Tisztelt Kuti Asszony, vagy Kisasszony! Amikor kegyed még szülei álma méltóztatott lenni, akkor engem már vert a szeku kisebbségi, értelmiségi és ellenzéki mivoltomért. Én nem eljöttem, engem elüldöztek. De 1989 óta többet vagyok otthon, mind itt. És akkor maga merészel engem kioktatni. Hertha Müller is eljött, ö hozzászólhat? Hol tanulta ezt az ideges, türelmetlen, forró fejü vitatkozást? Persze, hogy vannak ultra nacionalista román nézetek. Mindig is voltak. De mindig akadt egy Kós Károly, egy Sütö András is, akiknek csillogása elnyomta ezt a lidérces fényt. Én is ott voltam, amikor még löttek Romániában, két nappal a fegyveres akciók kirobbanása után, kocsival élelmiszert, gyógyszert vittünk és Nagylak és Arad között löttek ránk. Miröl beszél kegyed? Azt hiszi, hogy minden emigráns süket és vak. Hogy nem látunk és hallunk?
36 magyar és román televizió adást és kilenc újságot nézhetünk, olvashatunk, a Skypeon napiszinten beszélhetünk othoni barátainkkal, szakmatársakkal, stb. Gondolja, hogy szellemi képességeinkböl nem telik annyira, hogy megértsük, felmérjük az otthoni helyzetet? Mi ad jogot magának ehhez a hangnemhez valakivel szemben, akinek annyi a büne, hogy véleményt mondott és pontosan politikai hitvallása miatt külföldre kénysze-rült? Kikérem magamnak, asszonyom, ezt a hangnemet! A magam és minden sorstár-sam nevében. És most, a maga stilusában: nem folytatom, befejezem. Gyergyóalfalui nagyapám mondogatta hosszú téli estéken: Fiam, álmodban is csak sasokkal viaskodjál! További jó estét! W.Vajda István