Elrepült  idõk  ( Tangó )

               Elrepült  már  az  idõ  felettünk,

               Tova  tünt  a  büszke  ifjúság,

               Szép  emlékek  megmaradtak  bennünk,

               Felidézni  mindíg  boldogság.

               Sokszor  vissza  gondolunk  a  múltra,

               Amit  Veled  együtt  éltünk  át,

               Jóra, rosszra  és  a   szép …

                                      Fiatalon  és  most

                             Mikor  még  a  tested  fiatalos,  büszke,…

   Szegény Pista volt az utca bolondja. Vajon az hogy van, hogy amikor az ember lánya gyerekfejjel látta , pont olyan volt mint most? A ráncok talán közelebb érve látszanak, de az egész ember nem változott. 

 A hangja meg végképp nem: - Ezmiez? hihihi, ezmiez? -mutogatja a kezében szorongatott valamit. Mikor mit. Emlékszik, mikor kislány volt, egyszer bolond Pista egy apró madarat szorongatott a markában, mikor elétolta, hogy "ezmiez?", kinyitotta a…

                                                   A  kamasz

                                                Mindden  kamasz  életében

                                                Eljön  a  tavasz,

                                                De  akkor  még  játszadozik 

                                                Vele  a  kamasz.

                                                Késõbb  aztán …

                           Tavaszi  ébredés.

                   Elmúlnak  a  zord  idök  is  vérge,

                   Télnek  se  hire  se  hamva  már,…

 Még jól emlékszik atyánkfia arra az időre, mikor az ötvenes években forgalomból már kivont, lyukas alumínium kétfillérest húztak a nagyfiúk svájci sapkájuk decens kis „antennájára”. Irigyelte is érte kellőképpen a korabeli menőket… Az elmúlt fél évszázadban aztán több pénzkivonást is megélt. A papírok közül a zöld Petőfit, meg a barna Rákóczisat sajnálta leginkább (tíz és ötven forintosok voltak), a kék húszast azonban nem bánta,…

Hóvirág nyílt kecsegtető télben.

Nincs még vége...

Makacsabbik felét vicsorítja felénk.

Megpróbáltatás nélkül,

/mit el nem kerülhetünk/

nem ontja egykönnyen

          virágait.

Becsapott, jégre vitt 

s csak aztán hintett havat,

vékony takarót, mit szél elkavart.

Jégbe zárta tónak üde lélegzetét, 

/halak éltetőjét/

Buborékváros buboréklakókkal

          védekezik még.

Napsugár…

Bizonyára  van  aki nem tudja elolvasni a "Kórházi  emlékek - 2" cimü  szines  alapon  közölt  versemet, így leközlöm csak  a  szöveget, mégegyszer :

                                            Kórházi  emlékek

            Mint  sokakkal  megtörtént, hát          Kinek  jut  akkor …

      Megvallom a megtekintések,a visszajelzések sokasága megdöbbentettek,megleptek!

Csak titkon magamban reméltem,hogy lesz majd érdeklődés.Aztán lám csak,mennyien vagyunk akik együtt gondolkodunk,emlékezünk és a régmúlt/közelmúlt eseményei újból előjönnek.A gyerekkor,ifjúságunk,életünk történései nem eresztenek.A Szülőföld ,az ősök,a barátok,ismerősök szelleme megérint,valahol bennünk lakozik és bármilyen messzire is kerüljünk a szülői háztól,a szeretett várostól és bármennyi idő is…

Egy ember ül, az óceán partján

egyedül.

Körülötte csend honol,

ezer madár dalol,

a sziget szívében, őserdő mélyén.

Előtte a végtelen óceán,

amely most,mint akadály

terül el közte és otthona között.

Nekimenni úszva….kész halál.

Pedig hányszor határozta el magában,

az otthon utáni vágytól fűtve.

Leküzdi ő ezt az akadályt,

képzeletben ezerszer véghez is vitte.

E…

Több ezer éve Mózes kőtáblájára rávésték, “ne lopj”. A történelem során, kivétel nélkül, nyelvtől, kultúrától, nemzetiségtől függetlenül a törvénykönyvek mindig tiltották és büntették a lopást. Pedig mennyi lopás, mennyi igazságtalan pénzszerzés, anyagi erkölcsi csalás… Igen . lassan, lassan, legalább is mi felénk, a lopás nemzeti büszkeségé nőtte ki magát…

Önvizsgálatot tartok most Újév küszöbén, de nem lehet úgy…

Fátyolarcú csillagok

köztük vak Hold andalog

vak szemének vak fényében

égi táltos száguld éppen

lába nyoma ködbe szikkad

üldözi őt fényes csillag

kapaszkodik napfelhőbe

vágyainak megmentője…

Amikor nekem szájkosarat tettek…

Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy lehet az , hogy nem az írói, közírói vagy akár az újságírói pályát választottam? Kevesen tudják, hogy én valójában újságírói egyetemet végeztem. Csupán rósz időben, rósz helyen, rósz kor. De soha nem lehet tudni, Istennek milyen terve volt, s van velem…

Az egyetem elvégzésekor még vágytam rá, hogy egykor, Bogdán László, unokabátyám nyomdokaiban, lépjek, de ahogy telt az idő egyre kevésbé éreztem…

A tél nem a csillogó arcát mutatta. Vad volt és harapós. Konok és alattomos felhők jöttek, aztán fehérbe fullasztották a világot. Az ég piszkos szürkéje egybefakult a háztetők ívével. Összefolyt ég és föld, s a hidegben keményen pendültek a hangok. A kert bokrai szelíd, fehér hullámsírba buktak, a madáretetőn csáléra csapott hó kucsma díszlett és a macskák farka cifra kérdőjelként kandikált ki a hóból.

Lapátra fel, így a ház ura és pár perc múlva csinos ösvény kanyargott a kapuig. Az…

Minap, a lakatlan szomszéd,

deres asztalán, 

fagyott almát csipegettél

 kis madár,

tóban halra leltél...

Mára, cudar szél hozta hóval

mindent eltakart.

Jéggé dermedt tó és patak.

Viszek búzamagot, szalonna csemegét...

      Daloltok ugye még?

Jön még télre nyár s újra…