Azért ismerjük be, délceg atyámfiai, jó dolog a szabadság. Amikor nem kell nyaktörő mozdulattal magunk mögé sandítani, ha éppen valamely felkent előljárónkat bíráljuk. Amikor, roppant bölcsesség és hatalmas tapasztalat boldog birtokosaként, eldönthetjük, mi helyes és mi helytelen a világban. Mi szép és mi rút. Mi az erkölcs és mi a prostitúció.

Klassz dolog ez, akkor is, ha általában ítéletünk ien szűk körben bolyong majd tovább.

Mert ítélni mi, mindnyájan, fölöttébb szeretünk.…

Atyámfiai, mire remegő betűim eléd tárulnak, apró figyelmedért esedezve, már csak emlék lesz a Mikulás olcsó kályhafestékkel színre fújt virgácsa. Emlék lesz az emlékezés is a meglehetősen gyászosra kerekedett 2004 decemberi magyarországi népszavazásra is, amikor Petőfi híres, rabságra avagy szabadságra vonatkozó kérdését „tesó vagy nem tesó”-ra pestiesítettük és nagyjából ilyen stílusszinten válaszoltunk rá. Vagy nem válaszoltunk.

Emlék már a Nagy Menetelés, az első becsületes, telet…

Atyámfiai!  Üzleti lehetőséget szimatolok. A mai világban ez bizony üdvözítő lehet, megosztom hát veletek, „mozduljatok rá”, gyarapodjatok általa.

Ha netán valaki még nem hallotta volna kies Székelyföldön, állítólag tizenkétezer máramarosi és avasi román ember nyújtott be magyar állampolgársági kérelmet. És még azt mondjuk, nem szeretnek bennünket! Az pedig nyilvánvalóan csak rosszindulatú feltételezés, hogy amerikai utazásaik megkönnyítése céljából szeretnének a remek…

   Kós Károly halálának évfordulója kapcsán, picit ötletet  "csenve" az oldal jelenlegi főoldali  cikkétől, íme egy réges-régi, 2007-es firkálmány:

Gyerekkézzel hajtogattam egyre tovább valaha Kós Károly Hármaskönyvének öregre sárgult lapjait, gyerekszemmel igyekeztem végigszántani a sorokat, talán nem is értve az ekevas nyomán felbukkanó rögök alatti mélységek igazi lényegét, a kőkemény földdarabok igazi súlyát. Nem is emlékezhetnénk az íróra hozzá méltóbban, mint őt magát…