Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
HÁBORÚ
Szente Cs. Janos JAVASOLTA, én megnyitok egy közös fórumot a témának. Legyen az egyes különálló történetek címe mindig csupa nagybetűs. Akkor meg tudjuk különböztetni a hozzászólásoktól.
JÓSKA BUDAPESTEN
Tíz gyermeket szült dédnagymamám a Dupla Kovácsnak, kilenc meg is maradt. Amikor tűz borította el a világot, Jóskának el kellett mennie harcolni. Lehet, hogy még más testvére is harcolt, de ők nem a háborúban haltak meg. Jóskát csak a családi fényképről ismertem, keskeny arcú, törékeny legénynek láttam. Kislány voltam,amikor hallottam a történetet, s talán azért is emlékszem a végkimenetelre, mert megsirattam. A végét. Jóska bátyámat. Amikor már világossá vált, hogy az oroszok fognak győzni, hiába minden ellenállás, küzdelem, kitartás, a katonák közül egyre többen úgy vélték, hogy menekülni kell. Vagy nem is vélekedtek, csak az életösztön hajtotta őket messze a pusztulástól, az értelmetlen pusztítástól. Budapesten harcolt Jóska. Három társával, - amikor már mást se láttak, csak az ellenséges golyók becsapódásait, akár a jégeső, mesélték később a társai -, szaladni kezdtek. Néhány szót még váltottak, Jóskának több kilátása volt a megmenekülésre, mert ott lakott az anyja testvérbátyja valamelyik külvárosban. Már nem a orosz puskagolyók elől kellett hova lenni, hanem a patrula elől, akik járták a várost, s a katonaszökevényeket főbe lőtték. (Vajon jól emlékszem?) Ezért kellett volna egy civil ruha. Jóska azonban nem kapott a bátyjától, sőt az fel volt háborodva, hogy menekülni akar. Az ilyen gyáva kukacokért bukik el a haza! Menjen vissza harcolni, különben ő maga végez vele! Jóska elment - valahova, és a családja soha nem látta többet. Hogy honnan vesszük, miket kiabált a bácsi? Ő maga vallotta be évekkel később, akkor is felháborodottan a törékeny Jóska gyávaságán. Talán pont azért, mert tudta a család, hogy hozzá ment segítségért, s kérdezősködni kezdtek. Azt meg a két társa mondta el,akik idegenektől civil ruhát kaptak, és megmenekültek a haláltól.
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Bálint Mária válasza. Dátum:
-
Nem szóltatok semmit hozzá. Nehéz is lenne, Jóskáéknak igazuk volt, hogy az életüket akarták menteni, ha a kitartás és hazafiasság oldaláról nézzük, akkor meg a nagybácsinak
-
Permalink Nagy Magdolna válasza. Dátum:
-
Háború van az én lelkemben, éppen elég nagy. Megfáradtam, idősen nem lehet elmenni nyugdíjba.( A nálam fiatalabbak igen, mert megvan a 40 évük, iskola nem kellett ehhez) Romániából igen, mert ott kevés volt a gyereknevelésre kapott idő, (3 hónap) de mivel itt dolgozom egy nap szünet nélkül áttelepedésünk óta, az itteni törvény számít. Nekem viszont nincs annyi évem mint az anyaországi nőknek, mert ők 3 évig nevelték gyermeküket otthon, én viszont ezt fizetés nélkül tettem a határon túl, és ez nem számít be az éveimbe. Nagyon nagy igazságtalanság, ezért van háború.
-
-
Magdi engem is kiborított sokszor, hogy amikor adózni kell, magyarok vagyunk, amikor ingyen kell dolgozni, segítséget adni, adakozni, akkor is, amikor kapni lehetne valamit, valahogy nem.
Nekünk kellett rohamsisak! Viseljük.
-
Permalink Koppányi Zsuzsanna válasza. Dátum:
-
A háborúban magyar katonák százezrei pusztultak el. Talán milliós nagyságrendről is beszélhetünk. Minden értelmetlenül kioltott élet tragédia, pótolhatatlan veszteség a nemzet életében. Örökre érezni fogjuk a hiányát ennek az eltűnt nemzedéknek... Sokukat talán éppen így hajtották a halálba, a kilátástalan helyzetben is hazafiasságot emlegetve...
Néha éppen az a hazafias tett, hogy megőrizzük magunkat, legyen aki folytatja az életet...
-
-
Bizony sokan elvesztek, elmenekültek,kivándoroltak, s ez a mai napig tart. Sokat törtem rajta a fejemet, de még nem találtam magyarázatot arra, hogy egy ilyen országban, ahol ennyi tudás rejtőzik, miért nem bírunk úrrá lenni a mindenkori helyzeten.
-
Permalink Tállai Enikő válasza. Dátum:
-
Zsuzsanna egyet értek veled, mert mi értelme van meghalni, mikor már látszott, hogy eldőlt a háború kimetele.
A jó hazafi (amit ma versengve szeretnek emlegetni, ki a nagyobb magyar, vagy hazafi) az élő hazafi aki a későbbiekben is tenni tud valamit.
-
-
AZ UJJPEREC
Nagynéném férje sokáig muszka fogságban volt. Mesélt is róla sokat, de nem mindenre emlékszem, csak arra, hogy valami nagyon különleges krumplit főztek ott, mert hiszen ő a konyhára került. Ugyanerről a krumplifajtáról később más fogságbéliek is meséltek. Egyik azt, hogy nagyon jó volt,amikor krumlpihéjat leltek a teherautó tetején, mert azt meg lehetett enni s nem éheztek olyan nagyon. A másik azt, hogy valami olyan krumplit szállítottak, aminek a héja egyben lejött, s ezért több darabot is meg tudtak enni,amire a szállítási célhoz értek.
Jóska bácsitól egyszer megkérdeztem, hogy miért olyan rövid az egyik ujja.
- Azt fiam, megették az oroszok. Elképedtem kisgyerek létemre, hogy azok emberhúst esznek. De mielőtt nagyon megijedhettem volna, elmesélte, hogy pörköltet főzött a tiszteknek, s bizony az egyik ujjpercét lecsapta közben a nagy sietségben. Az meg nem átallott egyenesen a nagy kondérba röpülni, s úgy elvegyülni, hogy ne találják meg. Nem is volt azonban kedvük sokat keresgélni, mert lefoglalta őket a megmaradt ujj vodkával való belocsolása, bekötése, meg a többi hús sebes tempójú felaprítása. Kicsit rettegtek, de nem volt semmi reklamáció, pedig mindent megettek a tisztek. Úgy látszik az ujjperec ügyesen álcázta magát disznókörömnek.
-
-
FÉLSZEM
Nemrégiben mesélte nekem valaki. Az édesapja generációját gyorsan leérettségiztették márciusban, hogy minél hamarabb el tudják vinni őket a frontra, pedig még 18 évesek sem voltak. A fiatalabbak kedvéért elmondom, hogy nem mindig 12 osztály után érettségiztek a gimnazisták. A fronton egy srappner kivitte a fél szemét. Ő bizony úgy tapasztalta, hogy a háborúban a magyar katonák sokszor kegyetlenebbek voltak, mint a németek. Be kell ismernünk, ha fáj is, mondta az ismerősöm, hiszen ő is ezt tapasztalta. Menekülés közben lerobbant az autójuk, a németek segíteni akartak megjavítani, a magyar katonák azt mondták: ha 10 percen belül nem indul, felrobbantjá, mert elzárja az utat. Pedig, nem kellett volna nagy erő ahhoz, hogy félretaszítság az ótról, s akkor talán nem vész el mndin kis motyójuk. A történet vége jó: ibőben elindult az autó.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
