Ne haragudj, hogy a gonoszkodó ÉN- em reflektált az "erőltetett menetre", csak napi szinten elhangzott a nevetek a lustácska unokák számára (pl. én és Dul Timi:): "Bezzeg..." kezdettel és most jól esett a csipkelődés:). Arra is emlékszem, hogy ti "bezzeg" még traktort is tudtatok vezetni:) én meg inkább a házimunkákat részesítettem előnyben a mezei munka mellett, ami igazából Kóboron kevésbé nyert létjogosultságot. Minek annyit takarítani, menjek inkább szénát csinálni!. De vagy meleg volt, vagy esett vagy ... szóval nem szerettem:(.
A tavaly voltunk otthon, összeszorult a szívem a sok üres ház láttán:(. Nagymama pár éve meghalt, a házunk, csűr félig leomlott (megduvadt), az udvar rendezetlen volt és mindenki körbelátogatott, ahogy az már ott szokás, de nagyon sokat öregedtek a drága nénikék, bácsikák. Fojtogatott a sírás, letűnt világom emlékképei eufemizálódtak. Naponta eszembe jut, imádtam ott lenni. Gondolom ezzel te is így vagy...Mikor voltál otthon utoljára? Megvan még a nagymamád háza? A "régiek"közül tudsz valakiről valamit"? Én egy pár embernek "nyomon követtem" az élete alakulását, ha valaki érdekel, rákérdezhetsz, akinek tudok, elérhetőséget is adok. Jól esik néha felidézni, nosztalgiázni, megbeszélni...A rokoni szálakkal meg nem vagyok annyira napirenden, azt tudom, hogy nagyjából a fél falu rokon volt, de hogy ki milyen ágon, azt nem mindig tudtam nyomon követni:):
Egyébként Csolnokon élek (Esztergomhoz közel) egy sváb faluban, ide jöttem férjhez már több mint 3éve, de nem igazán szokom, minden idegszálammal hazavágyom:(.
És te? Hogy alakult az életed? Gondolom Pesten élsz...