Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Diákcsínyek
A ballagások ideje elkezdődik ezekben a napokban. Ha ballagás, akkor diákévek. Minden diáknak, véndiáknak vannak ezekben a felejthetetlen években összegyűlt érdekes emlékei, saját és mások által "elkövetett" csínyei. Jó lenne minél több ilyet olvasgatni itt a mi oldalunkon.
Nagyon jót derülök ahányszor eszembe jut édesampám emlékeiből egyik.
A nagyenyedi Bethlen Kollégium véndiákjaként mesélte, az igazgatóval megetörtént, felejthetetlen, és abban az időben nagy szenzáció. Csefó Sándor nagytiszteletü egyéniségén nem mindenki mert csorbát ejteni. Fizika órán, amit éppen Őméltósga tartott, a Magdeburgi féltekékről kísérleteztek, annak rendje-módja szerint, a vákuumelméletet szemléltetendő. A féltekék légtelenítése megtörtént, magyarázott az igazgató tanár:
- Magdeburgban 12 ló nem tudta széthúzni. Jöjjön ki egy diák, (Veres Jenő éppen) és próbáljuk ketten széthúzni.
Nem nagy erőkifejtés után az igazgató és diák bizony széthúzták. A padból beszólt egyik társuk:
-Most két szamár széthúzta!
Az osztályban előbb megfagyott a levegő, majd hahotában törtek ki a diákok.
Hát így esett ez meg Nagyenyeden Csefó Sándor méltóságos igazgató úrral, a sikertelen légtelenítés folytán.
Válasz erre a beszélgetésre
-
Permalink Kocsis Katalin válasza. Dátum:
-
Kémia órán felelt az egyik diák. Nem készült. Persze mi egy csapat voltunk, hát súgtuk a platina katalizátort. A felelő a biztos tudás birtokában bemondta nagy alaposan: palacsinta katalizátor.
-
Permalink Nagy Magdolna válasza. Dátum:
-
Köszi, Kató. Most így eszembe jut, ez velünk történt, a mi összetertó csapatunkkal.
Mikor Szeredai Erzsike felelt helyettem világirodalom órán, Dr. Vörös István professzornál, én meg siettem meglógni, a heti szennyest mosni, (melegvízhez jutni egyáltalán) utánatok, mert arra már senki nem volt az osztályban csak a felelő meg a nagyon idős, szenilis tanárunk, aki mindebből semmit nem vett észre. Következő szombaton más volt a felelő, de melegvizet kuporgattunk "áldozatáért".
-
Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum:
-
Az iskolánkban volt egy mindenes ezermester, Sajgó bácsi, aki javítgatott ezt-azt, a műhelye pedig lent volt rögtön az udvar sarkában. Amikor focizgattunk, néha kiállt meccset nézni, vagy csak épp kidugta a fejét a műhelyből, hogy figyelmeztessen, ha netán túl vadul rúgtuk a labdát. Történt eccer, hogy egy lyukasórán kint focizgattunk, amikor Sajgó bácsi megjelent, és egy frissen üvegezett ablakszárnyat támasztott a műhely falának, arra készülvén, hogy felvigye azt valamelyik emeleti ablakba. Ezt látva, az egyik osztálytársunk - aki mellesleg jól bánt a lasztival -, odakiáltott viccelődve:
- Sajgó bácsi, akar megint üvegezni?! - és választ sem várva, úgy tett mintha célba venné az ablakszárnyat, majd jó nagyot rúgott az előtte pattogó labdába. Persze, nem az ablak felé, hanem egyenest az ég felé, fel "gyertyába". Sajgó bácsi arcán átfutott az ijedtség árnyéka, de aztán látta, hogy nem arra tart a labda, mutatóujját fenyegetőleg felemelve, mosolyogva odakiáltotta:
- Nagy csibész vagy, de majd elkaplak...
Na, de ami fent van, az le is esik, úgyhogy jött is vissza a labda a föld felé - s mit ad isten -, egyenest eltalálta a focikapu sarkát, ahonnan gellert kapva, mint a mérgezett nyíl vágódott az öreg mellé, egyenest a műhely falának támasztott ablakszárnyba, annak rendje s módja szerint betörve azt. Sajgó bácsi arcán a fagyott mosolyt felváltotta a döbbenet, majd néhány artikulálatlan marházás után bezavarta az egész-, lehajtott fejjel hahotázó bandát az udvarról.
-
-
Ezen én is hahotázok.., hát még aki átélte ott és akkor.
-
-
Dolgozatírás előtt beteget jelentettünk, nagy lázt produkáltunk krétaporral vagy csak feldörzsöltük a lázmérőt. Az ápolónő nagyon idős volt, elhitte nekünk és már vonultunk is a "kiskórházba. Egyszer annyira elhitte a betegséget, hogy penicilint kapott egyik lány közülünk. Azt a képet, röhögést, amit mi produkáltunk az injekció beadásakor, látni kellett volna. Erzsike meg csak szenvedett makk egészségesen.
Így tudtunk csak arra az egy tantárgyra koncentrálva készülni, és jó jegyet szerezni évharmadi dolgozatunkra.
-
-
Közmunkára sokszor vittek bennünket. Egyik társunk már nagyon unta, és befeküdt az ágyába, betegséget szimulálva. Jött az osztályfőnöknőnk nagy sebbel-lobbal.
-Magának mi baja van?
-Nem tudom a lábam megmozdítani, úgy fáj.
-Na, mozgassa meg a lábát!!!- ordított vele, az amúgy halk szavu osztifőnökünk. Meg is mozdította erre a "nagybeteg, és jött szorgoskodni velünk.
Azóta is szállóige közöttünk a, "mozgassa meg a lábát"
-
Permalink kucsera eniko válasza. Dátum:
-
Dani fiam elsos volt amikor bejelentettek, hogy oltast kapnak az iskolaba. Delbe amikor utanna mentem kerdeztem hogy fajt e az oltas, mire buszken mondta, hogy neki nem jutott... ket sorba allitottak a gyerekeket az egyikbe azok akik megkaptak a masikba azok alltak akik mar tul voltak a beadason, Dani szepen at allt a masikba, hogy megussza.... a baj ott volt hogy egy oltas a vegen megmaradt es egy gyereket oda rancigaltak hogy - na te fiam nem kaptal (a szuras helye nem latszott)hiaba bizonygatta szegeny gyerek hogy mar kapott, meg egyszer megszurtak.
-
-
Végképp megúszta az oltást? :-))
-
-
Nem, azt egy het elteltevel megkapta, es nagyon meg is szidtak, de en nem tartottam annyira hibasnak, mert akinek beadtak az oltast vissza kellet volna kuldeni az osztaly terembe, mert egy helybe 7 evesen nem lehet allni :-)
-
-
A székely tanulni vágyó diákjelölt első bemondása Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégiumban:
-Maga az a surgyétőtő? - kérdezte a portástól, első látásra. Tévedett, mert a szalmazsákot mindenki maga töltötte meg. A portás csak megmutatta honnan lehet feltölteni az alvóhelyi alkalmatosságot.
Ez még az édesapám idejében történt, amikor szalmazsákot töltöttek a gyerekeknek. Nekünk már matracunk volt a vaságyban.
-
-
Eszembe jutott a napokban egyik volt tanárom, Laskai Sándor, zenetanár, aki Kolozsvárról került Nagyenyedre. Fiatal volt és próbálkoztunk nála hangoskodni, kissé feltűnően viselkedni. Többek között annyit mondott nekünk: - Milyen anyós lesz magából, elgondolkodott már? Mi akkor nem tudtuk még mi az, hogy anyós, de elszégyeltük magunkat és csend lett.
Azóta is gyakran emlékezem, ugyan, csak anyós jelölt vagyok még, (elég régen) de a leendő vőimmel nem volt még semmi különösebb vitám, összetűzésem.
-
Permalink Geréb /Pataky/ Ágnes válasza. Dátum:
-
Gondolom tudod a választ Magdi :) :) Belőled nagyon jó Anyós lesz!!!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
