumentum filmből, amit a Grand Szálló teraszáról készítettek, az egész világ láthatta a csatát.
Másnap is a központban szünetelt a forgalom, üvegtörmelékeken, fadarabokon azaz a csatatéren vonult be a gyalogos ember a főtérre. Autós féltette a gumiját.
Eltakarítottak. De csak az utcákat. A lelkek mai napig hordják sérüléseiket. Én is. Soha többet nem hitetik el velem, hogy ez a nép, mármint a román civilizált, toleráns. Nem, ez a nép, egész történelme és lelkülete azt bizonyítja, csak a pillanatnak él, és soha nem volt és nincs jövőképe, képtelen nagy dolgokra, de kiválóan él egyik napról a másikra. Ezeknek vagyunk kiszolgáltatva. És ahelyett, hogy mi magyarok, akik 500 évig Európában fontos tényező voltunk, összefognánk, mint az örmények vagy a zsidók a világban, esszük egymást. S ha egy-két magyar összehajol, biztos három pártra szakad.
De hátha mégis?!

• ▶ Válasz

Permalink Szekeres Erzsébet válasza. Dátum: Március 10, 2010 Idő: 3:38pm

Az én Fekete Márciusom


1990. február elején az Orvosi Egyetemen egy nagy gyülést tartottak, az önálló magyar orvosi és gyógyszerészeti képzés visszaálltásáért. Ugyanebben az időpontban a Bolyai Farkas Középiskolában is kérték a magyar nyelvű oktatás visszaállítását.
Febr 10.-én Sütő András felhívására mintegy százezres tömeg vonult ki könyvvel és gyertyával a kezében.A sportpályán Miatyánkot imádkova elszorúló szívvel a Jóistentől vártunk segtséget.Végighallgattuk Sütő András szívhez szóló beszédét, Köllő tisztelendő úr imádságát. Az erőt sugárzó néma tömeg szinte megfélemlítette a románokat.

Márc. 4.-én tartották meg a gyulafehérvári Nagygyülést, ahol nyilvánvalóvá vált a Tőkés László, Király Károly és Kincses Előd elleni kirohanás,elítélték a romániai magyarságot, követelve, hogy a hivatalos nyelv kizárólag a román legyen.
Ilyen előzményekkel tartottuk meg a március15.-i szabadságharcra emlékeztető gyűlést, amikor Tőkés László prédikált a marosvásárhelyi Vártemplomban a tömeg előtt, amely az egész teret és a környező utcákat belepte. Zokogva énekeltük a Himnuszt, azt hiszem ilyen felemelő pillanat azóta sem volt az életemben.
Másnap (március 16.) elkezdődött a kálváriánk. A 28-as gyógyszertár, ahol kétnyelvű felirat volt, szemet szúrt egy részeg román randalírozónak. Percek alatt hatalmas tömeggé alakult a verekedő románok tábora. Ha jól emlékszem itt verték meg a magyar TV riporterét, és követelték a magyar rádióadás beszüntetését.

Márc.19.
a 3-as számú gyógyszertárba dolgoztam, éppen abban a gyógyszertárban, amely előtt lezajlott az események kezdete.
A tömeg összegyűlt a patika előtti téren, háttal aVárosházának. Egy kezdetleges pódium volt összetákolva, azon beszélt Kincses Előd, az újonnan kinevezett polgármester, Zolcsák Sándor képzőművész és Illyés Kinga színművésznő.
Sütő András a Kultúrpalota emeleti ablakából megafonon beszélt a tömeghez. A tömeg a patika előtt kétfelé vált, a főtér felől a magyarok, a görögkatolikus templom felől a románok. Hirtelen molotov koktélok repültek felénk.
Kincses akkor az Iliescu által alapított Nemzeti Megmentési Frontnak volt a marosmegyei alelnöke és a tömeg követelésére („Jos Kincses! Moarte lui Kincses! Mincinosule!” – „Le Kincsessel!, Halált Kincsesnek!, Hazug!”-) lemondott a tisztségéről.
Közben elszabadult a pokol. 13 busszal Görgényből, Libánfalváról és Hodákról részeg román tömeg érkezett. A ortodox papok által uszított tömeg vasvillával, fejszével, capinával, láncokkal, botokkal érkeztek. Elsőként a magyar közigazgatási feliratokat, utcaneveket verték le, majd a két Bolyait keresték, hogy megölhessék őket. Érdekes módon nem találtak rájuk.
Folytatásképpen megrohamozták az Orvosi Egyetemet és az akkori RMDSZ székházat (Bolyai tér 3o.) . Az RMDSZ székházban maradt 75 fő megprobált felmenekülni a padlásra és egy víztartállyal zárták el a feljárati nyílást. A rohamozók fel akarták gyújtani a padlást, ahol Sütő András is tartózkodott.
Időközben megérkezett a hadsereg, állítólag „segíteni”. Judea ezredes és Scrieciu tábornok megígérte, hogy biztosítja a padlásra menekültek katonai teherautóval való elszállítását. Padláson rekedt tömeg ebben látta az egyetlen menekülési lehetőséget. De ahogy az utcára léptek, a „védelmező” tisztek eltüntek. A támadók a teherautóponyvát felhasítva elkezdték ütni, rúgni őket. A merénylet Sütő András szemébe került.
Időközben a főtéren tömegverekedéssé fajultak az események. A tüntető csoportba beleszaladt egy autó, nekiment a görög-katolikus templomnak. A sofőr egy magyar férfi, a mellette ülő felesége román, mégis a románság elleni merényletnek tudták be a balesetet.
A fegyvertelen magyar tüntetőknek nem marad más, mint szétszedni a főtér padjait, táblákkal, lécekkel védekezni. Itt kerül sor arra pillanatra, hogy - TV –ben sokat mutogatott, ”román hőst”- Mihaila Corfarut egy „Bolyai Egyetemet!” táblával megsuhintják, és ezért kerül Cseresznyés Pál - aki önként feladja magát - 1o évig börtönbe, a nacionalista provokáció áldozataként.
Az utcai harcok reggelig tartottak. Tüzet raktak és elszavalták a Nemzeti dalt.

Márc. 20.
Reggel a gyógyszertárba menet szörnyű látvány fogadott. A főtéren bokáig érő üvegcserepek a kirakatok nyomai, padok szétverve, tűzrakás nyomai. Kiégetett fotelek, papírhalmazok és csoportokba összeverődött emberek hallgatagon, gyanakodva figyelték egymást.
Magyar tömeg vonul a főtérre, követelik Kincses visszaállítását.8 busszal érkeznek újból Görgényből. A hadsereg harcikocsikkal érkezik, a katonák benntmaradnak a harci kocsikban. A tömeg nem akarja beengedni a főtérre őket.
Estefelé jönnek a láncokkal botokkal felfegyverkezett cigányok „ne féljetek magyarok itt vannak a cigányok” kiáltással. A verekedés folytatódik.
Éjjel 11-12 körül, üres kézzel érkeznek a nyárádmenti székelyek segíteni. A Himnuszt éneklik. Az eredmény: több, mint 3oo sebesült. Bebörtönözték Szabados Ferencet és Cseresznyés Pált.
A Görgényi autó és utasai halálra gázolta Csipor József nagyernyei lakost illetve halálra verték Kiss Zoltán teremiújfalusi és Gémes István sáromberki lakosokat.
Alkalmam volt többször találkozni a csipős paprikával bekent mindmáig vörös szemű Cseresznyés Pállal. Amikor kijött a börtönből, mint szociális alelnök, én adtam át neki az RMDSZ által összegyűjtött összeget. A 3 halott hozzátartozóit minden évforduló alkalmával meghívtunk és megajándékoztunk.
Gyenge vigasz. Még most is a fülemben cseng a vérszomjas kiáltás: „Murim, luptăm, Ardealul nu cedăm!” („Meghalunk, harcolunk, mintsem Erdélyről lemondjunk!”). A központilag hallgatólagosan támogatott magyarellenes pogrom szervezői mai napig büntetetlenek.



„Az Úr nem számokban méri az igazság győzelmét, hanem az igazak cselekedeteiben…
Az Úr igazsága halkan jár, és békesség kíséri. ”

(Wass Albert :Hagyaték)






2010. Március 7 Szekeres Erzsébet Katalin

• ▶ Válasz

Permalink Márta válasza. Dátum: Március 10, 2010 Idő: 9:07pm

1990 március.Az a nap amit soha az életbe nem tudok elfeledni.A marosvásárhelyi bőr és kesztyü gyárba dolgoztam,délelőtti váltásba.Tudtuk hogy békés tüntetés van a főtéren a magyar osztályokért,kőnyvel és gyertyával de mivel szálitásunk volt nem tudtunk elmenni.Ugy dél tájban jőtt a hír hogy baj van a főtéren,és hogy a Bolyai utcába az RMDSZ székházában bántalmazták Sütő Andrást.Akor már nem volt megállás indulni kellett,és mentünk a szabász fiúkkal eggyütt,még nem tudtuk hogy mi fog ránk várni.
Hatalmas tőmeg....ott találkoztam a férjemmel aki az Imatex-ben dolgozott,ők is ott voltak a kolégáival.És akkor megszóllalt eggyik kolégája- fiúk kellett volna hozni valamit a táskába,legalább egy vasdarabot mert ennek nem lesz jó vége- és mijen igaza volt!!! nem telt bele egy kis idő és elszabadult a pokol.Hatalmas husángokkal megjelentek a hodákiak és ránk támadtak.
Most is libabőrős leszek ha rágondolok arra a zajra,kiabálásra,csattogásra ami ott volt.
Mi nők beszorultunk a Városháza előtti térre,és a férfiak mintha harcba mentek volna eltüntek,de csak az első padokig amelyek a főtér also felébe voltak mert perceken belül nem volt egy ép pad sem ,mert minden magyar kezében egy zőld bot volt.Kaptunk is de adtunk is.....csak még tőbbet kellett volna kapjanak.....legalább annyit hogy a mai napig se felejtsék el....mert ők támadtak a békésen tüntető magyarokra.
Kár hogy akkor nagyon sok magyar elhagyta az othonát,mert MI itt vagyunk othon!!!!!!

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: Március 10, 2010 Idő: 9:33pm

Kedves Erzsébet! Emlékei nagyon összecsengenek a többi vásárhelyi hozzászólló által felidézett dolgokkal. Én csak a magyar média-tudósításokból tudtam követni az akkori eseményeket. Természetesen aggódtam ottani rokonaimért, barátaimért és jó ismerőseimért. Győrffy László a Tudor negyedi patika vezetője, ahol kezdődtek az atrocitások osztálytársam volt a Bolyaiban. Személyesen volt szerencsém ismerni Sütő Andrást is. És nem mellékesen ott élt két bátyám és azok gyerekei. Később sokat olvastam róla és marosvásárhelyi rokonaim. ismerőseim is megosztották velem ismereteiket az akkor történtekről.
Azt írja a központilag hallgatólagosan támogatott magyar ellenes pogrom szervező mai napig büntetlenek. Igen így van és sajnos így is marad mindörökre. Véleményem szerint viszont központilag nem csak hallgatólagosan támogatták , hanem irányították is a pogromot. Judea tábornok és társai csak kivitelezték amit Ion Iliescu és Petre Roman boszorkánykonyhájába kifőztek a védelmük alatt álló szekus vezérek. Velük a Ceausescu féle sovinizmust is átmentették az új rendszerbe. Közeledtek a májusi választások és ott győzni akartak és győztek is a magyar kártya kijátszásával. A decemberi több mint 1100 áldozat után - és ezek 95 százaléka Ceausescu dicstelen bukását követően fizetett életével- mit számított már nekik még néhány pluszban, ha ezzel a pogrommal meg lehet majd félemlíteni az erdélyi magyarságot. A román és magyar kommunisták egy lényeges dologban mások voltak. A magyarok internacionalizmus a románok a nacionalizmus bűvöletébe éltek és cselekedtek. Ceausescu még az utolsó pillanataiban is igyekezett kijátszani a magyar kártyát. Szerencsére nem jött be neki.
Egy dolgot hiányolok az eddig megjelent hozászolásokból -és elsősorban a szemtanukra gondolok- kimaradt , hogy a románok között is voltak sokan akik becsületesen és elfogulatlanul viszonyultak a dolgokhoz.Szembeszálltak a gerjesztett tömegpszichózissal.Gondolom Ön is találkozott ilyen estekkel. Jó lenne ezeket is bemutatni.A korrektség ezt kívánja, még akkor is ha az akkori hegek még nem gyógyultak be teljesen.

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 12:52pm

Tisztelt Kántor Lajos!
Ha újra olvassa Kincse Előd könyvét, abban több példát talál arra vonatkozóan amit hozászolásomban állítottam. Nem csak Smaranda Enache tartozott a kivételhez. Akit érdekel a dolog utánanézhet ennek. Teljesen osztom viszont azon véleményét, hogy az adott helyzetben egyikük sem tudott semmit tenni a felbőszített primitív románokkal szemben, de a gesztus értékű cselekedeteiket, megnyilvánulásaikat, méltányolni illik.Mint ahogy nem tekinthetjük primitívnek az egész románságot sem.A negyvenöt év alatt , amennyit leéltem Erdélyben számtalan jóindulatú, korrekt egyszerű román embert, illetve széles-látkörű román értelmiségivel volt szerencsém megismerkedni. Sérelmeinket igaz ők sem értették meg igazán, de toleránsak voltak a magyarokkal és más nem román-ajkúval szemben. Számukra evidencia volt az együttélés. Nem úgy a regátból betelepítettek többsége számára., akik meglepődve tapasztalták az erdélyi etnikai viszonyokat. Számukra az volt a legirritálóbb, hogy egymásközt magyarul beszélünk és ne adj isten gyengén vagy alig beszéljük a nyelvüket.l. Természetesen azt is tudom, hogy Erdélyben is voltak, vannak hagyományosan soviniszta vidékek és a Görgény-völgyi románság a 30-as években már a Vasgárda fő fészke volt a megyében. Nem véletlen,
hogy a Vatra Romanesca éppen őket használta fel eszközül.
Visszatérve eredeti gondolatomhoz, ahhoz még hozzáfűzném, hogy az adott helyzetben,-" Abban "az euforikus nacionalista hangulatban....", ahogy Ön találóan leírja- senki sem volt abban a helyzetben, hogy megakadályozza a magyarok elleni támadást, sem becsületes román ember sem az akkori magas tisztségeket betöltő magyarok. Sem Király Károly, aki az ideglenes hatalom alelnöke tisztségét töltötte be, sem Verestóy Attila, aki a kormány megbízottjaként Marosvásárhelyen tartózkodott. Pedig tették a dolgukat a tőlük elvárható felelősséggel.A hatalom, azonban ténylegesn Ion Iliescu és Petre Román kezében összpontosult. Ők irányítottak a hadsereget, a rendőrséget és közmédiumokat. Hogy pozíciójukat megtartsák , nekik is jól jött a magyar kártya kijátszása, az "oszd meg és uralkodj" bevált módszerének bevetése.
Akik megállíthatták , hogy Marosvásárhely ne jusson az Aranyos-völgyi bányavárosok és Nagyenyed magyar lakosságának 1849-es tragikus sorsára, azok maguk a város és környéke magyar népességének összefogása, önvédelme és határozott visszavágása volt.Osztom azon magyarországi fórumozó véleményét, aki meglepetten tapasztalta a hozzászólásokból, hogy végül is az események végkifejlete magyar győzelemként könyvelhető el.Én is azt mondom: nem gyászként ,nem újabb nemzeti tragédiaként, hanem inkább a román sovinizmus további térnyerésének gátjaként, a nemzeti egyenjogúságért folytatott küzdelem meghatározó momentumaként kell értékeljük és továbbítsuk az utánunk következő generációknak. Úgy látom ez a fórum sokat segít, hogy a nemzeti emlékezetben pozitív hivatkozásként maradjon meg, amelyből erőt lehet meríteni a továbbiakban.

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 11:50pm

Tisztelt Kántor Lajos!
Azt kérdezi, meglehet-e vadítani egy viszonylag művelt népet? Sajnos meg. Ezt ön is jól tudja. Lásd a náci Németországot vagy az ötvenes éve Amerikáját,midőn a kommunizmus veszélyével hisztérizálták a köz- és politikai életet.
Ne értsen félre, a jelenséget -gondolok a popák és a túlfűtött kommunista nacionalizmus szerepére a helyzet kialakításban- magam is jól ismerem, de ez nem indokolja, hogy a románságot egészében felelőssé tegyük. Mi magyarok is sérelmezzük, ha kollektív bűnőséggel vádolnak a második világháborúban a tengelyhatalmak oldalán való részvételért, a holokausztban való közreműködésünkért.A Benes dekrétumok is ezen kollektív bűnösség elve alapján születtek és 65 után is a cseh és szlovák jogrend részét képezik. Mi magyarok pedig jogosan tiltakozunk és próbálunk fellépni érvénytelenítésük érdekében. Ne mérjünk két különböző mércével. És azt se felejtsük nekünk is sérti nemzeti önérzetünket, ha műveletlen, primitív népként kezel az úgymond " művelt nyugat". És valljuk be, van köztünk is sok primitív, műveletlen egyén, de mint nép vagy nemzet semmivel sem vagyunk alábbvalók, azoknál akik lenéznek. Mint ahogy mi sem tekinthetünk egyetlen szomszéd népre sem lekicsinylően.
Abban, hogy húsz év alatt, nem történt előrelépés a nyílt őszinte szembenézésre a román politika részéről, tökéletesen igaza van. Szerény véleményem szerint valamikor talán erre is sor kerülhet. Ne feledjük néhány éve a hivatalos román politika épp ennyire próbálta tagadni , eltussolni a romániai zsidó népirtást, végül is be kellett ismerje. Igaz Magyarország érdekérvényesítő képessége, gazdasági és politikai súlya össze se hasonlítható Izraelével.Talán majd az erdélyi magyarságnak sikerül beismerésre és bocsánatkérésre kényszeríteni a román politikai vezetést.Lehet, hogy ez hiú ábránd részemről? Lehet. De én úgy érzem,hogy valójában mi történt, azt mi magyarok lényegében tudjuk-illetve aki akarja dokumentálódhat róla- hisz elég jelentős az irodalma- és a hibásokat is sikerült többségében megnevezni.Felelősségre vonást azt ne várjon senki, az biztosan nem lesz. Miért, netalán itt Magyarországon a kommunizmus bűneiért történt felelősségre vonás?
Még egy gondolat: fekete március, fekete március. Ízlelem a szavakat. Gyászosak, nyomasztóak! Tragédiát sújkolnak. Ha a háborút még nem, a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi csatát biztosan meg megnyertük.!
Üdvözlettel: Király István

• ▶ Válasz

Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 11:57pm

Tökéletesen egyetértek az írásával.

• ▶ Válasz

Permalink Szekeres Erzsébet válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 3:18pm

Valóban nem csak támogatták,hanem irányitották is központilag a pogromot.Lásd 2o-án Scrieciu tábornok,aki az akkori főispán volt,a főispáni hivatalba volt beszorulva,ott vigyáztak a testi épségére a magyarok ,miközben megprobálta fel venni a kapcsolatot a Belügyminisztáriummal és elnöki Hivatallal azaz Iliescuékkal,aki nem volt hajlandó ide jönni.végul is a Marostordai Luna ejtöernyös egység jelentkezett hivásunkra és másnap reggel meg is érkeztek.Amit a toleráns románokról ír ,nemkétlem ,hogy köztük és föleg a vegyes házasságba élök közt voltak jó emberek,de minket a gyógyszertárban egy olyan pszihozis fogott el,hogy valósággal gyülölni kezdtük egymást.Egyik sarokban a román kollégák a másik sarokba a magyar kollégák gyültek össze újságot olvasni.Sajnos az újságcikkekkel manipuláltakNem beszéltünk egymással,csak vitatkoztunk.Évek mulva/,mert akkor eljöttem elöre hozott nyugdijba/találkoztam egyik román kolléganömmel,sirva borút a nyakamba /iarta ma/bocsáss meg.

• ▶ Válasz

Permalink Dr. Filep Kálmán Csaba válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 1:41pm

Komolyabb dologra gondoltam, nem a " per tu demokráciában " reklám palivá válni.
Már a megszólitás, tiszteletlen palira vétel. Önöknek még sokat kell tanulni, hogy magyarrá váljanak. Unatkoznak. Csámcsognak, de még sok kárpátmedencei, történelmet kell tanuljanak.
Az itt élõ népek lelki alkata, összeegyeztethetetlen.A szász magának való zárt közösség volt. Inkább elmenekült, mint, hogy nyisson, mindig a hatalomhoz dörgölõdött. A román kegyetelenül babobonás, de ugyanakkor mindenre képes a túl éléshez, kevésbé keresi a munkát. A magyar büszkeség nem vezetett semmire.Ma már nincsenek becsületes tiszteséges vezetõk, a munka néküli erkölcstelen meggazdagodás az ügyesség kifejezõje.Nem kell müvelõdnõd,csak helyezkedj a lopáshoz.Olyan banda igazgatja sorsunkat, mind két oldalon, hogy még disznópásztornak is alkalmatlanok.a Műveletlenségüket még politikai és társadalmi gerinctelenséggel is megtoldják.
Öszintén a honlap trendi de nem bizalom keltő, talán sajnálom is az elvesztegetett időt
Tisztelettel jó munkálkodást: fkcs

• ▶ Válasz

Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 4:25pm

Kedves Kálmán Csaba! (nem magammal beszélgetek, csak véletlen egybeesés)

Azon kívül, hogy lélektani kiselőadást tartott a Kárpát-medencében élő népekről, illetve a térséget jellemző politikai posványról - amely megjegyzem, eddig is világos volt -, van-e esetleg valami hozzáfűznivalója a Marosvásárhelyi eseményekhez?

Üdv,
a drussza

• ▶ Válasz

Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum: Március 11, 2010 Idő: 6:14pm

Kedves fkcs! (bocs, de így irta alá a hozzászólását, ezért nagyon merem remélni hogy ezt a megszólítást nem veszi "tiszteletlen palira vétel"nek)

Először is, nekem egyáltalán nem világos, hogy ön a hozzászólásával mire akar reagálni? Ha erre a beszélgető fórumra, akkor csatlakozom az előttem szóló Kálmán Csabához és kérem mondja el ön is a saját tapasztalataira alapozva: hogyan is élte meg ezeket a 20 évvel ezelőtti eseményeket. Ha viszont ez a hozzászólás valakinek válasz akart lenni, akkor azt illett volna mindjárt valamilyen megszólítással jelezni, hogy kinek is szól ez az általánosító-felvilágosító "beszólás". Mert nézze csak meg a hozzászólásának elejét: semmi megszólítás, még tiszteletlen sincs az elején.

Másodszor ha ön tényleg jobban ismerné a kárpátmedencei történelmet, akkor nem használna előítéleteken alapuló sztereótipiákat - hogy minden magyar, román vagy szász ilyen-meg-ilyen és punktum. Ne haragudjon meg, de ez a sztereotipikus megközelítés egyáltalán nem a témában való jártasságát igazolja, hanem éppenséggel azt cáfolja. Akkor viszont milyen jogon akar kioktatni több ezer embert itt ezen a honlapon és ezzel a témával kapcsolatban?

Harmadszor pedig azt kérdezném meg nagy tisztelettel, hogy az ön teljesen borúlátó és leminősítő véleménye, amivel a sorait zárja ("a honlap trendi, de nem bizalom keltő) - valóban az egész honlapra vonatkozik? Ezt egyébként eleve kétségbevonnám, mert néhány óra alatt (amióta ugyanis ön tagja ennek a közösségnek) - egyszerűen lehetetlen mindent alaposan megnézni, elolvasni, gondolok itt a több száz blogbejegyzésre vagy a sok beszélgetőfórumra. Ha viszont csupán ezt a fórumot akarta minősíteni a "trendi" jelzővel (magyarul ha jól tudom a "divatos" szó is pontosan fedi ugyanazt), nos akkor nem ártott volna sokkal pontosabban és szabatosabban fogalmazni.

Tisztelettel,
Borbély B. Sándor

• ▶ Válasz

• ‹ Előző
• 1
• …
• 3
• 4
• 5
• 6
• 7
• …
• 9
• Következő >
• Lap