Te, akit szinte hogy elvesztettelek,

mikor leszel megint együtt velem ?

Kegyetlen egyedül nézni a tűzet

mely lassan duruzsol holt fülembe.

Hosszú utakat tettem meg érted

és egyszer sem találkozom veled,

forró agyamban terjed az üzenet

biztos hogy nem lehet, hogy nem lehet.

Megébredek nyugtalan éjszakában

nézem az órát, de nem vagy velem

szomjas , éhes vagyok, fantáziátlan

nem értem magam: nem a szerelem

mi kutat bennem egy csepp érzelmet,

csak hiányzik, hogy veled lehessek

és szeretnék beszélni csak teveled

veled, mielőtt holt agyam kihűlne.

Már minden vágyon lassan átmentem

vágyaimban nincs semmi kegyelem

és mégis mindig visszatérek melléd

nem tudom merre vagy, hova szöktél? [W.B.]