De bárhogy is hordjuk a kokárdánkat, a lényegen nem változtat! Ezen a napon nincs olyan közülünk, aki ne lenne büszke magyarságára, nemzetére.
Kellékek:
- 30 cm nemzetiszínű szalag
- piros cérna
- olló
- varrótű
- biztosító tű
A szalagot félbevágjuk. Az egyik darab két végét összevarrjuk, majd a piros sáv külső szélét – ha helyesen szeretnénk elkészíteni a kokárdát – le-fel öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és eltűzzük. A maradék szalagot kettévágjuk és a képen látható módon a kokárda hátára varrjuk. Végül a biztosítótűt is a helyére rögzítjük.
Az egyszerűbb változathoz elég egy 15 centis szalag, melyet nagyjából három részre osztunk, és a középső harmadát a piros rész szélén sűrű le-föl öltéssel végigvarrjuk, majd összehúzzuk és a varrás elejét és végét összevarrjuk. Majd a biztosítótűt is feltesszük a hátára.
1848. március 15-én a pesti forradalom estélyén, a Bánk Bán előadásán e szavakat mondta Jókai Mór, melyre egy későbbi írásában így emlékezik:
„Látjátok ezt a háromszínű kokárdát itt a mellemen? Ez legyen a mai dicső nap jelvénye. Ezt viselje minden ember, ki a szabadság harcosa; ez különböztessen meg bennünket a rabszolgaság zsoldoshadától. E három szín képviseli a három szent szót: szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt tűzzük kebleinkre mindannyian, kikben magyar vér és szabad szellem lángol!”
