Az esti szalonnasütés közben adomáztunk, hogy vidámabban teljen az idő. Szóba került ez is, az is. Főleg váradi hírhedt alakok, Urszády bácsi is, aki virtuskodásból három napig ivott a kocsmában, s mégse rúgott be, sőt ő vitte haza a társait is Guszti konflis fogatával. Hű, hogy csattogott a patkója az öreg paripának a váradi macskaköveken! Rózsika néni ki is szaladt…

Dobozlakók

Valamikor, a ködbe vesző tavaszi hónapok egyikén Cili, házunk kék szemű úrnője szerelembe esett. Romantikus éjszakákon át hallgattuk a vakmerő trubadúrok epekedéseit az ablakunk alatt, ám felelős macskatartók lévén úgy döntöttünk, ne szaporítsuk a gazdátlan cicák számát, inkább igénybe vesszük az állatorvos szolgáltatását egy injekció erejéig. Röpke félórás kergetőzés után levadásztuk a padlásról, és láss csodát, a kis szúrás után Cili egy nap alatt visszaváltozott fetrengő…

Atyánkfia ifjúságának máig emlékezetes élménye a Táncdalfesztivál. Akkoriban minden, valamit magára adó falusi kultúrházban, üzemi-vállalati klubban oltárszerű posztamensen villogott esténként a Kékes, a szocialista magyar nagyipar elektronikai csúcsteljesítménye. Nézte a fesztivált a fél ország, s szorított Cininek, az Illésnek, Harangozó Terinek meg Kordának. Hasonló, vagy tán még nagyobb…

Csak hang legyen

és fény

tűnjenek el az arcok

kikről

nem jut eszembe más

csak haszontalan

keserű harcok



csak egy kis nevetés

szórd ide

vállamra

késő nyári

árnyad



míg csendben

muzsikálnak

a karcsú

zöld fűszálak



csak bújjunk össze

végre

egy tágas

bolondos

réten



margaréta

szirma

verje meg a térdem



csak

reggel

dél

és este

míg…

Kelet-Magyarország talán legnagyobb egészségügyi intézményében vagyunk. Két héttel előbb, a mai nap kilenc óra tízre jegyzett elő bennünket az asszisztens, külön felhívva a figyelmünket arra, hogy már fél kilenckor legyünk a kartonozóban. Leányommal kéthónapos felülvizsgálatra jöttünk, egy csontműtét utáni szövettani…

Ánizs. Nem tudom mihez hasonlítható. Ha valaki kérdezné, csak a vállamat húznám, és nem tudnám. Mert amihez szerintem hasonlít, azt más nem értené. Az ánizsról sült hús jut eszembe, meg tészta. Sajtmártás. Forró leves, nevetés és egy kis bosszankodás. Mert nem sikerül mindig úgy, ahogy kéne. Ha megérzem ezt a hűsítő illatot, ilyesmiket látok magam előtt. Meg azt, ahogy a konyhában az asztalon áll a pohár és első ránézésre olyan, mintha tej lenne benne. De nem. A szakács ihlete van…

Nyári délután

Mint selyemkendő terül szét a nyár

tarkán, puhán, édes langymelegen.

Elandalít mákonyos illatár:

átölel, becéz ás ringat szelíden.

A nagy fák alatt lágyan leng a csend,

lábujjhegyen tipeg a délután.

Régvolt nyarak emléke feldereng,

s csak ülök, és csak mosolygok sután.

A ház mögött, hová nem ér a fény,

gyerekkorom a fűben hentereg.

Gomolygó cigarettafüst…

   Ennek a történetnek is csak mellékszereplője voltan, de nem tudom kihagyni, hogy ne meséljem el. Már, mint említettem saját szülővárosomba katonáskodtam, mert nős voltam így elég gyakran volt, hogy naponta kértem a Kerítés századostól engedélyt, hogy dobbantsak rajta keresztül, este ki reggel vissza. Persze ha olyan volt a szolgálatos tiszt, akkor este egy kis vacsival kedveskedtem neki és akkor úgy mondván nem kellett kerítést ugrani kapun távozhattam. A vacsora elkészítése nem volt…

Jó munkának idő kell! – volt a szavajárása. Így aztán a határidő provizórikus tényező volt Mester úrnál, ahogyan atyánkfia falujának „mehánikusát” szólították. De e gyöngeségét elnézték neki, mert az égvilágon mindenhez értett! Igazi ezermester volt, ha kellett patkolt, vaskerítést kovácsolt, dróthálót szőtt, villanyt szerelt, vagy biciklit, motorkerékpárt javított. Teremnyi műhelyében kovácstűzhelytől esztergapadig sorjáztak a különböző rendeltetésű gépek, fúró-faragó-csiszoló…

   Eljött az idő be kellett vonulni katonának. Hát megmondom őszintén nem igazán örvendtem, mert már azt hittem megszabadulok a katonaságtól. Huszonkét és fél éves voltam és nős ezek szerint érthető, hogy semmi kedvem nem volt a katonasághoz. De menni kellett, azért volt némi szerencsém is nem vittek messzire, ahogy mondani szokás helyben Tordán, na, jó ez csak egy szólásmondás, de az nem, hogy a szülővárosomban töltöttem a katonaéveket. Azt még megjegyezném, mielőtt valaki is irigykedne,…

 Kiképzés és eskütétel lejárta után sorra beosztottak őrségbe. Szerencsére nem az elsők közt voltam, így a társaim tudtak mesélni mit és hogyan kell csinálni az őrségbe. Jó tanácsokkal láttak el. Na, az egyik jó tanácsot a katona barátomtól kaptam, ő mondta a hármas őrséghelyet kérjem és este kilenc órától. Utólag átgondolva igaza volt tényleg az a legjobb csak az őrhelyeket és az időpontot körforgás szerűen cseréltük így ez nem állandó volt.

   Kicsit mesélnék bővebben főleg azoknak,…

Egy világmindenség

Létezel, és ez épp elég,

Hisz TE magad vagy egy világmindenség,

TE magad vagy a fény,

...

S a sötétség is TE vagy,

Remény ,vagy kilátástalanság?

Csak TE választhatsz!

TE magad vagy a derű,

S a szomorúság is TE vagy,

Boldogság,vagy boldogtalanság?

Csak TE választhatsz!

TE magad vagy az ég,

S a hold,a nap,a csillagok,

Felhő vagy és önmagadból hulló…

Lekvár-napok

Remeg a levegő a kert felett s a lusta csendben szinte hallik, mint pirulnak a paradicsomok és pocakosodnak az uborkák. Szemérmetlen tökök tárják buja sápadtságukat a napnak, amott paprikák guggolnak, testük karmazsinja izzik. Rőt macska nyúlik el lustán a bodzafa alatt, fölötte káposztalepke táncol. Zsálya és levendula nyújtózik az ég felé, mellettük kakukkfű dajkálja rózsaszín virágját, s a kerti út mentén menta integet. A kerítés mellett részeg dongók keringenek a…

Gazdag programok, bőséges záporok a marossárpataki falunapon

Szombaton negyedik alkalommal szerveztek Tánc- és Huszárfesztivált Marossárpatakon. Az egész napos, tartalmas és színvonalas rendezvényen volt labdarúgó-mérkőzés, könyvbemutató, kiállítás megnyitó, szoboravató, huszárfelvonulás, néptánc műsor, operett és musical, majd Tamás Gábor koncert. A faluünnepségen jelen volt az anyaországi Földes testvértelepülés küldöttsége is, Jeneiné Egri Izabella…

     Rossz csont a jég hátán

    Kíváncsi lennék, mire gondol a kedves olvasó a fejezet címének láttán, na de nem szeretném előre felfedni a történet lényegét.

Ma már derűs emlék csupán a negyedszázaddal ezelőtti, mikor osztályos orvosa így köszöntötte egy reggel: Hogy vagyunk ma Négyeske? Számossága azóta egyre szaporodik. Azt még természetesnek vette atyánkfia, hogy meg kellett tanulnia a személyi igazolványét (Bródy János dalra is fakadt tőle), s még pár fontos telefonszámot is könnyen fejben tartott, de a ritkábban használatosokat már felírta zsebnaptára belső oldalára, az e célra…

   Kinyítom a szememet-íme a fény rajzol. Mit látok?

Képet fogk fel , valós fényképet ,ahol minden egyes rész egyenlő jelentőséget kap. rajzolás közben kiemelek , hangsúlyt kapnak bizonyos részek . rávilágítok a számomra fontos formára. íme a művész mumkája.

     Képet alkot , kép-ző-műv-ész ,vagyis az allkotó , ő képet , művet , ésszel , lélekkel , szívvel hozza létre .

    Pont , vonal , forma , szín , tér ... a művész kifejező eszköze. pontok egymásutánnisága hozza…