Nem jár itt senki,

csak a homály keze kutakodik a lombokon,…

Ahogy egyre gúnyosabb vigyorral mutogatja reggelente a tükör szaporodó ősz hajszálaimat, egyre inkább a megszokások uralják napjaimat. Persze, fogkefémet vicsorogva szájam sarkába szorítva találok azért némi vigaszt bánatomra, miszerint az időautó fékpedálja számomra elérhetetlen. Azt mondják, talán csak lelkem ostoba hullámait csillapítandó, hogy a deresedő férfihalánték hatásos szexepil (csak így, magyarosan). A próféta szóljon általuk!

Büntetőjogi felelősségem…

Atyánkfiát mindig megbabonázza a csillagos ég! No nem úgy, mint a Négyökrös szekér romantikus szerelmeseit, hanem ahogyan az egyszerű sztyeppei pásztort, vagy távoli tengerek hajósát ezer év óta. Már gyermekkorában lenyűgözte a karácsonyi égbolt bibliás fénye, s fiacskáival még tudott gyönyörködni az augusztusi éjszakák csillaghullásos csodáiban, de mostanság...

Szerves műveltségünk tanulásának-tanításának okán atyánkfiát már jó pár éve foglalkoztatják csillagmítoszi hagyományaink,…

Teraszomon egy kis láda, kettő

                     ( Ági ülette, biz ő )

Kútkáváján mini kandikál szerényen.

Nap ragyog, fagy jő, eső...

Csodálom, szedek róla erőt.

Ma még csak az első,

A legszebb veszendő.

Eltüntetem leplét, ne még!

Jön mákszemnyi utód, sok.

Szél libbenti tova,

Ha el nem kapom.

Mami elment télen, régen..

Tavasszal árvácskával lepett meg.

Tizenhat éve.

Határ…

Szombat van, reggel, vásárolok. Állunk a mini-diszkont ajtajában. Sorban állunk, mert a helyiség igen pici, nem férünk be. Sokan vagyunk. A fiatalember, aki délelőtti egészségügyi sétáját végzi kedvenc vérebével, megáll mellettünk. A bájos kutyus (lehet úgy 80 kiló) flegmatikusan, békésen méreget bennünket. Gazdája szemlátomást állatvédő: nem tűri, hogy kutyuskáját szájkosárral kínozzák, így inkább a kezében lóbázza azt.…

Hívatlanul

Dobrai Zoltán, 2009. 12. 05.

Nem vártam, nem hívtam,

Gazul jött, magától,

Hátam mögött csendben,

Hideg halál szele,

Tiltani nem tudtam,

Azt, hogy elkerüljön,

És kérni a sorstól,

Létemet ne verje!

Alkuszom, megkérem.

Mellettem, suhanjon,

De hozzám ne…

Simogasd a reggelt egyetlen gondolattal,

Örülj neki,hogy megérkezett,

Pilláid mögül, a nappal,

Válts csábos tekintetet.

...

Mosd meg arcod békéd patakjában,

Öltsd magadra fényből szőtt ruhád,

Lábaidra könnyed léptet húzzál,

Nyomaid után ne jajgasson a világ.

Egyik kezed mindig nyitva…

Partját a közönynek már megültem,
kacérkodott velem kaján magány,
lomha, űrsemmi játéka vágyat törölt,
hiányjelt hagyott az értelem falán.

(Mint gyermek, ki üveggyöngyöt szorongat,
hittem a talmi kincsek varázsát,
porladó kövek árnyékába bújtam,
neszeltem zörgő kórémuzsikát.)

Ments meg, Uram, vagy hagyj elveszni
e prikulicslét sikátorában,
teremts résnyi életillatot
lelkem szikkadt oázisában !

Leírom (így legalább megmarad) milyen volt számomra az idei anyák napja.

 Délelőtt berobogott a nagy lányom: - anya, anya gyere gyorsan. Szaladtam is ahogy tudtam, hát egy óriás csüngő (futó) petúnia volt az, amiért szaladnom kellett. Az ajtón esélye nem volt bejönni. Húha ennek fele sem tréfa, csak beleférne a tavalyi nádfonatos tartóba. Sikerült belevarázsolnunk egész ügyesen, és most itt fog virulni egész nyáron a Parti kertészet remeke. Gyors fotó is készült róla, déután már egy…

Mondd teli torokkal, kiáltsd, ordítsd,

tüdőt köpj, mikor üvöltöd,

szavad szilaj jégverésként hulljon a szívére,

csak a közöny szürke hangtalanságát

begyűjteni ne engedd,

ne engedd!



Ronts le a mezsgyéit, határait,

s akár a sav, közömbösítsd a belső csömört,

szökkentsd szárba mélyen sérült igazságmagvait,

fogd kezedbe fél-latnyi súlytalanságát,

simogasd vetései ígéretét,

súgd jövendője fény-dallamait,

súgd, mondd halkan, mondd…

Atyánkfia szeret dúdolni, fütyörészni is, bár utóbbi - barátai szerint - inkább csak sittyegés, egyfajta kevercse füttynek-dalnak. Családi vonás, genetikai örökség, üti el, hisz' anyja is mindig énekelt varrás, vasalás közben, legtöbbször a Hadd menjek Istenem mindig feléd... kezdetű dicséretet, néha meg egy sok versszakos népéneket, idézve leánykora boldog napjait.

Apja is dúdolgatott favágáskor, permetezéskor, passzítva a ritmust a fejszesuhintáshoz vagy a nyomókar metronómjához. A…

Virágtenger tavasza,

bűvös illata, zamata.

Méhekmódi szorgalom,

mézecske a jutalom.

Fejedelmi ízek gyűlnek,

emlékké vegyülnek.

Öregszem?

Édesapám:

-Ki mézzel jár,

megnyalja az ujját.

Milyen igaz ez - tette hozzá bölcsen,

éppen méhészkedősen.

Tapasztalom én is,

gyümölcsfáim égig.

Mézük iszom szomjasan,

ó, tavaszi illatban.

Mézédes, palckozott…

(Gábornak, ki balkáni katángkórónak nevezett)

Füvészkertjében a natúrának,

kiszikkadt parlagon,

koldus utak mentén,

csavargók magányát nótává szépítve,

megromlottméz-keserűn

csordalegelő közepén is néha,

daccal a valóság nyers erőire,

élt!



Mert örök kényszer a gyógyítás

és a szembenállás,

ha kell, a széllel,

a megátalkodott viharok gúnysötétjével.



Teste tejét könnyen kiadta,

a belső fehére…

Felsír az öreg Föld, nem bírja tovább,

Zokog a Napkorong, elejti sugarát.

A patak sem nevet, a tenger is hallgat,

Nem találnak ők sem mellettünk nyugalmat.

Könnyeznek a fák is, könnyavarban járok.

A kertünkben itt-ott pityergő virágok.

Mert Ég és Föld között füstfelhő gomolyog,

Fogytán az oxigén, mindenki nyomorog.

Szemetes az erdő, szenved ember, állat,

Földünk pusztulóban, sivataggá válhat.

Szennyezett környezet.…

A vidékek vonásai hangsúlyosan kirajzolódnak

valami finoman lágy,

megfoghatatlanul könnyű,

bársonyos tapintású

lélekhártyára,

formák és színek ivódnak be mélyen a rostokba,

s míg dőrén suhansz egy-két országnyit előre,

a bíborfestéken, a vékony rétegeken

erővel áttör a távolság kedélye,

s mit a pergamen felszívott, megőrzött,

fakó ábrává, megszakadt vonallá,

színehagyott, jeltelen jellé sorvasztja a

tér-idő…