• Oda az Édes. Égszín

  szemét nyolcvanhét tavasz

  csókolta. Porcelán orcáján

  mosolya selymét

  gyümölcsit érlelő törődés

  rendezte apránként míves

  ráncba. Ajándéka tengeréből,

  ím, első a szó.

  Kora üdéjén, még szépecske

  májusi rezeda idején

  az ő nyelve hegyiről

  iramodott, igyenest elibénk,

   

  a csodaszarvas, szökellt elő

  a mosolyt hintő…

(Monológ részlet)

Minden más csak hazugság, a többiek, akik utánanéztek, vagy akik még csak el sem gondolták, hogy esetleg utánanézhetnének, ugyanúgy tudják, az előbbiek azért, mert nem keresték az utánanézés közben az összefüggéseket, vagy keresték ugyan, de a föllelt összefüggések hangos kimondásától megijedtek, az utóbbiak meg naivságból vagy gazemberségből, amit az eltelt idő és a szokások alakítottak ki. Szokássá vált a félelem, a naivság, a gazemberség. És ezek a…

              Haikuk – gipszben

              Bíbor a május,

              tavasz ölében vágyak

              lángja piroslik.

              *

              Magyari rege

              lóhátán üget haza,

              vállán páva ül.

              *

              Szeretted hantja,

              ha sír, mire fölébredsz,

              fáj majd, hogy…

           Ez is május

           Nemrégen múlt nyolcvannégy.

           Bontogatjuk finoman a homály selymét,

           hívom is ki mindjárt örülni a mostani

           tavasznak, hogy akácok és spireák…

           mert mit bánom én, ha naponta százszor is

           elfelejti a nevemet. Zöldülő bokrok közt

           az ölembe hívom, csalom, jön. Beleültetem.

           Látod Anyám? Ez az út még mindig vezet.

         …