"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Már rég érlelődik bennem a gondolat, hogy kellene nekünk egy saját fórum (hiszen a neten is van), ahol nyelvhelyességi dolgokat beszélhetnénk meg. Egyszerűen azért, mert ha már ezen az oldalon vagyunk, talán könnyebben bekukkintunk ide. Lejegyezhetnénk azokat a hibákat, amelyekkel találkoztunk, s mellé tehetnénk a helyes formát, hogy belénk vésődjön. Akkor is tegyünk fel kérdést, ha magunk vagyunk bizonytalanok valamiben. Bárki válaszolhat, akinek éppen ideje van rá.
Címkék:
Van annak neve, Gyula. Úgy hívják szabadvers.
Itt van dr. Vilcsek Bélának egyik elmélkedése ezekről, ő is Széles Klára professzor asszonyt hívja segítségül a mondandójához.
„Mit nevezünk szabad versnek? – kérdezi Széles Klára egy akadémiai tudakozódó körlevél tapasztalatait összegezve, majd rögtön hozzáteszi: – A verstan és irodalomtörténet egyik nyitott kérdése ez. Alkalmazzuk a kifejezést, de nem rendelkezünk pontos, közmegegyezést képviselő meghatározásával” (Széles, 1987/88, 44.). A hozzá érkezett tizenhét tudósi állásfoglalás ismertetése után megállapítását még azzal egészíti ki, hogy „a szabad vers – jelenlegi irodalmunkban – élő, mozgó, változó forma. Sok és gazdag változata állandóan bővülhet és bővül. Fogalmának körülhatárolása semmiképpen nem lehet merev. Fajtái bizonyos skálán helyezkednek el. Ez a skála nemcsak kötött vers és szabad vers között húzódik (az átmenetek variációival), hanem próza és szabad vers, sőt: köznyelv és »ritmikus nyelv« között helyezkedik el” (uo., 69.).
Kedves Marika ! Köszönöm szépen a válaszát, csak az a baj, hogy nincs pontosan meghatározva,
mi az a szabad vers, és ennek leple alatt olyan írások is megjelennek, amiket jóindulttal sem lehet szabad versnek nevezni.
Az már nem a mi dolgunk. Nyomtatásban, kötetben is megjelennek olyanok, pedig ... legalább a kiadónak lehetne kritikája.
Aminek legalább mondanivalója van, nyugodtan olvashatjuk lírai hangulatú prózaként. Azt úgy tördeli az író, ahogy akarja, s ahogy érzi, hogy jobban alátámasztja azt, amit ki akar fejezni vele.
Nem csak a csillagászat és a fizika között kezd elmosódni a határ, hanem a vers és a próza között is.
Az olvasó aztán eldöntheti, hogy tetszik neki vagy nem.
Azért valahogy külön kellene választani Arany János stílusát az ilyen alkotásoktól. Ami rímel az vers, a többinek pedig találjanak valami õket megilletõ megnevezést az arra illetékesek.
Igaza van Gyulának
Csak adjon hangot a szavának,
Pártolom az elméletét
Szokjuk meg hát a vers menetét,
Azért hívjuk a verset versnek
Hogy rímeivel tűnjön szebbnek,
S a gondolatok a szavak szárnyán
Tündököljön a fülünk táján.
Kedves rímfaragó társam Dr. Szabó Dániel,
Örülök, hogy mellém álsz a véleményeddel.
Sokan vannak akik velünk egyetértenek,
Hogy az igazi vers sorvégei összecsengjenek.
Védjük meg közösen ezt a csodás hagyományt,
Ne illesse senki verssel a többi irományt.
A szabad versek vers helyett kapjanak más nevet,
Egy õket megilletõ szép elnevezést a vers helyett.
"Ismertem olyan családot a hol a románnak született feleség megakarta tiltani férjének hogy a gyerek ne tanuljon magyarul: mert Romániában élnek és nincs szüksége a magyar nyelvre."
Nem erről az oldalról vettem, de javítsuk ki. Első lépésben:
Ismertem olyan családot, ahol a románnak született feleség meg akarta tiltani a férjének, hogy a gyerek magyarul tanuljon, mert Romániában élnek, és nincs szüksége a magyar nyelvre.
A legszembeötlőbb a tiltás. Ha azt írom: "meg akarta tiltani a férjének hogy a gyerek ne tanuljon magyarul" - akkor mit tiltok meg? Só szerint azt, hogy ne tanuljon magyarul, tehát, akkor muszáj neki magyarul tanulnia.
Az is fura, hogy a férjnek tiltom meg, hogy magyarul tanuljon a gyerek. Inkább ilyesmi lenne érthetőbb:
hogy a gyereket magyar iskolába adja;
hogy a gyereket magyarul taníttassa.
Ismétlésképpen még: az igekötőket az igével írjuk egybe, de ha más szó közéjük kerül, akkor mind külön kell írni.
le akar ülni, ki akar menni, meg tudja tanulni, át akar menni, stb.
Tagadva: nem akar leülni, nem akar kimenni, nem tudja megtanulni, nem akar átmenni. stb.
Sokszor hallottam már élő beszédben, de (méghozzá újságban) leírva is a következő fordulatot: "Valaki így szereti, valaki úgy..." Nem vagyok nyelvész, de én ezt érzem helyesnek: "Van, aki így szereti, van, aki úgy..."
Szeretném hallani a véleményüket, vajon igazam van-e.
Az igekötő és az ige egybeírásáról: a legelső szabály, hogy ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk.
Nagyon sokan vétenek e szabály ellen. A leggyakoribb igekötőket úgy tanultuk meg harmadik osztályban, hogy minden nyelvtan óra előtt vigyázzállásban, kórusban szavaltuk: be, ki, le, fel, meg, el, át, rá, ide, oda, szét, össze, vissza. Ha álmomból keltenek, hogy ég a ház, akkor is fel tudnám sorolni...
Nagyon jónak tartom ezt a rovatot, mert mindnyájunknak vannak néha kételyei, itt meg lehet kérdezni.
Jól gondolod Zsuzsa.
Köszönöm a biztatást Marika.
Közben eszembe jutott egy bosszantó szófordulat, amit mostanában sokszor hallok a tévében, olvasok az újságban.
A "köszönhetően" valamilyen pozitív esemény bekövetkeztét jelzi - legalábbis szerintem... De olyat értelmetlenség mondani, hogy a "háborúnak köszönhetően"... talán "következtében", vagy "eredményeképpen"... vagy akármi más...
Lehet, hogy a sajtómunkásokat nem csak logopédushoz kellene beíratni, hanem magyar nyelvtanfolyamra is?
Ez bizonyos. Bár ezt a fordulatot gunyoros formában is érthetjük, tartok tőle azonban, hogy nem erről van szó.
Azt is hallom mostanában egészen magas képzettségűnek számító emberektől: tanították velem, megtanították velem, azt tanítják a gyerekekkel. Inkább
nekem azt tanították - mert ha adnak nekem egy almát, az az enyém azután; ha tudást adnak, akkor az lesz az enyém.
Az -e kérdőszócska.
Igencsak jellemző a magyar nyelvre. Ez az egy biztosan közös a finnekkel is (on).
Mostanában el-elhagyogatják a mondatokból.
Pl. bizonytalanság kifejezésénél.
Nem tudom, hogy elment.
Helyesen: Nem tudom, hogy elment-e.
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.