Válasz erre a beszélgetésre

Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: December 23, 2009 Idő: 1:56pm

Kedves István!

Az természetes, hogy előfordulnak félreértések, főleg így írásban, ahol a metakommunikáció hiánya miatt, még könyebb elsiklanunk egymás mellett. Így, már sokkal érthetőbb az, amit írt az Alfölddel kapcsolatban.

Lehet, hogy szerencsésebb volna a kettős állampolgárságnak és a Patrubányival való nézeteltérésének nyitnia egy új fórumtémát, így nem nem keveredne a két beszélgetés témája. Sőt, meghívhatná Patrubányit is abba a fórumba, így legalább az internetes társalgási műfaj azon írott-iratlan szabálya is érvényre jutna, hogy csak akkor írunk bárkiről személyes dolgokat, tapasztalatokat, ha megadjuk neki a lehetőséget a vitára, védekezésre.

Lehet, hogy voltak jóindulatú szekusok is, de nem ez volt a jellemző. A távoli rokonságunkban is volt egy szekus, méghozzá verőlegény, úgyhogy amikor valami temetés vagy esküvő volt, a lelkemre kötötték, hogy semmilyen viccet Ceauról ne mondjak, vagy ha bárki az asztalnál elkezdene mondani valamit Ceauról vagy a bandájáról fogjam be a számat. Mindenki félt tőle, kerültük is rendesen, meg a családját is, aztán valamikor a 80-as évek elején-közepén meghalt.
Úgyhogy ez, amit itt leírt, szerintem olyan ritka mint a fehér holló. Mellesleg pont a Duna Tv-n mutatták, hogy Ceau bukása után nem lettek felelőségre vonva, sőt, egyeseknek igen jól megy (lásd parlamenti képviselő).

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: December 24, 2009 Idő: 4:25pm

Kedves Csaba! Örvendek, hogy közekedtek álláspontaik. Ami Patrubányt illeti, ha gondolj hívja meg ön, ebbe fórumba. Én nem irtam le mindent ami történt köztünk. Megfogadtam ,hogy soha többé nem zavarom. Szószegő nem szeretnék válni. Gondolom ezt megért.
A rendes szekus bemutatására, most sajnos nincs időm. Amennyiben érdekli ajánlok néhány cikket róla, amit megkereshet a neten Higgye el érdemes! Már amennyiben érdekli ez a téma. " A Securitate és a magyarok". Erdélyi Napló, 1998.december 1 és a két következő szám. Az én hozzászólásom , ha jól emlékszem a 2001.janurár 11. számban jelent meg." A lehallgat úr" és a "gőzhengeres" lehallgatott hítelessége" címmel. Ha keres megtalálhatja az érintettek reagálásait is, többek között Erdélyi Elemér, volt szecuritátés tábornok, Nagy Benedek volt RMDSZ-es parlamenti képviselő vagy az ő védelmére kelt Fodor Sándor íróét.
Elnézését kérem, hogy ilyen későre válaszolok, sajnos kissé elfogalat voltam az elmúlt napokban. Áldott karácsonyt önnek és családjának!

Mellékletek:

• IMG_3247.JPG, 601 KB

• ▶ Válasz

Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: December 24, 2009 Idő: 7:04pm

Kedves István!

Nem ismerem Patrubányit de, ha ismerném sem hívnám meg, mert ez az önök személyes vitája. Előző hozzászólásomban arra próbáltam utalni, hogy a személyes dolgaik kiteregetése nem egy fórumra tartozik, illetve, ha mégis annak érzi, akkor - a fair play szabályai szerint - a másik félnek is meg kell adni a lehetőséget a reagálásra.

Ami a secut illeti, köszönöm az ajánlott olvasmányokat, de egyáltalán nem érdekel a téma. Annyira megundorodtam a politika témakörétől, annak képmutatásától és hazugságaitól - jöjjön az jobb, vagy baloldalról -, hogy néhány éve zusammen kizártam az életemből, és csak érintőlegesen foglalkozom vele. Ha a román politika akarta volna, már rég törvény elé állították volna az egykori szekusokat, párttitkárokat, besugókat stb.
Sőt, a 89-es forradalom idején elkövetett tömegbe lövések, gyilkosságok, kimerítik az emberiség-ellenes bűntettek kategóriáját, amelynek vizsgálata, a hágai nemzetközi bíróságra tartózna. 20 év alatt mégsem történt semmi ennek érdekében. Semmi!
De, a nyugati országok politikája sem jobb, erre legjobb példa az iraki háború, amit ENSZ felhatalmazás nélkül-, és meghamisított bizonyítékok alapján indítottak. Nem mintha Saddam és bandája ne érdemelte volna meg a kötelet, de Busht és Blairt vajon miért nem jut eszébe senkinek sem bíróság elé állítani?

Hát ez van... számomra egy-egy tiszta hang - mint pl. anno Tőkés Lászlóé, Doina Corneaé vagy mostanság Böjte Csabáé többet ér ezer politikus hablatyolásánál.

Kívánok én is Áldott Szentestét Önnek és Szeretteinek!

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: December 27, 2009 Idő: 1:41pm

Kedves Csaba! azt írja megundorodotta polítikától és egy-egy tiszta hang...." többet ér ezer politikus hablatyosánál" Higgye le nekem is, annyi különbséggel, hogy én a tiszta hangok közé sorolók néhány politikus is. Például Tőkést Lászlót, ma is mint , politikust és nem csak "anno tökés Lászlót" , ahogy ön írja.Gondoljon csak arra , milyen álláspontot képviselt a romániai elnőkválsztást kapcsán! És milyent az "elvhű" RMDSZ vezetősége! És most bekuncsorogták magukat újra a halalomba. Akkár ,hogy probálják magukat "reálpolítikusnak" eladni a magyar választópolgárok előtt, szemben , és tudom, hogy nem vagyok magamra ezzel a véleménnyel, ők elvtelen hatalom -mániás politikusok. Most a hatalom birtokában újra megfeledkeznek majd at "együtt az autonómiáért" két estben is eljátszott szerepükről. Markó és társai, újra a kislépések " reálpolítikája" szlogent fogják elővenni! Ezt le merem fogadni két sült pityóka ellenében! ( Vagy most is vétek a "az irott és irtalan" netezés szabályaival szemben, hogy nem hívom meg őket ebbe a fórumba?) És ezzel elérkeztem a másik kérdékörhöz, amit sérelmezett hozzászólásomban. Én már egy előző hozászólásomban , mielőtt ön véleménye szerint még nem személyekedtem, jelezetm hogy a 2005 decemberi népszavazás kérdéskörében egyetértek Stoffán György véléeményével, hogy a mostahaország megoztásában nagyban terheli a felesőgég Patrubány Miklóst a MVSZ elnőkét , mint kezdeményezőjét a népszavazásnak! Erre őn úgy reagált , hogy őt a jó szándék vezérelte.Jó szándék ide , vagy oda , véleményem szerint ,nem mentesíti a felelőség alól. Tudja , már sokszor idézték azt a mondást és most én is erre hívatkozom, hogy " a " pokolba vezetőp út is jószándékal van kikővezve". Patrubány közszereplő és ezt a szerepet önként vállalata! Ha pedig vállalta , akkor neki is mint minden közszereplőnek, akik "szolgálatnak" tekintik a vállásikat, akkor illene úgy is viszonyuljanak ahoz. mikor személyes , ön szerint "személye dolgok kiteregetése" és ez kimondottan " személyes" amit csak én érzek másképpen. A" fair play" szabályok szerint , pedig illene őt is meghívnom erre a fórumra. És gondolja , hogy el is fogadná a meghívást, hiszen ő annyira " aközszolgálatnak " él, hogy minden MVSZ tag hozzá való fordulását, legyen az akár segítség felajánlás, mint "zavarást " él meg.
Kedves Csaba ! Nem tudom ön mióta fórumozik? Én nem olyan régen, de eddig nem vettem észre, hogy a fórumokon sokszor igen élesn, söt néha egyenesen durván támadó résztvevők, valaha is meghívták volna bírálataik tárgyát, hogy kifejthesséjk véleményüket. A politikusoknak általában van sajtó figyelési lehetőségük és élnek is vele. Perzse, nem úgy, hogy minden bírálatra külön-kükön válaszolnának! Hanem valamelyik szélesebb körben ismert médiumban, hol direkt, hol indirekt módon igyekezenek cáfolni az őket ért bírálatokat. És a leggyakrabban használt módszerük, hogy rágalomnak és lejárató kampánynal kiááltják ki a jogos v. kevésbé jogos bírálatokat. Ha kell szembe hazudják az egész világot. Arra aalpoznak, hogy a nagy többség nem elégé tájékozott és az álatluk mondott dolgok ragadnak mega többségben. A" megcáfolt"-nak vélt "rágalmazó2 nak úgy sincs olyan médianyílvánosága mint neki. Kedves Csaba , nem vette ezt még észre?
Nem személyes dolgain kiteregétésről van szó, ahgy ön véli. Szándékom szerint csak aazt akartam jelezni, hogy személyes tapasztalataim is alátámasztják Stoffán György véleményét. Azzal támasztottam alá, hogy jelelezetem, úgy érzem elkapta ő is a "fönők" szindróma. Túl fontosnak és csalahatlannak kezdi hinni önmagát. Akinek van egyéni vélemény , az kényelmetlen számára és igyekszik a talpnyalókkal körülveni önmagát. Tehát ezt nem személyes tulajdonságként róttam fel neki, hanem általános szindrómaként. ami alól ő sem tudta/ tudj kivonni magát.
Azt mondja Csab , hogy önt nem érdeklik a régi dolgok, a szecu és ehez hasonlók. Az, hogy belépett és nem egyszer hozzászólt a fórum témájához és elsödlegesn az én véleményemhez, nem ezt látszik alátámasztani.
Szabó álmosnak is az a vélemény, hogy nem kellene összekeverni '89-es eseményeket, 90 márciusa marosvásárhelyi történéseket és 2004 decemberi népszavazás kérdéskörét. Lehet, hogy valahol igazuk van. Én azonban nem tudom szétválsztani, mert nagyon is kapcsolódnak egymáshoz. És ahoz is , hogy mi most itt élünk és nem otthon. Amikor elindítottam ezt a fórumot eleve úgy tettem fel a kérdést. "Hogy élted meg... és mit tudsz róla?" Érezlemekről van itt szó elsősorban! Éretmünk tud csoportosítani, sorrendet állítani, lényegest a lényegtelentől elválsztani. Az érzelem, azonban nem! Abban minden kavarog!Úgy ahogy József Attila is megfogalmazta: " A világ vagyok-minden,ami volt, van: "

• ▶ Válasz

Permalink Kálmán Csaba válasza. Dátum: December 27, 2009 Idő: 6:10pm

Kedves István!

Nem ismerem Tőkés László, Markó Béla vagy az RMDSZ jelenlegi munkásságát, nézeteit. Egyrészt, mert nem élek odahaza, másrészt, mint mondtam, csak érintőlegesen foglalkozom politikával. Tőkés Lászlóra most is felnézek, de nem azért, mert ismerném a jelenlegi nézeteit, hanem azért a bátorságért, amivel szembeszállt az egész Ceausescu maffiával. Ezért írtam azt, hogy "számomra egy-egy tiszta hang - mint pl. anno Tőkés Lászlóé, Doina Corneaé vagy mostanság Böjte Csabáé többet ér ezer politikus hablatyolásánál.". Ezzel a mondatommal pedig azt próbáltam érzékeltetni, hogy mi az az értékrend, ami alapján odafigyelek valakire vagy sem. Ez pedig a tiszta-, hülyítésmentes-, őszinte beszéd, ami sajnos a politikusok szinte mindegyikéből hiányzik. Nem csak itt, hanem egész Európában is. És azért teszem hozzá, hogy "szinte" mindegyik, mert van néhány ritka kivétel, (mint pl. Sólyom László, Göncz Árpád), akik politikusként is tudtak/tudnak őszintén beszélni.

Ami Patrubányit illeti: ő valóban közszereplő és a nyilvános dolgait lehet kritizálni pro- és kontra. Ha visszaolvassa a kettőnk közötti vitát, láthatja, hogy én az első hozzászólásomban annyit írtam róla, hogy nem hiszem, hogy politikai szándékból akarta volna a kettős állampolgárságot, hanem a nemzeti érzésből. Erre válaszul Ön felhozta azt, hogy személyesen is ismeri, illetve leírt egy olyan esetet, ami Ön és Patrubányi között történt, és amivel Ön negatív színben tüntette fel őt. Tehát itt egyértelműen egy önök közötti személyes ügyről, nézeteltérésről van szó, amelyet, - ha Ön úgy dönt, hogy nyilvánosság elé tár -, akkor lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a másik fél is megszólalhasson. Például, Berlusconiról nyugodtan kijelenthetem, hogy egy hazug, gerinctelen politikus, aki kurválkodik és csalja a feleségét. :-) Miért tehetem ezt? Azért, mert (1)közszereplő, (2)eleinte tagadta, (3)a nagy nyilvánosság előtt megjelent fényképek bizonyítják, hogy mégiscsak igaz. Ha viszont tegyük fel, hogy személyesen ismerném őt és azt javasoltam volna neki, hogy "figyuzz, mi amigo Berli, menj el karácsonykor a pápához gyónni, amúgy is itt van tőled egy saroknyira" és ezt ő később aljas módon letagadná, akkor csak úgy írhatnám le ebbe a fórumba, ha szólok neki, hogy "figyelj Berli, nyitottam rólad egy fórumtémát itt és itt, hadd tudja meg mindenki, hogy nem mentél el gyónni, és még azt is letagadtad, hogy felhívtam rá a figyelmed".
Ez a "hallgattassék meg a másik fél is" elve, pont úgy, mint egy televíziós vitában. Azért írtam le így példázattal, mert Ön írta, hogy nem régóta fórumozik, és - kérdésére válaszul -, nekem már több éves tapasztalatom is akad ezen a téren. Több fórumnak van szabályzata vagy etikai kódexe, ami meghatározza, hogy mit-, milyen hangnemben lehet elmondani és mi kerül moderálásra, érdemes elolvasni például az egyik legnagyobb mo.-i fórumnak, az Indexnek a "modus moderandi"-ját (http://forum.index.hu/Custom/showModMod). Itt érthető, hogy nincs, hisz ez még egy frissen alakuló közösség, gondolom idővel ez is kialakul majd. Ja, és arról még nem is írtam, hogy hiába van szó internetről, az alkotmány itt is védi a személyiségi jogokat, tehát egy állításnak pont úgy lehetnek polgári ill. btk vonatkozásai, sőt, az internetes fórum - műfajából adódóan - ez egy többé-kevésbé nagy nyilvánosságnak örvendő médium, amely akár súlyosbító körülmény is lehet. Tehát, ahogy az életben is - mint pl. egy kávéházi vitaesten -, úgy a virtuális világban is vannak jogok, amelyekre tekintettel kell lenni.

És végezetül, Ön ezt írta:
"Azt mondja Csab , hogy önt nem érdeklik a régi dolgok, a szecu és ehez hasonlók. Az, hogy belépett és nem egyszer hozzászólt a fórum témájához és elsödlegesn az én véleményemhez, nem ezt látszik alátámasztani."

Ezt nem értem, most akkor az a baj, hogy nem érdekelnek a régi dolgok, vagy az, hogy igen? A fórum témája az, hogy hogyan éltem meg a romániai forradalmat. Ha elolvassa az első, dec.19-i hozzászólásomat, akkor láthatja, hogy én is megosztottam azokat az élményeket, amelyeket akkor csodaként éltünk meg. A szekus témát Ön hozta fel (utánaolvashat) azt állítva, hogy voltak rendes szekusok is, mire válaszul leírtam az akkori emlékeimet, hogy mennyire féltünk tőlük. Erre Ön ajánlott olvasmányokat, amiket megköszöntem, és egyuttal jeleztem, hogy sem kedvem, sem időm ezzel foglalkozni. Mi ezzel a probléma?

Permalink Szabó Álmos válasza. Dátum: December 26, 2009 Idő: 8:58am

Nekem is az a véleményem, külön kellene tárgyalni a 89-es "forradalmat", a 90-es feke márciust és a 2004 dec. 5-öt. Igaz ugyan, hogy a közös valamennyiben a részvételünk, de az ok-okozat ágas-bogas rendszere egészen más.
Még egy családi történetem fűződik 89-hez, amit a mai napig is furcsának tartok.
Azon a napon, amikor Kolozsvár főterén lelőtt emberek feküdtek, kora délelőtt még semmi sem történt. Az emberek jártak-keltek, suttogtak, összebújtak, de viszonylag minden normálisan ment mindenki a maga útján. A feleségem is ott volt, elbeszélése szerint, nem érezte jól magát. Úgy jött neki, mint mondotta, hogy a legelső egyenruhást felpofozza. Ez pedig egyáltalán nem volt rá jellemző . Hazafele indulásakor, a troli-megállóban sokan voltak, ő pedig annyira ideges volt, hogy inkább gyalog indult el a Mócok útján, hogy majd a következő megállóban száll fel, mert egyszerűen nem bírt egy helyben maradni. Amikor elhagyta a Fogászati klinikát, feltűnt neki, hogy már nem ideges annyira. Annyira furcsának tartotta, hogy visszafordult. Akkor megint érzett valami furcsa érzést, mely agresszivitásra késztette.
Amikor hazaért, elmesélte nekem és én csak csóváltam a fejem, természetesen a napok óta levegőben keringő "nagy változások szelének" tulajdonítottam az egészet és tulajdonítanám ma is, ha Iliescu második megválasztása előtt nem láttam volna a TV-ben egy interjút, amit Cristian Tudor Popescu készített vele. A riporter nagyon dokumentáltan logikus fejtegetéssel próbálta a sarokba szorítani az elnököt, aki viszont nagyon jól állta a sarat. Egyszer csak váratlan fordulat történt, amikor C.T.P rákérdezve emlékeztette Iliescut, hogy tulajdonképpen, Bukarestben az a bizonyos nagygyűlés nem spontán módon történ, az embereket oda hívták, mert a tér területe hálószerűen volt felosztva (caroiaj, ahogy ő mondta) és a csomópontokban infrahang generátorok voltak, amik olyan rezgéseket gerjesztettek, amitől az emberek agresszívakká váltak. Aki akkor ebben az adásban látta Iliescu arcát, az nehezen felejti el: a mosoly azonnal lefagyott róla, tekergette a fejét jobbra-balra, izzadt, arca úgy torzult el, hogy látszott rajta, nem tudja, erre mit feleljen (talán úgy lehetne kifejezni, hogy övön aluli ütést kapott), de válaszolni nem tudott. Tartott ez a kínos csend másodperceken keresztül, amikor végül mégis a riporter könyörült meg rajta és témát változtatott.
Nekem pedig eszembe jutott a feleségem 89 decemberében elmondott esete, aznap, amikor később Kolozsvár főterén halottak feküdtek.

• ▶ Válasz

Permalink Szabó Álmos válasza. Dátum: December 19, 2009 Idő: 9:26pm

Már délelőtt forró volt a hangulat a tervező intézetben, románok-magyarok most már nyíltan tárgyalták, mit napokkal, hetekkel azelőtt csak szűk, bizalmas körökben suttogtak egymás között: Ceausescu megbukott. Tizenkét óra lehetett, amikor értesültünk, a CUG (a kolozsvári Nehégépgyár) munkásai elindultak a város központja felé. Hazatelefonáltam, maradjon mindenki otthon, nem ajánlatos ilyenkor a központba menni, a katonaság már elfoglalta a főbb stratégiai pontokat. És természetesen, a terroristák, akikről már akkor is hallottunk és hittünk is létezésükben, azok is a városban vannak. A feleségem azt mondta, a lányom a Széchenyi téren van a barátnőjénél. Alig vártam, hogy mi is mehessünk, engem a lányom érdekelt. Jó időbe telt, amíg a zsúfolt forgalomban a Törökvágás túlsó oldalától (a Bányaipari Kombinát mellől) sikerült a tér alsó hídjához érnem. A hídfőknél páncélosok, fegyveres katonák. Sikerül egy-két nem éppen szabályos előzéssel a térre bejutnom, majd berontottam a házba, azt sem hagytam, hogy lányom a cipőjét bekösse, vagy a csomagját összeszedje, máris tuszkoltam be az autóba. A posta mellett már lövések hallatszottak. Láttam, a katonák a levegőbe lőttek (ebben az időben a főtéren már élesben is lőhettek). A Politechnikánál a villamosmegállóban tömeg várta a villamost (az ugyan nem járhatott, láttam, hisz annak a vonalán hajtottam az állomástól jövet), integettek, megálltam. Mondtam, a Monostori negyedbe három személyt elviszek és kinyitottam a hátsó ajtókat. Négyen zsúfolódtak be. A Napoca szálloda hídjánál áthajtottam a Szamos túlsó oldalára. Erre a hátsó ülésen sikoltozás: terrorista! terrorista! Ez bizony nekem szólt. Mondtam a lányomnak, nyugtassa meg már őket, nem mehetünk a sörgyár felé, mert ott lezárták az utat. Így jó nagy kerülővel, a terelő úton jutottam a villamos monostornegyedi végállomásához, ahol kiszálltak hálálkodó utasaim.
Ez után következtek a nehéz napok, az állandó terrorista veszély, az állandó TV nézés, telefonálások (ha ugyan sikerült).
Csak január elején villant az eszembe: ugyan bizony, hogy is láthattam én mindezt élő egyenesben a TV-ben, mikor azt, ha nem akarték volna, hogy lássam, egyszerűen adásszünetet rendeltek volna el...

• ▶ Válasz

Permalink Bálint Sándor válasza. Dátum: December 22, 2009 Idő: 10:30pm

háború után sok a hős,vajon Ők tényleg azok....
akkor boldogok voltunk, emlékszem a vikenden ittuk az első szabadság izű sört hal fasírtal,nem számított a nemzetiség akkor,egymást ölelgetük.....hogy aztán mi lett belöle.Miért?? Ma sem tudom.Föleg hogy elötte.Kinek milyen érdeke volt hogy ez meg történjen,stb,stb...
Találgatások innen onnan,mesélnek a hösők és össze zavarnak.
De a "Lego" még nincs kirakva.

• ▶ Válasz

Permalink Berekméri Edmond válasza. Dátum: December 23, 2009 Idő: 9:52am

Tizennyolc évesen, tizenkettedikes középiskolásként éltem át az 1989-es rendszerváltás (akkor még forradalomnak hittük, ma már nem vagyok benne biztos, hogy az volt) eseményeit. Mint ismeretes, Marosvásárhelyen is voltak áldozatok, itt is belelöttek a békésen tüntető tömegbe, nálunk is voltak igazi hősök, majd hónapokkal később, szép számban "születtek" álforradalmárok is.
A temesvári eseményekről a Szabad Európa Rádióból értesültünk, akárcsak a korábbi rendszerellenes tüntetésekről (Zsil-völgyi megmozdulás -1977, brassói felkelés -1987). Örültünk, hogy végre kezdetét vette egy újabb kommunista rendszer ellenes tiltakozás, de megdöbbenve hallgattuk, hogy többezer embert tartóztattak le december 17-18-án, s hogy áldozatai is vannak a megmozdulásnak. Az emberek suttogva és aggódva beszéltek a temesvári fejleményekről, dicsérve Tőkés László bátor kiállását. Emlékszem, azokban a napokban, éppen amatör színjátszó csoportunk próbájára igyekeztünk Sándor Antal barátommal, amikor megállított az Anti nagybátyja Sándor Gyula. Könnyes szemmel mondta: "Hová mentek, fiúk? Nektek még van kedvetek szerepelni? Hallottátok, hogy Temesváron gyilkolják magyar testvéreinket (és román sorstársaikat - tenném hozzá)?"
Azon az estén nem próbáltunk, mindenki a temesvári eseményekről beszélt.
Néhány nappal később Magyari Ernőtől részleteket tudtunk meg a marosvásárhelyi tűntetésről és lövöldözésről. Sáromberkéről nem sokan voltak ott a tömegben a sorsdöntő pillanatokban. Ernő viszont az életét kockáztatva, az első sorokban vonult a főtér felé. Akkor megúszta, de néhány évvel később egy balesetben súlyos égési sebeket szenvedett és belehalt...
Otthon, a családban megünnepeltük a nép győzelmét. Édesapám könnyes szemmel mondta, hogy már azt hitte, hogy nem éri meg az újabb romániai rendszerváltást. Szüleim nagyon féltettek, mert mindig sokat háborogtam otthon a Ceusescu rezsim igazságtalanságai miatt. Sáromberkén a falu lakósai részére csak barna kenyeret sütöttek a nyolcvanas évek második felében, az élelemiszerüzlet kongott az ürességtől, az olaj- és cukoradagot jegyre adták, margarint, vajat csak a városiaknak adtak. WC-papírhoz csak "protekciós" úton jutottunk hozzá, néha sikerült 1-2 kiló narancshoz hozzájutni, de banánt csak képen láttam a rendszerváltásig.
Az idősebb ismerőseim között szép számban akadtak olyanok, akik az első napokban nem hitték, hogy lezárult a Ceausescu-rendszer. Egyesek még a kivégzés televíziós bemutatása után is azt vallották, hogy a diktátor elmenekült valamelyik közelkeleti országba, s csak a képmását végezték ki. Voltak, akik arra intettek, hogy fogjuk vissza magunkat, s titkoljuk el örömünket, mert itt még visszafordítható minden. Az emberekbe belesúlykolták a félelmet a diktatúra éveiben. Mindenki félt mindenkitől, nem lehetett tudni, hogy ki a besúgó. Később se tudtuk meg, pedig minden településen, minden munkahelyen voltak besúgók. Eltitkolták, mert a későbbi vezetők közül is többen "bedolgoztak" a szekuritáténak... Pedig mártírjaink, akik életüket áldozták a nemes eszméért megérdemelték volna, hogy legalább azokat felelőségre vonják, akik embereket gyilkoltak, nyomorítottak meg.
A nyolcvanas évek végén, a Néptanács rendszerint korlátozta a szórakoztató tevékenységeket, összejöveteleket. Nem mindig adtak engedélyt bálok, diszkók megrendezésére. A kultúrotthon klubhelyiségében időnként szórakozhatott ugyan a fiatalság, de szigorúan be kellett tartani a Néptanács által meghatározott programot. Az iskolások, vakáció ideje alatt délelőtt is asztalteniszezhettek, a délutáni program 18-tól 21 óráig tartott. Előfordult, hogy a milicista este feljött a községközpontból ellenőrizni a program betartását. Egy alkalommal ütlegelni kezdte a gumibotjával azokat, akik 21 óra után még a teremben tartózkodtak. Egy másik alkalommal a fentebb említett Sándor Anti barátomat bántalmazta, aki egy üveg bort akart "becsempészni" az ajtón egy báli mulatság idején. Nos, ez a milicista, forradalmár karszalaggal jelent meg december 25-én (ha jól emlékszem) a helyi Nemzeti Megmentési Front alakuló gyűlésén. A nagyernyei Néptanács elnökasszonya ekkor már messze járt. Tudta, hogy sok rosszat tett a község lakóinak, ezért jobbnak látta sürgősen elköltözni a sáromberki szolgálati lakásából, amit erőszakkal vett el a Magyarországra kitelepedett Varró családtól. A zöld Dacia-s máramarosi milicista viszont úgy érkezett a gyűlés helyszínére, mintha ő soha, senkinek sem ártott volna a diktatúra éveiben. A rendezvényen viszont kevés hiányzott, hogy a felbőszült tömeg meg ne verje. Másnap ő is végleg eltávozott a községből, azóta sem látta senki, így az elszámolás elmaradt. Pedig sok ártatlan embert bántalmazott.
December utolsó napjaiban mindenki a terorristákról beszélt. Esténként néhány fiatalokból álló csoport járőrözött a település utcáin (én is tagja voltam egyik csoportnak). Igaz kissé túljátszottuk a szerepünket, de nem bántottunk senkit. Az első napokban az esti vonatokat is ellenőriztük az állomásban. Kerestük a terorristákat. Aztán csökkent buzgóságunk, s néhány nap után abbahagytuk a bakterkedést. Végre birtokba vehettük a klubhelyiséget, ahol kártyáztunk, pingpongoztunk, s időnként borozgattunk, háborús nótákat énekeltünk. Jólesett végre szabadon, félelem nélkül énekelni: a Lent a rónák nyártüzében, Édesanyám nádfedeles háza, Az erdélyi vígadóban stb magyar nótákat...
Nagy élmény volt számomra, hogy azokban a napokban már kezdetét vette a szólás és a sajtó szabadsága. Valósággal habzsoltam a sajtótermékeket, naponta 4-5 újságot vettem, hogy napirenden legyek az eseményekkel.
A téli szünidő után nagy örömmel szereztünk tudomást az ötnapos munkahétről. Szombaton otthon maradhattak munkások, iskolások egyaránt. Nagy újdonság volt ez mindenki számára, hiszen a kommunista rendszer éveiben gyakran vasárnap is dolgoztak. Visszatérve az iskola padjaiba, mi diákok is szervezkedni kezdtünk. Kérést intéztünk az iskola vezetőségéhez, hogy a szaktantárgyakat végre magyar nyelven tanulhassuk (elektrotechnika profilon érettségiztem), de nem volt magyar anyanyelvű szaktanár. Egykori szaktanárunk, Demeter András két évvel korábban kitelepedett Kanadába. Nagyon kedveltük, sokat kirándultunk együtt, nagy természetbarát volt. De sajnos, ő már nem taníthatott... A diákok közül sokan, a Ceau képekkel és banerekkel együtt meggyújtották az egyenruhájukat is. Néhány napig laza volt a fegyelem, tüntetésektől volt hangos az iskola udvara, voltak osztályok, akik tanárcseréket kértek. Aztán helyre állt a rend. Készülni kellett az érettségire...
Így emlékszem vissza 1989. decemberének utolsó, 1990. januárjának első napjaira...

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: December 24, 2009 Idő: 5:02pm

Kedves Edmond ! részletes és élménydús beszámolóját öröm , volt számomra olvasni. Azért is mert Marosvásárhelyről és környékérő számol be.Ezeknek az eseményeknek részese volt az akkor még ott élő két bátyám és a húgom is. Lehet a családnevem mond önnek valamit, lehet, hogy nem. Ennek ma nincs már sok jelentősége.Amit elmesélt a nagyernyei milicistáról, azt a történetet én is halottam Árpád bátyámtól, aki kiköltözött Nagyernyére és ott élt az utóbbi 19-évben. Sajnos az idén október 6-án örök nyugalomba helyeztük a marosvásárhelyi református sírkertbe.És sokat mesélt a 19-es márciusi történésekrrő. Hogyan próbálták a negyernyeiek, a sáromberkiek, sárpatakiak és a többi közeli falu népessége megakadélyozni a görgényvölgyi félrevezetett románság invázióját. Beszélt ezekről nekem nyárádremetei /vármezői/ Lokodi Ernő is és még néhányan.
A fiatalok felszabadultságáról a nótázásról eszembe jutottak a '60-70-es évek amikor mi voltunk fiatalok és már javában folyt Vásárhely elrománosítása. Mi a szünidőben a Hargita vendéglő nyári-kertjében tartottuk heti rendszerességgel a magyar népdal- és nóta-estéinket! Többször vívtunk "párbajt" egy -egy román éneklő társasággal. Ezek csoprtok a betelítettek közül kerültek ki, mert számukra elviselhetetlen volt a magyar ének. A helyi románok számára nem, csak néhány ultranacionalista csatlakozott a bevándorlókhoz Ezek,a fiatalos bohémságok sok örömet szereztek számunkra. A "győzelemünk" soha nem volt kétséges. Most is jó érzés emlékezni erre. Na, nem a "győzelmi" mámorra , hanem az együttlét és együvé tartozás örömeire.
Kivánom ,hogy ez a karácsony is ne csak a család ünnepe legyen, hanem az együvé-tartozásáé is bárhol is élünk -: "Szabófalvától San Francioskoig " / Kányádi/

• ▶ Válasz

Permalink Berekméri Edmond válasza. Dátum: December 24, 2009 Idő: 5:34pm

Tisztelt tanár úr,

Családnevéről elsősorban Király Károly úr jut eszembe, aki ha jól tudom az RKP Központi Bizottságnak is tagja volt egykor, de tiltakozásképpen a Ceausescu politika ellen, lemondott tisztségéről. Nyiltan kiállt a magyarságot sújtó román politikai terror ellen, ezért a szekuritáté el akarta tenni láb alól. Rálöttek a kocsijára, de szerencsére elhibázták a célt. Később a Konzervgyár igazgatója volt Marosvásárhelyen. A '89-es rendszerváltás után a Nemzeti Megmentési Front alelnöke volt. Aztán visszavonult a politikai életből, s azóta semmit sem hallottam róla. Talán már 80 éven is felül lehet (remélem még nem távozott az élők sorából)...
Örülök, hogy tetszett a visszaemlékezésem. Majd a márciusi eseményekről is írok egyszer... Azt már intenzívebben éltem át. Büszke vagyok, hogy sáromberki polgártársaimmal sikerült megállítanunk a Marosvásárhely felé igyekvő, félrevezetett és leitatott fejszés-botos görgényvölgyieket, de remélem sosem ismétlődik meg többé a fekete március. Sáromberkén halálra gázolták Gémes Istvánt, Ernyében Csipor József jutott hasonló sorsra.
Áldott, szeretetben és boldogságban gazdag ünnepeket kívánok Önnek és kedves családjának!
Tisztelettel,
Berekméri Edmond

• ▶ Válasz

Permalink Király István válasza. Dátum: December 25, 2009 Idő: 11:44pm

Kedves Edmond! Örülök, hogy valaki még emlékszik Király Károlyra is. Na ,ne túlozzak, gondolom még sokan emlékeznek rá a Székelyföldön. December 16-án délután a Duna Tv. is bemutatott róla egy portréfilmet, ami még 2001-ben készült Szilveszter Lajos jóvoltából. Az esti "Térkép" műsorának is vendége volt ami keretében a temesvári megemlékezést is közvetitte a "Nemzet Televízója".
December 20-21-én Marosvásárhelyen ott menetelt a tüntetők bizonyos csoprtjának élén. és at ömeg így bátorította magát: "Ne féljetek, Király velünk van. Király e cu noi!" 22-én elterjedt a hír, még a Kossuth Rádió is bemondta, hogy a városháza előtt lelőtték. Szerencsére csak rémhír volt.Egy székre állították, hogy beszéljen a tömegnek, mikor egy vettek észre az egyik a tetőn és az emberek elmenekítették. 1978-tól 1990 -ig ő volt a legismertebb romániai magyar mind Romániában, mind a a nagyvilágban és valóban az életével játszott. A nyilvánosság mentette meg, akár csak Tőkés Lászlót '89-ben. A "hallgatás falát" ő már 12 évvel Tőkés előtt áttörte.
A '90-es választásokon Háromszék szenátora lett és az Szenátus alelnöke. Ő volt az egyedüli RMDSZ-es aki merte vállalni, a távolmaradást az új alkotmány megszavazásakor. Az volt a véleménye, hogy a magyar képviselők és szenátorok, még ha ellene is szavaznak a Romániát egységes nemzetállamnak definiáló alkotmánynak, jelenlétükkel legitimálják azt. A távolmaradásra buzdított. Egyedül ő maradt távol a magyarok közül, vállalva, hogy megfosztják mandátumától. És ez is történt. Életét, úgy ellehetetlenítette a román hatalom, hogy 2003-ban áttelepült Magyarországra. Jövőben lesz 80 éves. Hál'istennek viszonylag jó egészségnek örvend. Két kötetben, "Nyílt kártyákkal" címmel írta meg emlékeit. Részleteket lehet olvasni ezekből a kiraly.karoly@blogspot.hu webb-lapon
Boldog és sikeres új esztendőt kívánók Önnek és kedves családjának, kedves Berekméri úr!

• ▶ Válasz

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• Következő >
• Lap