Álmában is hallotta a dudát. Akkor is érzékelte: hat óra. A hét órás dudálásnál már ébren volt, a kávéját szürcsölte. Hozzátartozott a reggeli szertartáshoz a mély, az egész városon átívelő hang, legalább annyira mint a tej a kávéhoz, a rádió gombjának lenyomása, a tükörkép megvizsgálása, a viseletes pongyola még viseletesebb övének a megkötése... Hideg időben tisztábban hallatszott, melegben kissé fojtottan. "Na, fúj a gyár". Ezt a mondatot minden reggel kimondta. Félhangosan. Ez az a…

fészkelődő hidegek intenek
lila didergésben
megálljt, s a hallgatózó
csendben puhán roppan
a nyár dereka,

haja engedelmes aranyát
szelíden füstszagú
szelek markába ereszti,
míg ezüstbe fordul
rőt bokor ágain
a fény,

borúnak csiklandós
cseppje hull,
oly bágyadt a nap,
rozsda vált aranyba, amint
bőkezűen szórja
az irigy szélbe kincsét
a tegnapi ragyogás.

Felvonulás augusztus 23-án

(Egy Kálnoky-vers mintájára)

Egy minden hájjal megkent forradalmár egy született adócsalóval

Egy pártsemleges szenátor egy orrfacsaró honleánnyal

Egy frusztrált alkotmánybíró egy szentéletű kékharisnyával

Egy nemzetközileg körözött sikkasztó egy babérkoszorús alkotmányjogásszal

Egy szakállas szexbomba egy hattyúnyakú világmegváltóval

Egy frissen karambolozott államtitkár egy jól karban tartott házisárkánnyal

Egy…

Ha elfárad lábam, s kérni fogok tőletek,

ha összetörve, megalázva visszatérek,

Ti ott messze fent a hegyekben, megismertek?



Ha lázadozásaim kudarcba fulladnak,

ha méltatlanul a semmibe vesznek szavak,

lesz még ott, ki nekem igazán barát marad?



Ha lelkem vérzik, benne gyűlt sebek duzzadnak,

ha hitem-vesztem, s benne bűnöm lesz hatalmas,

Vajon templomaink otthon még befogadnak?



Ha véres küzdelmekben én vesztesként végzek,

ha mi volt szép…

Mind elmentek a madarak, a gólyák,

a fecskék, a varjak, s az ősz mi maradt.

Álmaink repülnek el, messze tovább,

magányos lelkünk kiált, s múlnak szavak.

Csapongó vágyaink mind szélnek mentek,

s ment vele a nyár, szerelem, s a virág.

Elmentél te is, ki éltél lelkemben,

hagytál itt lombhullást, fájó bénulást.

Szél járja a völgyet, sírnak a hegyek,

csak a halál, mi jár most köztetek.

E gyászban félve, s megrendülve állok,

szívem úgy gyötör, s…

Mikor a sárgulás homálya

elhatalmasodik bokron, fán

hívlak kedves  az elmúlásba

napos ősznek suta alkonyán.



Van hol sírnak fák múlt avarján

s a szél kavar, sikít, nevet

virágok meggyötört mosollyal

könnye vesztve búcsút intenek.



A nyári képek elmosódnak

harmatot szárítja fel a nap

emlékeink görcsbe tobzódnak

vérrel vesztik el álmainkat.



Hol van délibáb, vagy kék égbolt

szerelmek, vágyak, mi úgy izzott

higgyük…

Szellő szárnyán suhan a fény,

szerelmes hosszú őszt ígér.

Olyan az égen ma a nap,

mit csak indiánszív akart.

Tompul éltető melege,

lélek melegszik még vele.

Boldogsággal szívem tele,

későnyárral szeretkezve.



Rezdületlen erdő lombja,

égnek könnyét mind felszívja.

S míg a madarak hallgatnak,

fészkek kölyköktől hangosak.

Csoda ez most itt a tájon,

hol nem rég a halál táncolt.

Minden békés, vágyakozó,

angyallelkével…

                                    Az  õsz

                        Amikor  már  öregedünk,

                        S  túl  vagyunk  az  élet  felén,

                        Ehez  hasonlítható  az  õsz  is

                        Gyümölcsérések  idején.

                        Érettebbé  válunk  mi …

                                               Elgáncsolt rögök

                                               Rég furcsa a játék-

                                               élet,halál,kerék

                                               és isteni ajándék

                                               e földi menedék.

                                               Ötvennégy küllő…

Írjatok még

Állok s mind csodállak,

írtok fényes napnak,

írtok bágyadt holdnak,

írtok patakoknak,

írtok erdeinknek,

írtok mezőinknek,

Írtok Jóistennek,

s már vagytok, ki kéritek.



Írtok nemzetünkről,

írtok hőseinkről,

írtok fiainkról,

írtok anyáinkról,

írtok a virágról,

írtok a vágyakról,

a szomorúságról,

mint boldogságról.



Írtok itt mindenről,

szívről, szerelemről,

szeplőtelen szűzről,…

Ködfátyolt fon a nap,

tompulnak sugarak,

színe vált a mező,

sárgul a hegytető.

Haldoklik szerető.

Szellő sem a régi,

rideg csókját méri,

száguld fent szenvtelen,

lecsap embertelen.

Fáj úgy, lélektelen.

Virágok elhullnak,

álmok éjbe halnak,

vágyak kapaszkodnak,

vakon fohászkodnak.

Szerelmek halkulnak.

Színe vált a világ,

festi…

Megkezdte 475. tanévét a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma

Pápa, Patak, Debrecen. E városok neve egybekapcsolódik híres református kollégiumukkal. Náluk ugyan régebbi Pannonhalma ősi iskolája, több mint ezeréves, de a hármak is lassan már félezer éve világító lámpásai a magyar…

Őszi merengő

Késve érkeztél,

lenyugvóban a nap,

jelzi az ősz: – Itt vagyok.

Tobzódnak a meleg színek:

sárgák, vörösek, rozsdabarnák.

*

(Apollinaire verssorai jutnak eszembe:

Letépem ezt a hangaszálat

Már tudhatod az ősz halott

E földön többé sose látlak

Ó idő…

Apró házikó áll a hargitai fenyvesben. Kicsi, de rendkívül barátságos. Az ablakain cseresznyével díszitett vászonfüggöny. Illata van a házikónak. Otthonillata. Már hűs az augusztusi este, maga köré tekert egy durva pokrócot, úgy ült le a fűbe az udvaron. A hátát nekitámasztotta egy óriás fenyőnek. Jól mondják, gondolta, hogy a fának lelke van. Szinte érezni lehet a lélelgzését is, a szeretetet amit sugároz magából. Nyugalom szállja meg, tagjaiból eltűnt az elmúlt napok feszültsége. Roppan a…

Gyötör a vágy, hogy kimondjam,

hogy mily nagyon fáj a lelkem,

hogy hit, s remény hal ki bennem,

s bánatom messze betemet.

Kiáltanák magas égre,

lent embernek, fent Istennek,

alvók s vakok ébredjetek,

meghalt hittünk, veszejtenek.



Úgy fáj, hogy le sem írhatom,

tétlenül nézitek gondom,

nem látjátok, itt halok meg,

 lelkemben sír most a nemzet.

Menekülök magam elől,

elveim lassan mind bedől,

nincs ki hittel mögém állna,

ki…

Idén augusztusban, ismét festők érkeztek ebbe a kis faluba, hogy immár kilencedik alkalommal vigyék hírét a világba alkotásaik által. Ezt az alkotótábort Ősz P. Zoltán helyi festőművész hívta életre 2003-ban. Az idei festőtábor művészeti-, szellemi vezetése is az Ő feladata volt. Az elhelyezést és a műtermeket A Református Egyházközség biztosította Domahidi Béla  lelkipásztor és családja tevőleges közreműködésével. A helyi…

Mily jó is volt remélni hazámnak dicsőségét,

hinni benne, hogy megőrzi majd örökre fényét,

népünk, békét, hazát szerető keblére zárja,

hogy egy fia sem veszhet el, bujdosva, világban.

Ó ti pogány zabolátlan árja fajdkakasok,

kik vagytok ti gőgös magyar anyaszomorítók ,

kik torz eszmék mentén akartok rendet csinálni,

mely eszméket, történelem kész volt elítélni.



Isten, haza, család, béke, szeretet, és otthon,

nem tűrhet meg gyűlöletet magunk…

-Hívd fel csak Józsit!

-Szervusz Józsi! De jó,hogy hazaérkeztél. Nem akarod lehozni a hegyről a barackot ma?

-...

-Jól van akkor, nem szóltam semmit.

-...

-Csak azért, mert Laci megy a traktorral, fel is vitt volna, és le is hozott volna.

-...

-Semmi-semmi. Csak akkor már segíthettél volna neki a törmelékcserepet lerakni a Csipkés útjára, Meg amikor visszajösztök, megrakni a remorkát megint. Te is ott jársz. ( Neki is ott a szőleje,…

Versek, értelem nélkül,

Igék, istentelenül,

Hitek, haza nélkül,

Lélek, értelem nélkül,

szeretem fényedet,

szeretem mézedet,

szeretem száraz,

zörgő lépteidet,

szeretem reggeled

fázós borzongását,

délutáni napod

bágyadt villogását,

szeretem a szemed

égkék nevetését,

felhő gyermekeid

víg bukfencezését,

tűnődő estéid

tücsök muzsikáját,

csillagporos dunnád

hideg ragyogását.