Mama már a második kenyeret vette ki. Hajnali kettőkor kelt, egész hétre sütötte a ropogós héjú, fehérbélű mindennapit. Tata már a tejet szűrte, ma jól adott Mariska, a még fiatal fejőstehén, Böske, szegény már kevesebbet. Megette a szénája javát, mosolyodott el a tehén-kenyér gondolatára az öreg. A kis nyári konyhát belengte a finom, frissen sült kenyér illata.

-Málélisztet szórtál rá? - tette fel a szokásos heti kérdést, rá se nézve az asszonyra, pisolyogva a bajusza alatt, várva a…

Marika csinos leány volt. Enyhe kancsalsága csak növelte báját, sápadt arcbőre már-már úri finomságra vallott. Suttogták is az emberek, hogy a gróf vonásait örökölte. Finom kis keze a kapálás, gyomlálás ellenére is áttetszően vékony maradt, össze se lehetett hasonlítani a tenyeres-talpas falubeli leányokkal. Örökösen vasalt ruhában járt, mint aki éppen templomba készül. Pedig mindössze két rend ruhája volt, de azokra úgy vigyázott, úgy ápolta, hogy mindig újnak, frissen mosottnak, vasaltnak…