Lehet, hogy nem közvetlenül válaszolok a feltett kérdésre. Leírok valamit és annak alapján döntsék el, hogy mit jelent nemesnek lenni és hogy kell e ma a nemesség... Anyai nagyanyám családja l51o- be kapott nemességet Bethlen Gábor fejedelemtől. Előnevük albisi és gidófalvi, tehát igazi székelyek. Soha nem voltak túl gazdagok,de mindíg tudtak tenni a haza és haladás érdekében.A család nagy része elszármazott a székelyföldről. Nagyanyám a szatmári ághoz tartozott. Azon a vidéken biztosan ismerős a Bakcsy név,Bakcsy Piroskának hívták........ Nagyapám családja a lengyel nemesek köréből került ki akik később megkapták a magyar nemességet is. Az apámat Erdélyinek hívták, nem tudom nemesek voltak e jogi értelemben, de nemesebb lelkű embert keveset láttam életemben.
Bevezetőnek talán elég. Amit közölni szeretnék az arról szól, hogy mit tettek nagyszüleim és szüleim a második nagy világégés után. Nagyszüleim csapi házát lebombázták. Ők hátrahagyva mindenüket, hozzánk menekültek. Apám református pap volt és a parókián jutott nekik is hely.Esténként nem síránkoztak, hanem minket gyerekeket tanítottak minden szépre és jóra.A legjobb ami történhetett velem, ami meghatározta egész életemet, az volt, hogy nagyanyám megtanította a székely himnuszt, nagyapám a lengyel himnuszt és bár ,legalább 2 évszázada már Magyarországon éltek, annak ellenére lengyelül is. Szüleimtől a magyar himnuszt tanultam meg, és mire iskolába kerültem, ami az első három évben szlovák nyelvű oktatást jelentett,már három nemzet himnuszát tudtam énekelni. Az iskolában megtanultam a cseh és szlovák himnuszt. Ne értsék félre mind ez nem vezetett tudathasadáshoz, hanem nagyon kemény nemzettudathoz, olyanhoz ami soha nem hagyja a magáét, de mindíg tiszteletben tartja a másét. Döntsék el ennek alapján, hogy kellenek e a nemesek, és van e nemesebb cselekedet, mint átörökíteni utódainkra hagyományainkat, történelmi ismereteinket?