Válasz erre a beszélgetésre

Permalink Tibor Fodor válasza. Dátum: December 23, 2011 Idő: 12:30pm

Kedves Erzsebet, Par honap hijan 70 eves "fiatal-ember"  vagyok, es tanacstalan  mert  nem tudom felfedezni , hogy mi okozza a bokak folotti odemat es  kiutesekkel jaro viszketegseget.  Nem vagyok  cukorbetegnek nyilvanitva, hiszen  a  kanadai standard szerint 55, tehat meg nem szukseges hasznalni inzulint. Mar reg elhagytam (hat honapja)  a dohanyzast, es inni is  csak szertartasosan  nehany (2-3)  kispoharral  (50 ml)  szoktam, tobbnyire hetvegeken. Az itteni orvosok csak  "hydrocottisone" - kremet rendeltek, de nem mondtak, hogy valtoztassak etrendet. Szives tanacsait  elore is halasan koszonom.  Fodor Tibor.  UI    Kerem fogadja szivbol jovo jokivansagaimat a Karacsony unnepen ! !

• ▶ Válasz

Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum: December 24, 2011 Idő: 5:41pm

Kedves Tibor! A legtöbb esetben cukorbetegség szokta okozni. Tény az hogy rossz a vérkeringés az összes következményével együtt.Én utána járnék még egyszer a vér cukor eredményének.Itt mielőtt adnák az inzulint, megpróbálják tablettával és főleg életmód változtatásával és a helyi kezeléssel. Az életmód változtatása most sem késő, idős korban ajánlott, akár cukorbetegsége van az illetőnek, akár nem. A mozgás  fokozottabb legyen. Az evés: ha nem is vagy cukorbeteg, az emésztésünk sem a régi, ajánlatos lenne megfontolni,kevesebb

cukrot,húst, kalória mennyiséget.Több zöldséget, gyümölcsöt. Időnként egy-egy böjtöt beiktatni (például hetente). A C vitamint természetes formában ( például citrom). Ennek érdekében reggel éhgyomorra egy citromos vizet inni (mert immunrendszer erősítő és a vizeletet is hajtja). Egy pohár zöld turmix lé naponta...

A krém egy mellékvese hormonkivonatot tartalmaz, nagyon jó, de ennél nincsen jobb.

Csak homeopátiásan tudok hozzászólni.Ha akarod ezt, akkor jelezz vissza.

Az ödémát valószínű nem fogja befolyásolni, de a kiütést és a viszketegséget viszont igen. De nagyon lassan.

Hetek -hónapok kérdése.

.

 

• ▶ Válasz

Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum: Január 19, 2012 Idő: 9:39pm

                                                      A savtalanítás legolcsóbb módjai:

a rák és a Candida ellen is.
A víz disszociációja, szétesése A vízmolekula áll egy oxigén és két hidrogénatomból. Ha teljesen tiszta vízről beszélünk, csak vízmolekulák vannak jelen, akkor a vízmolekulák egymáshoz ütközve, mint a billiárdgolyók, néha két darabra esnek szét, egy pozitív elektromos töltésű hidrogén ionra (H+) és egy negatív töltésű hidroxid ionra (OH-). Ha a vizes oldatban egy részecskének elektromos töltése van, akkor azt ionnak nevezzük. Normál körülmények között minden tízmilliomodik vízmolekula ilyen ionokra szétesett állapotban van. A vízben ekkor ugyanannyi H+ ion, és OH- ion található. Tízmilliót lehet úgy is írni, hogy 107, vagyis minden 107 vízmolekula között található egy H+ ion. Ha nemcsak vízmolekulák vannak az oldatban, hanem egyéb töltött ionok is, akkor találhatunk több vagy kevesebb H+ iont az oldatban. A H+ ion mennyiségét elektródával mérhetjük. Ha mindenegyes millió (106) van egy H+ ion, akkor azt mondjuk, hogy az oldat pH-ja 6. Ha még több H+ ion van az oldatban, mondjuk, minden tízezredik (104) vízmolekula után találunk egy H+ iont, akkor a pH=4. Ha a pH=7, akkor semleges az oldat, se nem savas, se nem lúgos. Ha lúgos az oldat, akkor a 7-nél nagyobb számokat kapunk pH-értéknek. A nagy pH-értékek azt jelentik, hogy a H+ ion még ritkább az oldatban. Ha a pH=9, akkor minden milliárdodik vízmolekula után kapunk egy H+ iont.  Láthatjuk, hogy a pH-mérő elektród csak a H+ ionok számát méri, akkor is mikor lúgos az oldatunk. Az OH- ionok számát nem mérjük! Ha tehát lúgosítani szeretnénk egy oldatot, mondjuk a vérünket, akkor a benne lévő H+ ionok számát kell valami módon csökkentenünk!
Egy módszer a H+ ionok csökkentésére, a „lúgosításra”, a zöld italok fogyasztása Ha egy H+ ionnak egy elektront adunk, akkor keletkezik egy semleges töltésű hidrogén atom, két hidrogén atom viszont rövid időn belül két hidrogént tartalmazó (H2) hidrogén molekulává egyesül, ami szintén semleges és gáz. Vagyis bugyborékol az oldatban, mikor felszabadul. Ilyen buborékokat találtunk akkor, mikor a zöld növények leveleit vizsgáltuk, hidrogén peroxidos oldatban. Tisztán elektronokat nem találhatunk a vizes oldatokban. Ha az oldatokban elektronátadás történik, akkor azt valamilyen enzim kell, hogy végezze. Vizsgálatainkban azt találtuk, hogy a zöld növények leveleiben vannak nagy mennyiségű antioxidáns enzimek, melyek nagy mennyiségű elektront képesek átadni, mondjuk a H+ ionoknak. Tehát egyik módszer a lúgosításra a friss, vagy fagyasztva szárított zöld levelekből készült por vagy tabletta. Hívhatjuk akár „Supergreen”-nek is a levelekből készült porokat. Emiatt javasoltuk, hogy Magyarországon legjobb erre a célra a spenót, a búzafű, a káposztalevél, a mángold és egyéb zöld levelek zöld turmixát elfogyasztani a gyümölcsturmixban reggelente a tea vagy kávéital mellett.
Miért van a zöld levelekben sok elektront szállító enzim,(annyi „lúgosító”)? A zöld levelekben zajlik a fotószintézis.  A zöld levél elnyeli a fényt, a fény energiát felhasználva szénhidrátokat termel vízből és széndioxidból, amelyet aztán saját energiaellátására fog felhasználni, amikor szüksége van rá, ha a szénhidrátot visszabontja vízzé és széndioxiddá. Mi történik e folyamatok alatt?  Mikor a széndioxidból és a vízből szénhidrátot épít a levél, akkor redukció történik. A vízben és a széndioxidban a szén is és a hidrogén is oxidált állapotban vannak. A vízben O-H, míg a széndioxidban C-O kötésekben vannak az elektronok. Az oxigénnek nagyon nagy az elektronvonzó képessége, így ezekben a kötésekben az elektronok az oxigén atomokhoz közelebb helyezkednek el. Hogy a kötéseket felbontsuk, energia kell, ezt nyerik a levelek a napfényből. Mikor szénhidrátot gyárt a növény akkor a kötésben lévő elektronok átcsoportosulnak.  A legtöbb elektron a C-H kötésbe kerül. A szénatom nem vonzza annyira az elektront, mint a CO2-ben az oxigén. A C-H kötésben valahol a kötés közepén helyezkedik el a kötő elektronpár. Vagyis a szénhidrát molekulákban magasabb energiaállapotban vannak az elektronok, mint a vízben és a széndioxidban. Tehát, ha visszabontjuk a szénhidrátokat vízzé és szénhidrátokká, energiát nyerünk, mert az elektronok alacsonyabb energiaállapotba kerülnek. Mikor süt a nap, akkor a fényenergiát elnyelve szénhidrátot, energiatárolót termel a levél, amelyet bármikor lebontva energiához jut. (Az állati és az emberi szervezetek nemcsak szénhidrátok lebontásából nyernek energiát, mint a növények. Miért lehet a fehérje és a zsír is energiaforrás? Mert ezekben az anyagokban is sok a C-H kötés, amit oxidálva energiához jutunk.) Látjuk, hogy a levélben, ha lebont, ha felépít, mindig nagyszámú elektront kell átszállítani az egyik kötésből a másikba, ehhez nagyszámú elektronszállító enzim kell.  Ezek miatt az enzimek miatt képesek a zöld levelek lúgosítani, vagyis a H+ ionoknak elektront szállítani, amelyek eltűnhetnek úgy is, hogy az elektronokat felvéve, hidrogén gáz keletkezik, amely aztán elszáll. Miért nevezhetjük ezt a folyamatot lúgosításnak? Mert a H+ ion csökkenése egyenlő a lúgosítással. De azt is láthatjuk, hogy ez nem egyenlő azzal, mikor lúgot öntünk a savhoz, mert akkor só keletkezik. Az esetünkben pedig nem keletkezik só, itt egy redox, elektronátadási folyamat zajlott, melynek egyik következménye, hogy kevesebb lett a H+ ion. Azért zavaró a „lúgosítás” szó használata a savcsökkentés helyett, mert hagyományos értelemben a lúgosításon azt értjük, hogy lúgot (pl. nátronlúgot, NaOH) öntünk az oldatba, természetesen az is csökkenti a savat, a H+ ionok számát. Mikor zöld leveleket tartalmazó ételeket eszünk, a levelekben lévő elektront átadó enzimek elektront adnak (redukálják) a H+ ionokat semleges H atomokká és két H atom H2-vé, gázzá, egyesül. Tehát a savtalanítás, „lúgosítás”, nem más, mint redukálás az esetünkben.
Más, hasznos, savtalanító („lúgosító”) módszer a szódabikarbóna használata és a testedzés A szódabikarbóna egy nátriumsó, amelyben a nátriumion (Na+) könnyen kicserélődik egy H+ ionnal. Ekkor a negatívan töltött bikarbonátion (HCO3-) magához kötheti a H+ iont, vagyis csökkenti az oldatban lévő H+ iont, tehát savtalanít, úgy hogy szénsav keletkezik! De ez a kémiai reakció tovább tud folytatódni, mert a szénsav könnyen vízzé és széndioxiddá tud átalakulni (H++HCO3- =H2CO3 = CO2{gáz}+H2O). Ez a kémiai reakció az élő anyag egyik meghatározó savtalanító (lúgosító) reakciója, ugyanis a keletkező széndioxid gáz könnyen el tud távozni a folyadékból, így a vérből is, és ez által a reakció egyirányú, jobbra tart, miközben eltűnik egy H+ion, amit a bikarbonát fog meg, és keletkezik egy széndioxid és egy víz molekula. Az imént említett létfontosságú savtalanító reakció bennünk két helyen is lejátszódik, a vesében és a tüdőben. A tüdőnk hólyagocskáiban felszabadult minden kifújt széndioxid molekula egy H+ ionnal csökkenti a vérünk savasságát. Minél többet fújtatunk, lihegünk, annál több széndioxidtól szabadulunk meg, annál jobban savtalanodunk („lúgosodunk”). Egy könnyed edzés, vagy séta a szabad levegőn a legjobb „lúgosító”. A túlzott edzés, ahol tejsav marad az izmainkban, az már egy más eset. Ha túlzásba esnénk a lihegéssel, az megint nem lenne jó, mert akkor a „Ló másik oldalára esnénk”: nem acidózis (savasság), hanem alkalózis lépne fel (nem kívánatosan lúgos lenne a vérünk). Hogyan savtalanít a vesénk? A vérünkben sok negatív töltésű bikarbonátion és sok pozitív töltésű nátriumion van. A vese egy „szűrőberendezés”, az első szűrletben sok bikarbonátion (HCO3-) távozik. Ha ezt a sok bikarbonátot elveszítenénk, az nagy baj lenne. Ezért a vese a bikarbonátionokat visszaszívja. Ezt úgy teszi, hogy a vese ún. tubuláris sejtjei kipumpálják a H+ ionokat a szűrletbe, ott a H+ ion és a HCO3- ion egyesülnek H2CO3-á, szénsavvá. A szénsavból felszabadul a CO2, széndioxid. A széndioxid, mint gáz, könnyen visszaszivárog a tubuláris sejtekbe, ahol ismét bikarbonát lesz belőlük, amely meg onnan visszaáramlik a vérbe. Mint láttuk a tüdő esetében is és a vese esetében is a széndioxid (CO2) gáznak kardinális szerepe van a vérünk savtalanításában. Sem a légzésszámunk növelésével sem a szódabikarbóna általi savtalanításnál nem lúggal történő savtalanítás történt. Tulajdonképpen itt is elektronátadásról volt szó. Csak most a negatívan töltött bikarbonátion adta át az elektronját a savasodást okozó H+ ionnak, amely aztán „beépült” a szénsav molekulába, ami aztán vízzé és széndioxiddá bomlott. Mondhatjuk, hogy az eredetileg savasságot okozó hidrogén ion az említett reakciók folyamán végül „beépült” a semleges vízmolekulába.
Ősi Mazdaznan savtalanító kúra.
 A szódabikarbóna kúra, amelyet 21 napig kell végezni.
A napi három fő étkezés előtt 15 perccel  igyunk meg  másfél, vagy két deci meleg vizet
amelybe belekevertünk egy csapott teás kanálnyi szódabikarbónát.
A víz lehetőleg desztillált víz legyen, ha nincs akkor megfelel a forralt víz is, ( lényeg hogy
meleg legyen.)
Fontos  a 15 perc betartása! Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a gyomorból a gyomorfalon
át kiürüljön. ( ez a meleg víz nem kerül a bélbe, annak flóráját így nem változtatja meg )
Ez a szódabikarbónás meleg víz szinte átmossa a gyomor belső felületét és utána a tiszta
gyomor azt az emésztőnedvet fogja kiválasztani ami az ivás után bevitt táplálékhoz szükséges.
 
Összefoglalva: kétféle módon csökkenthetjük magunkban a savasságot. Zöld levelekkel és szódabikarbónával! A harmadik: a rendszeres, intenzív mozgás.
Sütőporral (szódabikarbónával) a Candida és a rák ellen Tullio Simoncini római orvos azt állítja, hogy rák nem más, mint egy Candida gombás megbetegedés. A legfőbb érve ezen állítás igazolására az, hogy a rákos szövetek mindig fehérek. Ezt az érvet a legtöbb rákkutató kevésnek tartja, mert azt mondja, hogy a rákos megbetegedés az első, viszont a rákot könnyen megtámadhatja a Candida albicans. Számunkra, egyszerű halandók számára, teljesen mindegy, hogy kinek van igaza, számunkra az a fontos, hogy mit együnk, hogyan éljünk, hogy ne kapjunk rákot vagy Candidát! Azt már több helyen is említettem, hogy a szaharolízist, cukrot bontó, Candida akkor szaporodik el bennünk, ha hiányos, vagy nagymértékben kipusztult a szaharolízist, cukrokat és az összetettebb cukrokat (oligoszaharidokat) lebontó jó bélflóránk. A jó bélflóra mikroorganizmusai eleszik a Candida elől a cukorféléket, így nem nyer teret a Candida. Arra a célra, hogy helyrehozzuk a jó bélflóránkat, használjuk a pro-, pre- és primbiotikumokat. Az is jó megoldás mind a rák, mind a Candida ellen, hogy egyáltalán nem eszünk cukros édességeket, és ezen kívül keménytőt tartalmazó kenyerektől, tésztáktól, burgonyától és rizstől is óvakodunk.
Mikor dr.Simoncini rájött, hogy a rák az Candida, akkor „beugrott” neki az is, hogy a Candida elpusztul a szódabikarbónától. Nosza, próbáljuk ki akkor a ráknál is a szódabikarbónát! A bőrfelszíntől nem messze elhelyezkedő ráknál, például a mellráknál, injekcióval szódabikarbónás oldatot fecskendezett be a rákos szövetbe. Eljárása sokszor sikeres volt. A bőrfelületet megtámadó rákos szövetet, a melanómát, egy másik eljárással kezelte, jódtinktúrával kente be a beteg felületet. Itt is sok sikerrel járt. (Állítása szerint.) A jódtinktúrában elektronátadási folyamatok játszódnak, a fémjód és a jód ion (J-) elektront képes átadni egymásnak és a környezetének. Mint látjuk, dr.Simoncini kétféle savtalanítási módszert használt a rákos megbetegedéseknél. Azt tudjuk, hogy a rák is és a Candida is a savas környezetben virul, ha a savasságot csökkentjük ebben a környezetben az gátlást okoz mindkét betegség terjedésére. Ez logikusnak és elfogadhatónak tűnik az elméletben, és a gyakorlatban is használható dr.Simoncini szerint. Ha igaz, akkor a római doktor a legolcsóbb gyógymódját találta meg a ráknak, annak ellenére, hogy elméletileg téved, és a rák nem Candida, de az 5%-os szódabikarbónás injekció a beteg szövetekbe gyógyít, akkor nincs értelme vitatkozni, hanem gyerünk kifejleszteni az alkalmazás protokollját.Valószínűleg sokan tudják, hogy a szódabikarbóna és a sütőpor, mindkettő ugyanaz nátrium hidrokarbonát (NaHCO3). A sütőpor is azt a kémiai reakciót hasznosítja, hogy a NaHCO3-ban lévő nátrium a tésztában lévő savak H+ ionjával helyet cserél, keletkezik H2CO3, szóda, amely széndioxiddá és vízzé bomlik, a felszabaduló széndioxid pedig a ragacsos tésztát felfújja.) Akár a patikában vesszük a szódabikarbónát, akár az élelmiszerboltban a sütőport, minkét megoldás olcsó! A szódabikarbóna helyett ajánlanám inkább a nagy, Na+ és HCO3 tartalmú ásványvizeket, például a Salvus is ilyen, mert jobb, ha kálium, kalcium és magnézium is jelen van a nátrium mellett. Nem ajánlom a drága savlekötőket a refluxosoknak. Mikor ifjú kutatóként a Pécsi Orvostudományi Egyetemre kerültem, együtt dolgoztam Jávor professzorral, ő kidolgozott egy nemcsak nátriumot tartalmazó bikarbonátos port, melyet Jávor porként a patikában is lehetett kapni, mely olcsó és jó savlekötőként is funkcionált. Ha azt szeretnénk, hogy ez a por a vérünket is savtalanítsa, akkor ne közvetlenül evésnél vagy evés után vegyük be, hanem evés előtt legalább félórával. Ugyanígy csináljuk a Salvus víznél is. Az evés közben azért nem jó, mert akkor a gyomorsavat közömbösítenénk, ekkor romlana a gyomor emésztésének hatékonysága, és puffasztaná a gyomrot a sok felszabadult széndioxid. Az előbbiekben tárgyalt, háromféle savtalanítási mód (zöldség, bikarbonát és az edzés) többféle savasodásból kiinduló betegségeket előz meg: a refluxot, a Candidát, a rákot, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Edzésből nem kellene sok, csak napi 10 perc szobabicikli, vagy fekvőtámasz, vagy guggolás a TV előtt! A zöld levelek sem drágák és a napi egy pohár Salvus víz sem!
 Ezen kívül, meg kell említenem egy magyar szabadalmat, a Mikrorostos Gélt. (Nem viccelek, ebben a témakörben nagyon is helye van!) Miért? A gél egy összetett fermentáció eredménye. Szaharilízist, vagyis a kevésbé összetett cukrokat fermentáló mikroorganizmusok „terméke” a gél. Olyan mikroorganizmusokat tartalmaz a kész gél is, amelyek lebontják a táplálékunkban lévő kevésbé összetett cukrokat. Pont azokat, amelyeket a rák is és a Candida is fogyaszt. (És a jó bélflóra összetevői is.) Emellett a gél segít a jó bélflóra megtapadásában, mert kiváló vízzel ellátó, primbiotikus hatása van. Az egészséges, jól táplált bélflóra esetében nincs esélye sem a Candidának, sem a ráknak!
Ha a napi egy evőkanál MIkrorostos Gélt (=napi 100 forint) is bevesszük a zöldség, bikarbonát és az edzés ajánlata mellé, akkor már sokat és olcsón tettünk a megelőzés érdekében.
 

SAVTALANÍTÁS
 
Mitől savasodhatunk el ?
 A Mazdaznan irodalom szerint, reuma, köszvény, degeneratív betegségek, rák,
cukorbetegség,  (sőt sok esetben  a meddőség is a szervezet elsavasodásától van.)
A vér elsavasodását kiváltó okok:
 
1.ROSSZ LÉGZÉS.  Tüdő vitálkapacitásának a töredékét használjuk csak ki. A ki
nem lélegzett széndioxid összekeveredik a vérünknek a víz tartalmával és attól savas
lesz a vérünk. Másrészt a rossz légzés miatt az anyagcsere folyamatunk is károsodik.
Több salak marad a szervezetben ( mert minden salakot nem tudunk kiküszöbölni
magunkból  vizelet, széklet, izzadság formájában ) A bent maradt salak lerakódik arra a helyre, amely már valami okból nem száz százalékosan ép. Ilyen hely lehet egy felfázott hólyag, vagy prosztata, egy begyulladt petefészek, vagy mióma ( ami a  helytelen test  tartástól, hason,vagy oldalt fekvéstől a vérkeringésben gátolt méhben fejlődött ki )Vérünk pH értékének 7,4 nek kell lennie. Ha jól lélegzünk, már arra is rá tudunk érezni, hogy mit együnk.
2. Rossz étel társítások, SAVASÍTÓ TÁPLÁLKOZÁS  .( Ecetes savanyúság, kóla, kávé, olajban zsírban sültek, húsok, szalámik, stb ) Ajánlatos elővenni a Diamond házaspár könyvét a Testkontrollt ( az Agykontroll kiadásában jelent meg )
Egyéb ajánlott irodalom: Dr. M. Ted Morter: Egészséges táplálkozás, ( Kinizsi kiadó) Kurt Tepperweit: Savtalanítás ( M-érték kiadó ),  Harald Hosch:  Egészség savtalanítással ( Z-Press kiadó)Dr. Robert O. Voung:   PH csoda
3. GYORS EVÉS,  ELÉGTELEN RÁGÁS. A túl nagy darabokban lenyelt étel a gyomrot erőteljesebb sav képződésre kényszeríti. Savas vér esetén a belső- elválasztású mirigyek nem adják le a termelt hormonjaikat a vérnek. A hasnyálmirigy működése  ( ha még nem károsodott eléggé ) normál pH értéknél helyreállhat. Szánjunk időt a táplálkozásra és tanuljunk meg rágni is.
4. HA ALLERGIÁSAK VAGYUNK VALAMIRE. Minden allergiát tényező, mely bekerül a szervezetbe, evés, légzés , vagy bőrön keresztül, azt a szervezetnek méregtelenítenie kell. (Allergiát okozhat a bennünk lévő kandida
gomba is, sőt egy begyulladt fog is)  A méregtelenítéshez  a szervezet ásványi sókat használ fel, egy savi reakció keretén belül.Erősítsük meg az immunrendszerünket jó légzéssel, egészséges táplálkozással sportolással.
 
A vizelet , a nyál, az anyatej, az izzadság mind a szűrt vérünk.
A szervezet elsavasodása  az előbb felsorolt okok miatt állandóan változhat.
A vérünk pH értékét két tizedes pontossággal ellenőrizni tudjuk pH mérő indikátor papírral,
melynek neve Duotest pH 5,0 – 8.0

• ▶ Válasz

Permalink Koppányi Zsuzsanna válasza. Dátum: Január 20, 2012 Idő: 8:48am

Nagyon tartalmas és hasznos tájékoztatást nyújt ez az írás, köszönet érte a doktornőnek! Mindenkinek ajánlom elolvasásra!

• ▶ Válasz

Permalink Ferenczné Gabriella válasza. Dátum: Január 20, 2012 Idő: 3:33pm

Én is köszönöm kedves Erzsébet a hasznos tanácsokat, azt hiszem, sokan vagyunk, akik tanulhatunk belőle!

• ▶ Válasz

Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum: Március 27, 2013 Idő: 10:10am

A lúgosításról és az antioxidánsokról

Három évvel ezelőtt egy barátom mutatott nekem egy zöld port és egy folyadékot, amely állítása szerint azért jó, mert lúgosít. Még egy könyvet is mellékelt, ami arra szolgált, hogy megerősítse a lúgosítás fontosságát. Már több, mint 15 éve valószínűleg én voltam azon magyarok egyike, aki az első vízlúgosító készüléket megrendelte Dél-Koreából. Megkaptam a készüléket, amelyik abban különbözött egy sima elektródás vízbontástól, hogy a két elektróda között volt egy membrán, hogy elválassza a lúgos és a savas vizet egymástól. A koreaiak küldtek szintén egy könyvet, hogy megerősítve érezzem magam a könyv által, hogy tényleg szükséges az egészségünk miatt lúgos vizet innunk. A koreaiak tudományát áttanulmányoztam és levontam magamban azt a következtetés, hogy jómagam ezzel a kérdéssel többet nem foglalkozom, mert minimális a hatása, minimális a lúgosító képessége annak a lúgos víznek. Különben is nem vagyok híve a mesterséges termékekkel való gyógyításnak. Ilyen „előképzettség” után vizsgáltam a zöld por és a vele járó cseppek lúgosítását. Ezek után azt mondtam a barátomnak, hogy a zöld por „oké”, de a cseppeket semmiképpen nem ajánlom emberi fogyasztásra, mert az egy mesterséges lúgos fertőtlenítő volt. Ezzel megint lezártam magamban a „lúgosítás” témakörét. Legalábbis, azt hittem! Hirtelen divatba jött a lúgosításról beszélni, „még a csapból is a lúgosítás folyt”. Nem bírtam ki, hogy ne kotyogjak bele ebbe a nagy lúgosító áradatba. Megjelentem a „YouTube”-on. Az itt megjelent „Ne lúgosíts” című videómon csak annyit szerettem volna hangsúlyozni, hogy közkézen forgó zöld pornak nem az a jelentősége, hogy lúgosít, hanem az, hogy olyan enzimeket tartalmaz, amelyeknek a leghatékonyabb az antioxidáns képessége.

Szükség van-e lúgosításra?                                                                                                        Természetesen! De hol, és mikor? Hogy erre a kérdésre válaszolhassunk, tudnunk kell, hogy mikor savasodik el egy sejt környezete? Ha energiára van szüksége a sejtnek, de sok energiára, akkor előfordul a savasodás. Kétféleképpen nyerhetnek energiát sejtjeink. Oxidációval, és fermentációval. Az oxidáció végterméke széndioxid és víz, a széndioxidot a légzés során kileheljük, így nem savasodunk. De ha nincs elég oxigén a sejt számára, akkor fermentációval nyeri az energiát. Ilyenkor savakat termel a sejt. A sejt és környezete ekkor elsavasodik, ez általában nagyon intenzív sportoláskor van, ebben az esetben tejsav gyűlik össze az izomszövetben. Erre megvan a szervezetünk saját mechanizmusa, hogy a tejsavat eltüntesse. De sajnos nemcsak sportoláskor savasodunk el, hanem akkor is, mikor a keringésünk elégtelen, a nyirokrendszerünk nyirokereiben és kapillárisainkban blokkok fejlődnek ki, amelyek akadályozzák a sejtek oxigénnel való ellátását. Ilyenkor fermentációval nyerik a sejtek az energiát, amely fermentáció savat termel. Ez a savasodás rossz számunkra! Ettől meg kellene szabadulnunk. Az előző bejegyzésemben erről írtam, hogy fel kell szabadítani a sejt közötti-, nyirok-, és kapilláris keringést. Mivel indíthatjuk be a keringésünket? Rendszeres sporttal, elektromágneses lökéshullámokkal, valamint rendszeres rostos táplálkozással, vagyis „kötött víz” jelenlétével a bélcsatornában. Ezek az élettanilag használható „lúgosítás” formái. Semmi mesterségesség! Van még egy esete a savasodásnak. A rákos szövetek nem oxidációval termelik az energiájukat, hanem szintén fermentációval. A rákos szövetekben a burjánzó sejtek cukrot fermentálnak és savat termelnek! Savasítják a környezetüket. Ha sikerülne ott is beindítani a teljes oxidációt, akkor nem tudnának burjánzani a rákos sejtek.Tehát úgy kell lúgosítani, hogy tökéletesen oxidálunk!

A legújabban felfedezett hosszú fiatalság génjének indirekt lúgosításáról                                      Nagyon sok élettan- és sejtkutatót foglakoztat most a világban az a felismerés, hogy hosszabb életet éltek azok a rágcsálók ketrecekbe zárva, amelyektől megvonták a táplálék egy jelentős részét, vagyis éheztették őket. Az utóbbi egy-két évben jelentősen megugrott azon kutatások száma, melyek ezzel a kérdéskörrel foglalkoztak. Meg is lett az eredménye. A kutatók rájöttek arra, hogy van egy géncsoport (sirtuins), ami tudja szabályozni a cukrok felszívódását. Ha bekapcsol ez a géncsoport, akkor akadályoztatva van a cukor felszívódása a sejtekbe, miközben regenerálódnak a DNS hibák. Ez a géncsoport kapcsolódik be az éheztetésnél is. Ebben a géncsoportban van elrejtve a hosszú élet titka a kutatók legújabb felfedezései szerint. Tehát a lúgosítás ezek szerint a felfedezések szerint abban rejlik, hogy úgy akadályozzuk meg a savasodást, a fermentációt, hogy elzárjuk a cukor felszívódását, vagyis a fermentáció „üzemanyagát”! Ez egy indirekt lúgosítás, vagyis nem engedi, hogy sav keletkezzen. Ha nem keletkezik sav, akkor lúgosítani sem kell! Láthatjuk, hogy a savasodás következmény, ott lép fel, ahová nem jut el az oxigén, mert rossz a keringés. Tehát a savasodást meg lehet szüntetni, ha helyrehozzuk a keringést, anélkül, hogy külön lúgosítani kellene. Lúgosítással a rákos sejteket sem tudnánk megállítani, mivel nem azért van rákos burjánzás, mert savas a sejtek környezete, hanem azért savas a környezet, mert a rákos sejtek cukrot fermentálnak és savat bocsájtanak ki magukból. Vagy mégsem? Ha Tullio Simoncininek igaza van és mégis gyógyítható lenne a rák szódabikarbónával, vagyis lúgosítással, akkor az is igaz lehet, hogy a fermentáló és savasító Candida albicans okozza a rákot. Az albicans ugyanis nem tud lúgos környezetben élni és szaporodni. Ha nincs albicans és rák egyszerre, akkor az igazolná azt a feltevést, hogy a szimbiózisban élő fermentáló rákos sejtek és a fermentáló Candida albicans gombák a kiindulása a rákos burjánzásnak.

Hogyan hatnak az antioxidánsok?                                                                                                   Ahol oxidáció van ott agresszív szabad-gyökök is keletkeznek. Az agresszív szabad-gyökök megtámadhatják a DNS-t is, mutációt okozva benne. A jelen rákelmélet szerint ilyen mutációk okozhatják a rákos sejtek kialakulását. Az előbb azt mondtam, hogy ahol kellő mennyiségű oxigén van, az a hely nem kedvez a rákos sejtek burjánzásának. Viszont a rákos sejt kialakulásának kedvezhet, ha nincsenek jelen a sejtekben olyan antioxidáns enzimek, amelyek a fölösleges szabad-gyököket semlegesítenék. Ezeket az enzimeket, különösen a friss, zöld növényi részekben található belőlük kellő mennyiségben. Vannak másféle antioxidánsok is, a flavonoidok. A flavonoidok is növényekben található, többnyire színesek, de ez nem általános. A flavonoidok nem kötik meg a szabad-gyököket, nem is semlegesítik az oxigént. Olyan szerves molekulák, melyekben képes elmozdulni egy elektron és ez által megváltozik az úgynevezett dipólmomentumuk. Ezek a flavonoid molekulák képesek beépülni a sejtmembránba és a sejtmembrán képlékenységét vagy merevségét változtathatják. Ha merevebb a membrán, akkor nem képes a szabad-gyök bejutni a sejt belsejébe a merev membránon át. Az előbb említett éheztető, soványan és fiatalon tartó gének pedig úgy hatnak a sejtmembránra, hogy az oxigénen kívül a cukrot sem engedik be a sejtbe. Ezáltal megakadályozzák mind a cukorbetegséget és az ebből kialakuló elhízást, mind a rákos burjánzást is. Van viszont egy jó hírem a fiatalító gének bekapcsolásával kapcsolatban. Vannak olyan növények, amelyeknek a termése tartalmaz olyan molekulákat, amelyek a gének bekapcsolására hatnak. De ezt majd egy következő írásomban részletezem. Most már viszont többek számára kirajzolódhat, hogy miért támogatom a hús és zsíros, olajos ételek fogyasztását. Mert energiára szükségünk van! De ha kihagyjuk a könnyen felszívódó szénhidrátokat a táplálkozásunkból, hogy kikerüljük szervezetünkben a cukor fermentációt, akkor energiaforrásként csak a fehérjék (hús, tojás, sajt), és zsírok, olajok jöhetnek számításba. Ezeknek a fogyasztása csak akkor jelenthet veszélyt, ha sokat eszünk belőlük. Még valami: esszenciális, létfontosságú egyszerű szénhidrátok nem ismeretesek, de esszenciális olajok és aminosavak (a fehérjék alkotórészei) igen. Figyelem! A hosszú élet titka és a hosszú fiatalság titka két különböző dolog. Ha sokáig nem halunk meg, akkor hosszú életről beszélhetünk, ami tele lehet betegségekkel, öreg ráncos, petyhüdt szövetekkel. De a hosszú fiatalságért felelős géncsoport úgy ígér hosszú életet, hogy közben a sejtjeink fiatalosak maradnak.

• ▶ Válasz

Permalink Péter Hajnalka válasza. Dátum: Január 29, 2012 Idő: 9:48pm

Kedves Erzsike!

Szeretném megtudakolni, hogy a citromos fokhagyma szirup segít-e a magas vérnyomáson?

Illetve egyik itteni (angliai) barátomnak jégárpája van/volt a bal szemhéján, amivel a héten műtötték. Már másfél éve szenved szegény, mint ahogy az állandó orrfújással is. Valamint állandóan idegeskedik, alapvető dolgokért is. Nagyon hamar a plafonon van. (23 évesen azért ez még korai.) A szemműtét is nagyon megviselte, egy hete volt, de még duzzadt a helye, s fáj neki. Lelki eredetű probléma van dögivel. Mit gondolsz, homeopátia?  

• ▶ Válasz

Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum: Január 30, 2012 Idő: 7:15pm

Nem tudok róla, hogy a citromos fokhagyma segítene magas vérnyomáson. Miért?- kinek kellene?

Mert nem világos számomra, hogy a barátodnak magas vérnyomása is lenne.

Egyébként a homeopátiás kezelésnél ( vagy másnál) jobb ha az illető saját maga kéri meg az orvost a

kezelésre.

• ▶ Válasz

Permalink Péter Hajnalka válasza. Dátum: Január 30, 2012 Idő: 9:00pm

Körülöttem sok a beteg ember. Magas vérnyomással az egyik lakótársam szenved. A másik lakótársam az árpával. Itt a környéken sajnos nincs homeopátiás szakember, volt állítólag de inkább volt kuruzsló, mint szakember. 

• ▶ Válasz

Permalink Dr. Bányai Erzsébet válasza. Dátum: Február 19, 2012 Idő: 12:28am

                            Miért van annyi reflux

A refluxról és az elsavasodásról

Már ifjú koromban, mikor még nem tartoztam a tudatos táplálkozók közé, felfigyeltem valamire, ami most újra eszembe jutott, hogy sok refluxos kérdezgetett. Nekem is voltak refluxos „élményeim”. Ha lehajoltam, a torkomban savas büfögést éreztem. Néha éjszaka arra ébredtem, hogy sok a savam. Ha délután több süteményt fogyasztottam gyakran ért ez az „élmény”. Imádtam a krumplis pogácsát, anyámat gyakran kértem, hogy csináljon. Ilyenkor degeszre ettem magam, amennyi belém fért, pedig tudtam, hogy gyomorégés fog következni, mégis csak tömtem magamba a pogácsát. Ekkor kialakult bennem egy gondolat: „Ha el akarom kerülni a savas büfögést és a gyomorégést, minél kevesebb krumplis pogácsát és minél kevesebb süteményt kell fogyasztanom”. Valahogy ellent kell állnom, bármennyire is döglesztően finom a friss pogácsa és a tüneményesnél tüneményesebb sütemények. De akkor valahogy az is felmerült bennem, hogy nem a kőkemény, brutálisan maró gyomorsav, amit a torkunkban érzünk, hanem valami gyengébb savakról lehet szó. A gyomorsav kémiailag, sósav (H⁺Cl^-). Ismerik a háziasszonyok a sósavat, azzal tisztítják a fürdőszobában és a konyhában a vízkövesedést. Tudják, hogy mennyire kell rá vigyázni nehogy a ruhára vagy a kötényre rácsöppenjen, mert füstképződés közben kimarja, a csöpp helyén egy lyuk marad. Ha a bőrünkre cseppentjük ezt a savat, azt sebesre marja. Az volt tehát a következtetésem, hogy nem tiszta gyomorsavat böfögünk vissza refluxnál.

Már megint a keményítők és cukrok a fő bűnbakok Megint találkoztunk a pogácsában lévő keményítővel és az édességekben lévő könnyen felszívódó cukrokkal. Már a refluxnál is? Azt már megmagyaráztuk, hogy miként okoznak ezek a tápanyagok metabolikus szindrómát a gyulladásfaktorokkal, miként okoznak rákot ezek a szénhidrátok azt is, hogy miért baj az, ha a vérünkben állandóan magas az inzulin-szint? De hogyan lesz a szénhidrátoknak közük a savasodáshoz, mikor semmi savas kémhatás nincs bennük? A savasságnak a szénhidrátok magas glikémiás indexéhez és a glikémiás telitettségéhez sincs semmi köze. Itt valami más típusú összefüggés okozza nekünk a bajt. A cukrokat és a keményítőből átalakult cukrokat nem a gyomorban emésztjük, nem ott szívjuk fel. Ha mi nem csinálunk semmit a cukrokkal a gyomrunkban, akkor mégis hogyan tudja befolyásolni a gyomor savasságát a benne lévő cukor?  Egyféleképpen történhet: ha a gyomorban lévő cukor megerjed. Az erjedést erjesztőgombák és baktériumok végezhetik, az erjedés folyamán különböző szerves savak keletkeznek, és ezek okozhatják a savasodást. Igen, de a gyomornak igen magas a hidrogén ion koncentrációja (a pH 1és 3 között mozog). Ilyen savas környezetben csak nagyon kevés mikroorganizmus képes élve maradni.

Miért savas ennyire a gyomor? Egyrészt a fehérje-emésztés miatt kell ilyen sok hidrogén ion. Másrészt az erős savi miliő elpusztítja az étellel magunkhoz vett rengeteg mikroba legnagyobb részét. Vagyis, megvéd bennünket a fertőzésektől. Ugyanúgy megvéd bennünket a gyomortartalom erjedésétől is. Van még egy szerepe az erős savmiliőnek a gyomorban. Szabályozza a gyomor nyitását és zárását. A gyomor pH-ja 1 és 3,5 között változik normálisan. Ez a változás a sósav hígulását követi. Minél savasabb a környezet, annál jobban zárnak a gyomor körkörös záróizmai. Ha elég sok a gyomorsavunk zárva van a gyomrunk. Ahogy az étel felszívja a gyomorsavat, csökken a savasság, az elzáró izmok is engednek. Mikor érezzük az étel illatát, vagy látjuk a kívánatos látványát, elindul a nyálunk, összekeveredik a rágás közben az étellel, mikor lenyeljük, a megrágott, nyállal kevert étel eléri a gyomor felső záróizmát. Mivel a nyál és az étel pH-ja semleges körüli, a záróizom körül csökken a savasság, ezért a záróizom ellazul. A lenyelt táplálék így bejuthat a gyomrunkba. Mikor az illatot éreztük nemcsak a nyál kezdett el termelődni, de a gyomorsav első cseppjei is megjelentek a gyomorba. Mikor beér az étel a gyomorba, egy újabb adag gyomorsav ömlik be. A gyomorsavat az étel fokozatosan felszívja, és egyre csökken a gyomor falán érezhető savasság. Ez a gyomorsav felhígulása miatt van így. (Mikor a gyomortartalom savassága eléggé lecsökken, az alsó záróizma kinyílik és eltávozik a gyomortartalom a patkóbélbe. A gyomorsav harmadik lökete ekkor önti el a gyomrot, mikor kiürült a gyomor, azért, hogy az alsó záróizom is összezárjon.) Képzeljük el, hogy egy 5 literes befőttes üvegbe festékkel megfestett vizet öntünk, mondjuk egy litert. Megtöltünk egy lufit 3 liter tiszta vízzel. Ha lufit betesszük, majd kivesszük az üvegből, a lufiban lévő víz színe nem változik. Ha ellenben a lufiba lyukakat fúrunk a benne lévő víz megszíneződik, amíg a festékes üvegben tartózkodik. Ezen idő alatt az üvegben lévő víz színe elhalványul. Kisebb lesz a festékmolekulák koncentrációja. A gyomorsav-molekulák ugyanígy hígulnak a gyomorban, mikor étel kerül ide. A hígulás sebessége függ a lyukak méretétől. (Minél nagyobbak a lyukak, annál gyorsabb az elszíneződés folyamata.) A hígulás mértéke pedig függ a festékbe merített lufi méretétől. (Minél nagyobb a lufi, annál halványabb lesz az üvegben az elszíneződés.) Azt látjuk, hogy a nagy lufitól, a nagy mennyiségű ételtől, bármi is legyen, óvakodni kell! Ne zabáljunk, mert az rengeteg savat igényel! Ha pedig elfogy a sav, nem savasodik eléggé el az étel, beindulhatnak az erjesztő mikrobák. Ha mindig keveset ennénk, de többször, akkor több esélyt adnánk az elégséges gyomorsavnak, és kevesebb lenne az esélye az erjedéseknek.

Vizsgáljuk még meg a lufi lyukait, a gyomorsav hatásának a sebességét! Nézzük meg egyenként a szénhidrát, a fehérje és a zsír viselkedését a gyomorsavval. A szénhidrát-hordozók a növényi eredetű ételek, a gyümölcsök és zöldségek. Ha nem főzzük meg őket, hanem nyersen fogyasztjuk, akkor a gyomorsav nem hatol be az étel, például a saláta tömegébe, mert az élő salátalevelek sejtjei épek, nem átjárhatók a gyomorsav számára. A saláta félszínéig jut, és ott az erős sav fertőtleníti a leveleket. Semmi egyéb nem történik! Ellenben, mi történik, ha megfőzzük vagy megsütjük a növényi eredetű ételeket? Például, nézzük meg a főtt vagy sült krumplit. A főzés és sütés alatt a nagy hő miatt átjárhatóvá válnak a növényi sejtek falai. (Az egész lufi tele lesz lyukkal.) A krumpli teljes tömegében felszívja a gyomorsavat, a krumpliban lévő keményítőmolekulákkal nem tesz semmit a gyomorsav, de elvonja, haszontalanul! Olyan, mint egy szivacs. Gyorsan elfogy a gyomorsavunk! Sok olyan étel részecske marad, ahová nem jut már gyomorsav. Itt beindulnak az erjedések. A wokban sült zöldségekkel, valamivel jobb a helyzet, mert a növényi rostokba, még ha hővel kezelt is, nem megy bele a sav. Nem olyan jó szivacs.

A fehérjék, például a hús, emésztésénél nagyon fontos az erős sav, a gyomorsav, jelenléte. A fehérjéket úgy kell elképzelni, mint egy gombolyagot. A sav arra szolgál, hogy a gombolyagot legombolyítsa. A fehérje fonalakhoz már hozzáférnek a fehérjebontó enzimek, amelyek a fonalat aminosavakra bontják. Ezeket már fel tudjuk szívni a vérkeringésbe. A hús emésztése tehát egy hosszú folyamat, amíg minden gombolyagot kigombolyítunk sok időbe telik. (Vagyis a húsnál is nagyon apró lyukak vannak a lufin.) Mi történik a zsírral a gyomorban? A zsírra nem hat a gyomorsav! A zsír nem emésztődik a gyomorban. Viszont a húst bevonva lassíthatja az emésztést. (Lefedi a lufi lyukait.) De ez nem ártalmas! A zsír majd a patkóbélben emésztődik az epesavakkal. Mi van, ha eszünk egy tál húsételt sok krumpli, tészta vagy rizskörettel, és azt még megtetézzük egy adag süteménnyel? A köret felszívja szivacsként a gyomorsavat, de annyi nem marad a savból, hogy megakadályozza az erjesztő mikrobákat. Előbb el kezdi erjeszteni az egyszerű cukrokat, majd a keményítőből felszabaduló cukrokat, az erjedés alatt gázok keletkeznek, puffadunk. De mivel a gyomor savassága sem képes elég erőssé válni, hogy zárva tartsa a gyomorzár körkörös izmait, a gyomorgázokat felböfögjük, a kinyílt gyomorszájból savas gyomortartalom csordul vissza a nyelőcsőbe. Ahhoz nem elég savas a gyomortartalom, hogy lezárja a nyelőcsőbe vezető utat, de ahhoz elég savas, hogy a nyelőcsövünket marja. Ez a reflux.

Kérdezhetitek, hogy ezt a gyakori problémát, mint a reflux a tudomány nem vizsgálja? Vagy ha igen, akkor miért nem segít az egyszerű emberek bajain. El kell mondanom nektek, hogy a humán egészségügyi kutatóközpontok, csaknem mindent tudnak a reflux molekuláris hátteréről. Minden molekula, amely közreműködik a gyomorsav szabályozásában ismert. A gyomorban történő emésztés minden momentumába bele tudnak látni, és azt meg tudják változtatni. Magas szintű tudományos dolgozatok ezrei keletkeztek ebben a témában. Akadémikusi, professzori kinevezések és kitüntetések garmadája született, megérdemelten. A következő ábrán bemutatom nektek, hogy mi mindent tudunk már a gyomorsav szabályozásának hátteréről.

A gyomorsav kiválasztásának befolyásolására nyolc molekuláris helyet találtak. Mindegyik helyen befolyásolhatjuk a kiválasztott gyomorsav mennyiségét. Erre a nyolcféle helyre nyolcféle gyógyszer hat. Több száz gyógyszergyártó dolgozik a hatóanyagok előállításával. Tehát rengeteg gyógyszerünk van rengeteg tudományos dicsősségünk, de a reflux esetek 90 % megoldhatatlan ezekkel a hatóanyagokkal. Miért?

Elsavasodás Az elmúlt 50-100 évben megváltoztak a táplálkozási szokásaink. Sokat eszünk, zabálunk, és a rengeteg keményítőt tartalmazó, hő kezelt köreteket tömjük magunkba. Ezt a zabálást végül desszerttel tetézzük. Ebből a nagy keményítőtartalmú köretből ragacsos maszlag lesz, amely magában tartja, abszorbeálja a sósav (gyomorsav) mindkét elemét, a hidrogén iont és a klór iont is. Az étel nagy részének a savassága nem emelkedik meg. Ez a helyzet két szempontból is aggasztó, teret ad a gyomorban történő erjedéseknek, másrészről pedig sok fehérje emésztetlenül gombolyagban marad a sav nélkül. Az emésztetlen fehérjék a vastagbélben okoznak bajt, a rothasztó baktériumok prédája lesz, és bűzös székletet és rákkeltő szabadgyököket eredményezve. A gyomorban történő erjedés, puffadást, böfögést, refluxot eredményez az erjedés alatt felszabaduló gázok miatt. A nagyadag keményítő csirizben ragadt klór ionok egyéb gondot is okoznak. Nem tudnak visszajutni a vérplazmába! A klór ionok helyett egyéb szerves anionok kerülnek a vérbe az erjedés végtermékeiből. Ezt a helyzetet anion résnek („anion gap”) nevezik, ami a metabolikus acidózis, elsavasodás egyik jele. Ilyen módon igaz az „elsavasodás”. De nem a húsevéstől, tojástól, sajttól és egyéb fehérjéktől savasodunk el, hanem a keményítőben gazdag köretek (krumpli, tészta, kenyér, rizs, nokedli) túlzott adagjaitól és a rákövetkező cukros desszertek erjedésének következményeitől. Bocsánatot kell kérnem azoktól, akiknek mereven állítottam, hogy nem lehet, hogy elsavasodunk, mert a metabolikus acidózis nagyon ritka jelenség. De, úgy látom, nem volt igazam, valószínűleg gyakori, mert a reflux is gyakori manapság. Mentségemre legyen mondva, hogy én azt a kórélettan tankönyvekből vettem, hogy ritka az acidózis. Amikor írták a tankönyveket, több mint 50 évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy igaz volt. De ma, sajnos, nem.

Hogyan lúgosítsunk? Még az általános iskola kémia órákon mutattak olyan kísérletet, ahol egy darabka fém káliumot, mely olyan volt, mint egy puha szappan, egy papírcsík szélére helyeztek, majd együtt őket a víz felszínére tette a tanár. Nagyon érdekes esemény játszódott le, a papírcsík, mint egy motorcsónak elkezdett a víz felszínén cikázni. Ott, ahol a kálium darabka érte a vizet, heves pezsgés keletkezett, a vízbe felszabaduló gáz hajtotta előre a papírt. A tanár egy ilyen könnyed kis kísérlettel elmagyarázta, hogy miként keletkezik a káliumhidroxid, a kálilúg! Mi történt itt? (Ezt a nyúlfarknyi kémiát ki kell bírnotok!) A víz H⁺ ionra (hidrogén ionra)és OH^-  ionra (hidroxidionra) bomlott, míg a fém kálium áll K⁺ ionokból és elektronokból (a fémes kötés elektronjaiból) a fém káliumból két K⁺ ion és két elektron kiszakadt, a két elektron a két hidrogén ionnal egyesült hidrogén gázzá (H₂) a két kálium ion a két hidroxiddal két kálilúgot alkotott. Ez a leghatékonyabb lúgosítás! Mert megszünteti, semleges gázzá alakul a két savasságot okozó H+ ion, eközben két erősen disszociált hidroxidion, lúg keletkezik. A savat el lehet tüntetni úgy is, hogy lúggal összeöntjük, ekkor só keletkezik. Ezt só képzésnek, nem pedig lúgosításnak nevezzük. Miért írtam ezt az elemi kémiát ide. Csak azért, hogy rögzítsük, ha lúgosítunk, mindig kell elektron is. A legjobb lúgosítók az élő enzimekkel teli élő, zöld növények! Az élő rendszerek vizes oldataiban az elektronok nem tudnak úgy mozogni, mint a fémekben. Az élőkben csak enzimek segítségével lehetséges elektronátadás!  Mivel említettem, hogy a lúgosításhoz kellenek az elektronok, ezért azt is kijelenthetjük, hogy a lúgosításhoz kellenek az enzimek. Mikor olvastam dr.Young könyvét a pH- csodáról, nagyon lelkes voltam, mert a fagyasztva szárított zöld növények porait favorizálta, mint lúgosítókat. Magam is kipróbáltam a porkeveréket. De mikor egy szervetlen (élettelen) csepegtető löttyöt ajánlott a lúgosításhoz, akkor rájöttem, hogy nem igazán alaposak az ismeretei az élőlények sav-bázis egyensúlyának szabályozásáról. Ekkor kerültem a lúgosítók ellentáborába. Miután több embernél súlyos egészségi problémákat okozott, a hatóság betiltotta a csepegtető löttyöt, megnyugvásomra! Most már értitek, miért favorizálom a zöld turmix italokat és a húsételekhez a zöld salátatálat?

. Akik párolják, vagy hírtelen megpirítják a zöldségeket, azok ugyan elvesztenek bizonyos mennyiségű enzimeket és vitaminokat, de a H+ iont kitaszító rostok miatt jobb köretet kapnak, mint a keményítőben gazdag krumpli, rizs vagy tészta.

• ▶ Válasz

Permalink Koppányi Zsuzsanna válasza. Dátum: Február 19, 2012 Idő: 1:23pm

Kedves Doktornő, köszönöm ezt az érdekes és hasznos tanulmányt! Ezek után már csak elhatározás és akarat szükséges az egészséges életmódhoz!

• ▶ Válasz

Permalink Király Judit válasza. Dátum: Április 27, 2012 Idő: 8:12pm

Nagyon örülök a döntesednek.Nagyon varom,hogy többet tudjak a termeszetgyogyaszatrol.

Nalunk is nagy hasznat fogjuk venni.Köszönöm szepen.

Szep estet kivanok.

• ▶ Válasz

• ‹ Előző
• 1
• …
• 23
• 24
• 25
• 26
• 27
• …
• 30
• Következő >
• Lap