Jó negyedszázada szelíd kocogással kezdődött, még az átkosban. Megérezve a Lakitelek felől fúvó új szeleket (egyesek már Monorierdőnél szagot fogtak!), kis vámszedőink életútján sajátos színeváltozás történt. Az enyhén molett, vörösnyakkendős-sípzsinóros úttörővezető néniből például szorgos templomjáró lett, s immár megigazulva, protestáns felmenői nyomába lépve, rövidesen presbiterré is választotta a hálás gyülekezet. Az egykor keményen ateista igazgató pár év alatt elsőpados,…

A Tiszaujvárosi Református Kórussal volt alkalmam együtt részt venni a csodálatos három napos kórustáboron, amelyet Jávorkúton rendeztek meg. (2012.06.29-07.01.)

A harmadik napon a miskolci korábban felgyújtott, azóta szépen újraépített református "Deszkatemplomben" szolgálva a vasárnap 4 órai istentiszteleten adta elő a kórus szép műsorát. Ebben utolsó számként…

Mikor nyugaton kél a nap - Szökésünk krónikája

Helyszín: a HÁZ, ahol születtem, ahol 24 évig éltem (és álmaimban ma is…

                                                          Pillangómagány

                                                         Bánt a

                                                         a pillangók

                                                         magánya

                                                         röptük…

kaporszagot dajkál a kert,

a rét fölött gólyák köröznek,

arany haját rázza a nyár,

esténként árnyak merevülnek.

meleg mézzel cuppan az est,

s a hold dúlt arca oly komor,

kézen fog és nem ereszt e vers,

tollam a rímek közt

té s tova botol.

 álom szárnyán jő az üzenet,

nappal s éj árnyán nincsen mi közös,

nézed az eget, amin felhő jár,

s érzed, a szíved

fáradt…

                                                             Napfelkelte

                                                            Elhamvadó

                                                            gyufaparázs

                                                            egyet

                                                            villan

                                                           …

Bíró Lajos mátészalkai szobrászművész bronz Móricz-mellszobrát avatták fel június 29-én a partiumi Börvelyben (Berveni).

A helyiek, a környékbeliek és a szép számban Magyarországról odalátogatók délelőtt református istentiszteleten vettek részt, ahol dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke hirdetett igét. Főtiszteletű püspök úr ez alkalommal – rendhagyó módon – Móricz Zsigmond saját maga számára fordított (!) 90. zsoltárjára…

Gyermek koromban nem nagyon tűnt fel nekem, hogy más lennék mint a többi gyermek. Nekem is ugyan úgy mint a többieknek mindig csak a játék járt a fejemben és mindenből kivettem a részem amiből csak tudtam. A legtöbbször a társaim (A testvérem Zsolt és a többi gyerek) be vontak a játékaikba, de persze volt olyan alkalom is amikor például a környező erdőkben, domboldalakon kószáltak, és ilyenkor nem tudtam velük tartani. A legtöbbször nem volt gond ez a számomra mer szinte magától értetődő…

    Látogatás Alice-nál

Egyik délután a kedves Alice meghívott mindkettőnket,…

Ült az ágy szélén, teste egyenes volt mint a cövek, már nem ringatódzott. Rövid haja tépett szálai verejtéktől nedvesen csillogtak, őzike-barna szemei olyan mereven néztek ki az ablakon, mintha már nem is élnének, nem is rezdült a szemhéja. Durva szövésű, kincstári hálóingéről hiányoztak a  gombok, kreol bőre barnán villant ki a fehér anyag erős kontrasztjaként.

 Robotszerű mozdulattal csúszott előbbre, letette  a lábait, felállt. A padló hidegét mintha nem is érezte volna. Volt …

Miért ne mondhatnám el, édes egy komám, ha úgy hozza a természetem. Nem vagyok én hazug ember, ismer itt éngem mindenki Sárpusztán. Nahát. Aztán ha ez az igazság ez sem az én szégyenem, vagy a nagyságos grófnéé. Nem félek én senkitől, annál is inkább, mert ott voltam, és láttam. Nem volt egy épületes látvány, mondhatom. Mert milyen dolog már az, hogy a méltóságos grófné ott kuporog a földön, ölében a ló fejével, aztán csak siratja, hogy Laci, Lacikám. Még a kőszent is megindulna erre, azt…

                                       Harmatcsepp a fény porában

                                        Harmatcsepp a

                                        fény porában

                                       bolyhos reggel

                                       szúr a nap

                                       bor nevet rám

                                       a…

Kucsera Jenő a Maros Mallban

 1942. május 27-én született. Első fényképezőgépét 13 éves korában kapta ajándékba édesanyjától a születésnapjára. A Marosvásárhelyi Fotóklub tagjaként 1980-tól rendszeresen részt vesz hazai és külföldi kiállításokon, ahol időnként díjazzák képeit. 1985-től tagja a Román Fotóművész szövetségnek (AAFR). Témavilága változó, a portrétól a szoció-fotón át az aktig mindent fényképez. Képeiben tükröződik humoros beállítottsága is. Részt vett számos…

Szedd a lábad Tildus, gyorsan kell haladni, itt van a nagy nap, a fing is szegen lógjon, a légy is seggen csússzon addig,értetted-e, na kislányom, megtanítalak én téged takarítani, micsoda, hogy derogál neked  grófkisasszony létedre a takarítás, há'sze nekem is, de most ez van, ezt kelll, elviselni, glédába álltak a ruhák, bizony, mikor még mi voltunk a naccságosok, de most te takarítod ki a párszárítót a morzsáktól, s a laskát is te siríted, ha úgy kívánja a naccságos…

Csak tudat felett szeress,

Szeress és bocsáss meg.

Köszönöm, ismételd ezt...

Sajnálom, ha csalódás ér.

 /Vállamon tudom s hordozom./

       Töröld a tudat alattid

       Melegítsd a viaszt újra

       és tündöklőn várj...

       A világegyetem a helyén áll.

                                                          Ragaszkodás

                                                                             Édesapám halálára

                                                          A fa is

                                                         …

                                                  Elégia a Megváltóhoz 

                                                 Ma már így halni sem lehet.

                                                 Keményen kinevetnek

                                                 azok a pőre gazemberek

                                                 Arcodba köpik baromi

                                                …

Mert mindig a hasa, az a mindene – dohogott. A zaba.

Most állhat itt a negyven fokban, mert brassóit kíván vacsorára. Persze, az a hülye orvos is megmondta, mikor a fekély után lábadozott, rendszeres, zsírszegény, meleg ételt a kedves férjének. Mintha addig nem evett volna. Jó, mindig nem főzhet vacsorára meleget, de ott a hűtő, ehet egy kis kolbászt, szalonnát, vaj is mindig akad otthon. Ki merné azt mondani, hogy sok a heti egyszeri fodrász, a körmeit is illik…

Az Ecsedi-láp „fővárosában” még ma is gyakran idézik Kodály Zoltán szavait: „Nagyecsed, Tyukod, Ököritó, Kisar, Nagyar, Tivadar: itt terem a magyar!” A helyi művelődési ház - természetesen a Nagyságos Fejedelem nevét viseli! –…