Az egyik kedves, de huncut tanítványom mindig érdekes tetteivel vagy mondásaival feledtette el a tanítói bosszúságaimat.

                Egyszer az egyik torkos gyerek mohón falta az ennivalóját, és beszívott egy kenyérmorzsát. Kegyetlenül elkezdett köhögni. Nyomban kérdi ez a huncut kölyök, hogy az iskolában én felelek minden gyerekért? Mondtam, hogy igen. Nagyot kacagott. Érdekelt a véleménye.

-          „Tanító bácsi, ha ez itt meg talál halni, akkor maga…

Nehogy azt higgye, aki tanítóskodásra adja a fejét, hogy csak ez elején érik meglepetések! Én sem hittem volna többévnyi cifra tapasztalat után, hogy vannak még kacskaringós esetek reám mérve.

Egy csendesnek nevezhető szünet vége felé történt e nevezetes eset. Már örültem, hogy a változatos származású gyerekek kibírták verekedés nélkül. De alighogy elörvendtem magam, egyszer csak rohan az egyik fiú, és jelenti, hogy szörnyű nagy baj van.

-          Jüjjék hamar, téntó bácsi,…

                Volt egy érdekes elsős fiú az osztályban, akinek semmiképp nem akart menni az olvasás. Próbáltam szigorú lenni, nem ment. Kérleltem, hogy otthon olvasson többet, nem volt látszatja. Dadogott is. Szinte magától jött a magyarázat, hogy azért ilyen, mert az apja már születése után megszökött.

                Egyszer aztán a véletlen kezembe adta a kulcsot. A betűk írásakor mindeniknek megmutattam, hogyan kell kanyarítani a ceruzával, hogy betű legyen a kacskaringós…

           Tanítóskodtam az egyik ezeréves mezőségi faluban. Az iskola szépen pihent a domboldalon, és szelíden tekintett le az útra. Várta, hogy vége legyen a nyárnak, és benépesedjen. Mindig örült, ha reggel megérkezett a nyolc-tízfős csapat. Így délutánig helye sem volt az unalomnak.

           Életrevaló gyerek volt mindenik. Az is megesett, hogy csak úgy heccből puszta kézzel röptében lekapták a baglyot a levegőből, ha túl alacsonyra merészkedett.

           De az is…