Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mi történt velem 1990 "fekete" márciusában?
Ha kinn voltál az utcán, ha otthon voltál, ha a tévéből nézted, ha rádióban hallottad, vagy csak mesélték... írd le mi történt veled 1990 márciusában !
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Erdős Zsófia&Péter válasza. Dátum:
-
Maximálisan igaza van! SAJNOS
-
Permalink Dr. Filep Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Tulzás nékül igazat írt. Gratulálok
-
Permalink Székely Margit válasza. Dátum:
-
Nekem is nagyon rossz emlékeim vannak a 20 évvel ez előtt történtekről.Mint ápolónő dolgoztam az Új klinikán az intenzív osztályon.Aznap pont nappalos műszakban dolgoztam.Haza szerettem volna jutni ugyanis a Kövesdombon laktam de nem tudtam mivel nem közlekedtek a buszok,így hát elindultam gyalog.A főtéren már elég nagy tömeg gyülekezett,én is megálltam egy keveset ,de siettem haza mert egyedül volt otthon a kiskorú lányom.Alig értem haza már jött a hír hogy mi történt a főtéren.Másnap ismét mentem dolgozni reggel gyalog indultam el és akkor láttam hogy mi van a főtéren.Vitrinek betörve,mindenhol összetört üvegcserepek a földön,padok szétszedve .Mikor beértem dolgozni ott meg egymás mellett feküdtek a sebesültek,egyik ágyban magyar,másikban román.Kérdeztük a román sebesültektől miért jöttek Marosvásárhelyre.Azt válaszolták hogy a pap a faluba félreverette a harangot és arra buzdította őket hogy jöjjenek mert a Vásárhelyen tanuló gyerekeik veszélyben vannak.
-
-
van nem fekete március, hanem a Marosszéki székely magyarok spontán felkelõ összefogása volt, a az évszázados belsõ féreg ellen. Egyetlen politikus sem tudta volna ezeknek az embreknek a lelkét megmozditani csak az õsi kötelesség tudat a szülöföldel szemben , nem a hazával amig másodrendű polgárai vagyunk. Ki lehet probálni sajnos ma már a zsugor országban is hazátlan a magyar, térjenek észhez idegenek irányitanak mindent. Egy erkölcsi tartás nélküli országban nem lehet a gazdaságot fejleszteni. innen kel a kiutat megtalálni de nem ugy hogy fekete márciust ünnepelünk.!!!! Az utolsó nagy magyar összefogás volt,
Csak magyar magyar müvelődéssel la kiszabadulni a posványból. Nem tapsikolni nyugatnak,keményen büntetni az összes népbutitó médiát és stb.A fiataljaink belehülyültek az áll jólétben vajon tudnak dolgozni, vagy gyereket csinálni stb kik tanitják őket ? Nem irok tovább ezek öszinte gondolatok, amikor borzadok a március idusi nagy banzájtól, és valóságot a magyar nemzet megszüntetését célzó Habsburg szervezte forradalmat ünneplik pogárháború és önvédelm volt a javából. A magyar ellen indult minden, mert a magya, verseny társ,mikor ocsudnak fel a félre vezetettek.Elég.A vagyon szerzés a közösségel szemben a legerkölcstelebb dolog.Más és tiszta öszinte nem félre vezető utak kellenek Füstölgök annyi blödséggel bolonditják a magyarjainkat.m
Majd máskor,ezek csak spontán gondolat folyamok.üdv vfkcs
-
Permalink Fábián Magdi válasza. Dátum:
-
EZ VAN!Kristálytiszta korkép,vagy kórkép,ahogy tetszik!Ezt éltük meg 1990 márciusában és sajnos ezt éljük meg a mában is!Ön rátapintott a lényegre!
-
-
20 év utáni emlékezet töredékek.
Nehezen szántam magam irásra.
1990 tavasza márciusa, Marosvásárhelyen a román nacionalista, kommunista, szekuritátés provokáció és restaurációs mesterkedések.
Ügyeskedők (alkalmatlanok), és levitézlett nomenklaturisták , helyezkedései.
Az eredmény a primitív román nacionalizmus provokálása, vezetésre alkalmatlan magyar önjelöltek által.
A történészek lélektanilag kellene, elemezzék az akkori mindenáron ügyeskedők hozzá nem értő tevékenységeit.
Az emlékezet rövid, főleg ha lezártnak tekint az ember egy eseményt. Halott vagy olvasott dolgokról nem írok.
A román munkatársak évekig tartó hátsó aljaskodásaikért, ezt, problémát lezártnak tartottam.
Nekünk akkor márciusban, akik hívatlanul érdektelenül ott voltunk, a magyar becsület, büszkeség és a magyar nemzet és családjaink iránt érzett felelősség vitt oda.
Akkor ki kellet állni fizikailag jelenléttel is nem csak „hordó szónoklatokkal”, majd utána nemzeti hősként eltűnni, mint szamár a ködben. Sok vezetésre alkalmatlan félművelt esetleg, nyárspolgár és nagyon sokan felelőtlen gerinctelenek, zavarták a magyar kibontakozást.
1990. március. 19.
A munkahelyemen Gernyeszegen rendszeresen rádión és televízión követni tudtuk az eseményeket. A délelőtt folyamán sorozatosan érkeztek a vésztjosló hírek a Marosvásárhelyen tartott gyűlésekről, Kincses Előd eltávolításáról a megye ideiglenes vezetéséből. Majd a Tudor negyedbeli magyar feliratos gyógyszertár megtámadásáról, és azt követő összecsapásokról és verekedésekről.
A lányaim a vásárhelyi családi házban laktak, mert vásárhelyen jártak iskolába, a „Bolyaiba” és „Unireában”
A vásárhelyi egész napos zavargások miatt feltétlenül beszélni kellet a helyzetről, és tanácsot kellet adni, hogy hogyan viselkedjenek.
Munka után a 16 órás vonattal utaztam, nagy meglepetésemre, a vállat román alkalmazottjai rendellenesen mind vásárhelyre utaztak köztük a román technikusok szinte hiánytalanul. Az érkező vonat rendellenesen tömve főleg petelei régeni lumpen elemekkel.
A magyarok ellen nacionalista demagógiával felheccelt tömeg már a vásárhelyi „kisállomáson” is kész volt verekedésre. Azt már tudtuk, hogy a Bolyai téren törnek és zúznak az oda szállított hodáki, libánfalvi és más románok azok pedig a Moldvából és a mezőségről tömbházakba betelepített gyári munkások és bizalmi alkalmazottak voltak.
Eléggé ismert voltam, és a kijáratnál észrevettem, hogy rám állítottak vagy két fickót, mivel közelben laktunk sikerült lerázni a rám állítottakat.
Bementem a lányaimhoz és meghagytam, hogy semmi szín alatt ne menjek a városba és másnap is csak iskola és haza.
Az állomásról a felheccelt tömeg szinte futólépésben ment a központ felé.
Később kimentem én is a városba a főtér tele volt 10-20 főből álló lyukas román trikolort lobogtató, magyarellenes szólamokat üvöltöző verekedésre kész fiatal összecsődített szedett-vedett lumpenekkel.
A közbiztonságért felelős egyenruhás milicistákat, vagy katonaságot nem lehetett találni.
Majd felmentem a Sáros utcán a Református Kollégiumig jutottam el. Ott a megvadított hodákiak elől menekülő tömeg visszaszorított. Annyira fel voltak heccelve, a rombolásban és verekedésben, hogy saját társaikat is megverték.
Egyik munkásunk magyar ragadvány nevén hívta a román barátját ezért tévedésből az ad hoc patrióták úgy elverték, hogy korházi kezelésre szorult.
A sérültek zöme fejsérüléseket szerzett ebből is kitűnik, az „ország védő patrióták” gátlástalan barbársága és primitívsége.
Közismert, hogy üvöltözve keresték Bolyait, hogy megverjék, akkor már a Bolyai Líceum csak magyar tannyelvűvé alakítása volt a “vörös posztó”, és azzal nagyon jól lehetett, bőszíteni a szélsőséges Vatra Romina által manipulált, primitív, falvakról behozott tömegeket és a Vásárhelyre betelepített románságot.(ezeknél állás pozíció féltés volt, ha a magyarok is beleszólhatnak a városi és megyei közigazgatásba). A Vátrás Ciontéa egy középszerű (dédai származású) rajztanár, azzal riogatta a románokat, hogy minden magyar a zsebében hord egy bornyúkötelet,- azért, hogy kéznél legyen, ha akasztani kell, a románokat.
A hangulat, pattanásig volt feszítve, a román nacionalista rezsimben szerzett előjogaikat, állásaikat stb. féltették, legkisebb munkavezetői állást is csak románok kaptak meg. Természetesen nem kell ide érteni a párthű és kirakat magyarokat.
Az esti 20 órás vonattal haza utaztam, biztonságosabb volt együtt utazni az ismert ingázókkal.
1990. március. 20.
A rendkívüli fenyegetettség a levegőben lógott.
Gernyeszegen a közismerten primitív és soviniszta iskolaigazgató-nő, tanárnő, pártfunkcionárius, feleségek hisztériásan, a helyi katonai alakulattól katonai védelmet kértek, és azonnal is kivezényeltek a tömbház udvarára, ahol laktak egy páncélautót felfegyverzett legénységgel. A hírek érkeztek, hogy a görgénymentiek, régeniek, komoly támadásra készülnek Vásárhelyen.
A vállalati kocsival 9 óra körül érkeztem a főtérre, ahol a következő kép fogadott. A Bolyai magyar diákjait, hosszú sorokban, a tanárjaik, vitték tüntetni a városháza elé. A kilencedik osztályos leányom, „Édes anyanyelvünk” feliratos táblát cipelt. Az előző nap gátlástalansága, csak a lehető legrosszabbakat vetítette előre.
A főtéren szokottnál nagyobb tömeg, főleg idegenek.
A város háza előtt, diákok és város komoly és felelőséget érző magyar lakossága, átjárhatatlan sűrű tömegben. A balkonon román magyar, inkább helyezkedni és „szerepelni” akaró alkalmi szónokok kapkodják egymás kezéből a kézi mikrofont. Iliescut követeli a tömeg Vásárhelyen, attól várják a helyzet megoldását. A városháza hátsó bejáratánál találkoztam S. P. a város ellátásáért felelős igazgatóval, akinek, figyelem felkeltés céljából javasoltam a kenyérellátás felfüggesztését, (a hason keresztül is lehet hatni az emberekre), ez a dolog meg is történt kb. másfélnapig, amit természetesen román sajtótámadás követett. Ne feledjük a románok példátlan viselkedésével szemben a marosvásárhelyi lakosság eszköztelenül ált, a „karhatalmat” viszont a fegyveres erők képviselték, akiknek a parancsnokai, szervezték és nézték végig a magyarellenes pogromot.
Szerencsére szép napos langyos tavaszi nap van, ezért a tömeg kitart. Közben megérkeznek a páncélozott harckocsik (tafok) és felsorakoznak és lezárják a teret a szálloda és megyeháza vonalán.
Ez alatt szállingózni kezdenek a román lyukas trikolorosok tömbház negyedekből, és az Azomuresből. Kezdődik a sértegető szó-párbaj, főleg a román részről.
Órákon keresztül tart, tart a farkasszemezés, közben a „fekete doboz” dolgozik. Rengeteg ismerős, és köztünk elvegyült spicli, riporter. Érdekesen a főkérdés az volt, hogy „hol van a fekete doboz”.
Közben szóváltás szitkozódás, telik az idő. Erősítésként futólépésben immel-ámmal kelletlenül (már hazafias lelkesedés nélkül) egy milicista kordont is felállítanak a magyar oldalra. Közben érkeznek a hírek, hogy érkezik a román tábor utánpótlása, Régen irányából, a főtér és környező utcák tele vannak verekedésre kész bandákkal. Szerencsére e hírek hallatára a gyerek-diákokat futó menekülő lépésbe, udvarokon kerítéseken keresztül kimenekítik az Iskola utca felé, mindenki haza mehet, ahogy tud. Gyakorlatilag a tér félig kiürült, tehát, a több tonnás billenőkocsi megvadult sofőrje, nem tudott a tömegbe gázolni, de villanyoszlopokat, döntött ki és fennakadt a szökőkút falán. A raktere tele volt dobásra alkalmas kövekkel és botokkal.
A megrémült milicisták szétrebbentek és kezdődőt az összecsapás. A magyar rész teljesen fegyvertelen volt, a románok verekedésre alkalmas botokkal, capinákkal, fejszékkel voltak felfegyverkezve. A mieink a padokat, szemétládákat szétszedték, a városháza udvarán az építkezési csőállványzatot, pillanatok alatt leszerelték, nekem már csak egy cirokseprűnyél jutott. Közben a kultúrpalota mellett megérkeztek az Ady-negyedbeli cigányok, egy nagyon termetes vezérükkel, és skandálva közölték „ne féljetek magyarok, itt vannak a cigányok”, főleg hosszú botokra szerelt szúró „fegyvereik” voltak. Egyenesen belevetették magukat a verekedésben, a főnöküket csúful fejbe is verték. Az épültből a bent lévők a futószőnyegeket leszorító vaspálcákat dobták ki az ablakon, hogy legyen elég kézbevaló.
Majd folytatom
Fenyegető levél. Postázva Régen 06.5. 90.
Cimzés:
Úrnak Dr Filep Csobo
Község Gernyeszeg
Maros Megye
(Te) hóhér,
Hozzájárultál március 20-dika napján Gernyeszegen és Marosvásárhelyen szervezet, hodákiak mészárlásához, erről a tettről, valós bizonyítékokkal rendelkezünk. A román nép felelőségre fog vonni, és nem bocsát meg az atrocitásokért, amelyben részt vettél.
Ne gondold, hogy nem ismerjük kriminális ténykedésedet az állam és román nép ellen, háromnapi kiszállásod alatt más megyékbe.
Még az Úristen sem szabadit ki a mi kezünkből, akárhol bujkálsz, fizetni fogsz az összes barbár és bestiális tettedért.
Készülődj, mert leleplezünk, és falhoz állítunk, együtt a többi sovén és horthysta gyilkossal.
Lépésről lépésre követünk.
A hodáki és libánfalvi (ibanasti) halottak fiai.
-
Permalink Szekeres Erzsébet válasza. Dátum:
-
Kedves Csaba!
örvendek ,hogy unszolásomra csak rávetted magad,hogy leird mint szemtanú a történtek elejét és föleg amit átéltél.Végre leforditottad a fenyegető levelet.Ne mond ,hogy nem gondoltál arra,hogy mi történik a 4 iskolás korú gyerekeddel,ha véletlenül téged is helyben hagynak,mégis visszamentél a prefekturára ,hogy segits magyar testvéreidnek.Hortista gyilkosnak,akárkit nem neveztek.
Várom a folytatást Szekeres Erzsébet
-
Permalink Király István válasza. Dátum:
-
Kedves Filep Csaba!
Örömmel nyugtázom, hogy végül is rászánta magát és megírta személyes élményeit. Remélem mások is így viszonyulnak ehhez. Első heves megnyilvánulásai így már más megvilágításba kerülnek. Vélem, úgy érezett, itt mi csak dumálunk, okoskodunk az eseményekről anélkül, hogy benne lettünk volna. Gondolom most már rájött, hogy sokan a fórumozók közül épp úgy az összecsapás résztvevői és a borzalmak átélői voltak, akárcsak Ön. Mások nyilván csak közvetve ismerik a történéseket. De ezek is a kollektív emlékezet részét képezik.
Nem tudom észrevette, én arra tettem kísérletet, hogy ha lehet szörnyűségei ellenére , a húsz évvel ezelőtti marosvásárhelyi történéseket jó lenne nem egy újabb gyásznapként- mert sajnos ebből túl sok jutott ki a magyarságnak- éljük meg, hanem pozitívumként. Mondjuk ki győzelemként! Egy olyan kezdeti kiindulópontként, amely révén erdélyi magyarság a tejleskörű egyenjogúság kivívásának útjára lépett határozottan és öntudatosan . Hogy ez az út hosszú és emberpróbáló az elismerem. De nem reménytelen! Annak ellenére, hogy a román soviniszták most is Erdély elszakításának veszélyével riogatják a román közvéleményt. Olvassa el kérem Judea írását a mellékelt linkre kattintva. Üdvözlettel: Király István
-
Permalink Borbély B. Sándor válasza. Dátum:
-
Tisztelt Dr. Filep Kálmán Csaba!
Nem csoda, hogy nehezen szánta rá magát egy ilyen személyes és kemény történet felidézésére.
Nagy érdeklődéssel várom a folytatást!
Előre is köszönettel,
Borbély B. Sándor
-
-
20 MARTIE 1990 - LA TARGU-MURES. PRIMA LOVITURA VIOLENTA ...
- [ Oldal lefordítása ]
Comandant suprem - Király Karoly, vicepresedinte al C.P.U.N. Bucuresti; - Comisar politic - Sütö András, presedintele UDMR Mures; ...
www.ne-cenzurat.ro/index.php?... - Tárolt változat
Hát érdemes elolvasni ezt az írást!.Judea tábornok írta. A gazember most is teljesen kiforgatja a dogokat.Azt állítja a magyarok rendeztek pogromot a románok ellen és ezzel az volt a céljuk, hogy elszakítsák Erdélyt Romániától! Felháborító! Kommentálni lehet az adott weben , Hát tegyük meg! Nem lehet szó nélkül hagyni.
-
Permalink Barabás Ilka válasza. Dátum:
-
Szörnyű volt hallani a rádioból az iszonyu hangokat. Amikor kinyitottam a rádiót azt hittem valami durva kabaréműsort közvetitenek. Hamarosan meggyőződtem ,hogy valoságos merényletről van szo.Addig hittem a szabadságban, amit remélt mindenki.Itt vége lett ,elszált minden bizalom ....azota sem változott meg.Igy akarták kinyirni a magyarság utolsó sarjait is.
Most is sokszor hallom amint kiáltották,,segitség''.
-
-
Ismerem az irásaikat sõt Iudea dedikált példányt osztogatott.Évtizeden keresztül akadályozták a kibontakozást A orimitivséget mai napi sem tudom megérteni, mert nagyon sok öszinte müvelt regáti emberrel volt alkalmam, eggyüt dolgozni tanulni sportolni azok mások.Erdélyben megvadulnak pozició féltésben kerülnek, talán versenyhelyzet alakul ki és akkor tudják ök a jövevények és támadniuk kell. A teljesen müvelt erdélyi román nem sovinista, természtesen van kivétel is. Az ideálizált multikulturális eggyüt élés nem megoldás.
Ma már a lealjasodott szegénységben-és uborkafás gazdagságban az autonomia is kilátástalan.Nem beszélve a zsugor ország politikussainak aljasságáról ,egy komoly kiálló hátországgal szemben a trianoni tolvajok nem mernének szemtelenkedni. 1920 kellene ünnepelni amikor Horthy Miklós kormányzó végre elinditotta sokat szenvedett országot a helyes uton. Valahol mondják amilyen a nép olyan kormányt érdemel.
Kellett nagyobb arcul csapás mint dec. 5. A legnagyobb probléma a fiatalok nemzeti útra terelése, a globalizáció és kozmoplotizmus egyenlõ a magyar nemzet megsemmisülésével.
Vasgárdista ezredes mondta nekem nem kell semmit tenni a magyarokkal, mert 200-300 év alatt megsemmisitik magukat. Ne adja a fennvaló a jóslat beteljesülését. Üdv, fkcs.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
