In vino veritas! Így tartja a fáma,

Így hát boros fejjel fogok tollat máma!

Elmondom röviden boros életemet,…

Késő őszi hűvös, szeles, de napos idő volt. Péter a tizenegy éves kisfiú nagyszüleinél ebédelt. Szülei esküvőbe mentek, nem kis cirkusz után, mégis otthon hagyták, édesapja kikelt a képéből, a sok hiszti és földre vetődés láttán, büntetésből egyedül akarta hagyni a lakásban,édesanyja viszont átölelte és kieszközölte a papától, hadd maradjon tatával és mamával. Péter annyira szeretett volna velük menni, a rosszkedvén ez a kis szívesség semmit sem változtatott. Mogorva volt, egész délelőtt…

Mostanában valószínűleg minden szombaton bűnt követek el. Némi családi erőszak hatására esténként egy tehetségkutató műsort nézek. Afféle énekversenyt. Az egyik ún. kereskedelmi tévécsatornán, melyet általában hatalmas ívben elkerülök, mert elporladt már bennem a bőségben soha nem birtokolt türelem utolsó molekulája is, és nem vagyok hajlandó hosszú percekig hosszan sorjázó bugyuta reklámokat elviselni néhány remélt és közöttük felejtett műsortöredékért cserébe.

De a családi béke ára…

Motto: A szégyen napja

Sokáig kitartottam. Kitartottam Erdély mellett Erdélyben. Másokat is arra biztattam, hogy "itt élned és meghalnod kell". Ezt tanultam anyukám egyik kézzel másolt verséből (tudjátok ti, melyik), amit egy erősen kopott krokodilbőr táskából halászott elő a családi fényképek közül, azt meg a belső szoba ruhásszekrényéből. Odakuporodtunk az ágyvégébe és felolvasta nekem, aztán szabad volt nekem is elovasni, és annyira átéltük, a magyarság szomorú sorsát,…

Ezerkilencszázhatvanas valamint ezerkilencszázhetvenes évek között az általam vélt polgári világ csak nyomokban létezett Marosvásárhelyen. A „forradalmi” szegénység közepette azért a polgári középosztályi mentalitás, ízlés apró zizzenései csak jelen voltak a mindennapokban. Éles kasztszerű elkülönülések az „önálló iparosok és tisztviselők” és a „szegényebb kézművesek” között „elhalványodtak” hiszen az elsőkből lettek az utolsók és az utolsókból elsők. Serdülő fiatalokat ezek a rezzenések…

Tóth Tihamér és a pulyka, avagy csoda karácsonykor

Abban az esztendőben olyan keményre sikeredett a tél, hogy nem sokkal karácsony előtt a koporsós Grünsteinnek befagyott az üzletajtaja. Na, mivé lesz a világ, már a halál se jó üzlet, sóhajtott az öreg, míg a segédek a vasredőnyt feszegették. Aztán a szembe szomszéd, Kornerné megjelent egy nagy baltával, és na, emberek, álljanak csak félre kiáltással, egy mozdulattal leverte a lakatot. Ez az asszony ilyen, mindenki ismerte. Egyedül…

    Kissé cuppogós idő volt. Ott ült a piaci asztal mögött és csak nézte az embereket amint vászonszatyraikkal sétálnak az árusok között, lehajtott fejekkel, sietve,…

2004. december 5-e a magyar történelemnek Világosnál is sötétebb dátuma, immár kitörölhetetlenül!

Akkor, 1849-ben önként adtuk fel, de külső kényszerre, hatalmas muszkafenyegetettség közepette, s ugyanúgy Majténynál is, még 1711-ben, ott és akkor reménytelen külpolitikai konstellációban, elviselhetetlen túlerővel…

Már csak a finálét várod,

ragasztott, vak álarc alatt

hagyott  itt a szerep,

maszkoddal együtt húsodat téped,

csontról te magad szakadsz.

Díszleten téblábol egy reflektor fénye,

szövegkönyved lapjain

masztixgyanta foglya az idő.

 Míg a nagyérdemű…

“Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”

Dancs Rózsa

Az idei hagyományos torontói székely bál többszörösen is bekerül az Orbán Balázs Társaság krónikájába. Elsősorban azért, mert e nagyváros és környékén élő erdélyi és délvidéki magyarság első alkalommal találkozott Magyarország nagykövetével, Dr Pordány Lászlóval, aki feleségével, Mária asszonnyal és kisunokájukkal…

A szalonka alig pisszeg,

Gólya büszkén kelepel,

A haris éppen csak…

Szeretettel Szibériából

Csak egy homályos fénykép emlékeztette édesapjára. Mama

sokat mesélt róla, amit ő a hétéves kislányok türelmetlenségével hallgatott.

Pont egy hetes volt, mikor indult a vonat, vitte apját a háborúba. Anyja egy

tollpárnába csavarta, úgy szaladtak ki az állomásra, hogy apja vethessen rá egy

pillantást az induló vonat ablakából.

Apa úri szabó volt, az…

Azt tapasztaltam, hogy amikor boldog vagyok akkor meg áll az idő, vagyis egyszerűen nem is érzékelem az időt, mint mértékegységet. Az állapot valahogy végtelennek tűnik - milyen racionális vagyok, vagy nem? !!!?– az Isten tudja. Eddig azt gondoltam, hogy csak nekem vannak ilyen érzéseim. De megnyugodtam, mert másokban is van ilyen élmény. Múlt szombaton volt egy kis összejövetel, csodálatosan érdekes emberekkel, akik megjárták a poklok poklát is, hogy aztán révbe kerüljenek, vagyis aránylag…

Néhányan azt mondják, az emberek intelligens lények, ez az írás erre szeretne rácáfolni.

Hűvös reggelre ébredt az erdő. Leesett az első hó. Legszívesebben minden állat otthon ült volna, mégis az erdei ösvényeken rengetek friss lábnyom árulkodott arról, hogy valami készül. A nyomok egy nagyobb tisztás fele vezettek. Itt gyülekeztek az állatok, rendkívül fontos megbeszélni valójuk akadt. A téma az ember. Nyolc óra tájban, már egy tűt…

.......vagy gazdag szegények?! Egy tanulságos történet:

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.

- Nos, mit gondolsz erről az…

Advent. Gyertyák. Koszorú.

Lelked mégis szomorú?

Csalódott vagy, tán árva?

Haragszol a világra?

Megbántottak, fájt neked?

Utálod az ünnepet?

Úgy érzed, hogy hiába

Szült anyád a világra?

Csalódott vagy, keseregsz?

Nem szeretnek, s te szeretsz?

Hidd el, nem vagy egyedül,

Ha az ének felcsendül.

Koszorú, gyertyák, advent,

Hidd el, szép az élet.

A szeretet ünnepét…

            A nyolcvanas évek közepén egy marosvásárhelyi szakközépiskola padjait koptattam. Nagyanyám mindig arról álmodozott, hogy orvos leszek, szüleim, értelmiségiek lévén határozottan kijelentették, hogy az érettségi kötelező, aztán én magam dönthetek a pályaválasztást illetően. Pedagógusok voltak, de a rendszerváltás előtt soha nem beszéltünk arról, hogy hivatásukat folytatva esetleg én is az oktató-nevelő munkát válasszam. Édesanyám néha az állatorvosi foglalkozást emlegette,…