KOLOZSVÁR, ÉVEK, ESEMÉNYEK.

                                                    Mariánum – Kolozsvár. XVII.

A sors fintora… akarata…?…

Napsugár járja be a kis szobát,

Vidám, halk kacajjal.

Jelzi már, hogy jön a tél,

De búcsúzni nem akar.

Játszadozik a kék égen,

Mutatja, hogy ő még ébren.

Fázik már, de úgyis ragyog,

Megvilágít kicsit és nagyot..

Éjszakára el-el fárad,

De másnapra mosolyt áraszt.

Sosem hagy ő el bennünket,

Arannyal tölti be szívünket.

Képek      

Mint filmkockák képei peregnek a kép-család tagai lelki szemeim előtt: gyermekkorom emlékképei, arckép, fénykép, szentkép, önkép, álomkép, fantáziakép, jelkép, szókép, költői kép, tükörkép... és még sorolhatnám.

Az ember „képes”-lény. Képet alkot mindenről, ami körülveszi. A valóságot képekben érzékeli. A képpel köntöst ad az életnek. Belső tudását így teszi érzékelhetővé. Képek nélkül „képtelen” felismerni  a külső és belső történéseket. Nem a képet…

A illanat üzenete

A zuhanásra már nem emlékszem

csak az ébredés perce bánt s

számomkér rongyos magányom

jövőbe sejlő mosolya-

a vállamra roskadó idő

s egy derékba tőrt élet

foszló ködéből üzen a pillant-

tenyerén hordoz Isten

a kertemre roskadó

székely hegyek alatt.

Reggeli csemegézés

Ma újra ott

ahol…

Gyertyák a síron

November elsején mindenki halottaira emlékezik, értük gyújt gyertyát. A sírokat gyertyaerdők és krizantémkoszorúk ékesítik, mert ilyenkor még a nem vallásos emberben is feltör a szorongás és emlékezés, a személyes halál biztos tudata. Amíg égnek a gyertyák akaratlan is elmerengünk azok életén, akik előttünk jártak, hozzánk tartoztak. Talán még nem engedtük el őket, talán nem is hiányuk fáj, hanem magunkat sajnáljuk, és azon töprengünk, mi lett volna,…

Lila szilva
– Ember nem Isten -
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Istennek képzelvén magát
ott ül egy törékeny lény,
sötétlila szilva közepén.
Nem veszi észre világa
lassan szétporlad.
Vágyainak lánca végtelen,
de teremtés helyett
Isteni harmóniát tépi szét.

Hajnal
Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Hangtalanul jön, csak úgy
észre sem veszed átölel,
orcád simogatva hanyagul.
De ki ő, honnan jön?
A reggel hozza el piros
gallérral villámnyakékkel.
Megvirradt. A Nap teremtő
fénye megvilágítja a mély
ráncokat, nem tűnnek el,
csak egy kicsit kisimulnak.
Lélekvesztőd fekete vitorlái
befogják a hajnali fuvallatot
s tovasiklik az élet tengeren.

           Javában zajlott az aratás Tulokfalván. A brigádos idegesen hápogott, hogy semmi sem úgy halad, ahogy kellene. Úgy káromkodott, hogy a csillagok is elsápadtak volna, ha meghallják; szerencséjükre édes álmukat aludták valahol egy hűvösebb helyen.

-          Még csak az hiányzik, hogy délután kijöjjön a mérnök…

Még jóformán ki sem gondolta, mi történne, ha valóban megérkezne a mérnök, távolról fölrotyogott a ponyvás terepjáró hangja. Olyan jól ismerték ezt a hangot…

Virágzó kövek
Írta: Attila-benczi (Dawn Bat)

Kövek, kérdések, nehezek és színesek.
Nyüzsgő utcákon emberek, merre mennek?
Körülvesznek megvédenek, eltemetnek.
Nappal ellenségek, éjjel mind félnek.

Mit érzel mikor virágoznak a kövek?
Mosoly mögött ismeretlen gondolat
Jelként veszed s meghajtod fejed.
Szeretném megérteni a virágzó köveket
tisztának érezni a titkolt emberi érzéseket.

Balassi Bálint írta le először e sóhajtást, s hogy egyáltalán leírhatta, ahhoz neveltetésének, kálvinista szellemiségének is komoly köze volt. Istenes versei közül való énekeskönyvünk három kedvelt dicsérete (220., 252., 261.), de szeretjük szerelmi költészetét is - különösen pedig hazafias líráját.

A reformáció korát elsősorban vallástörténeti szempontból szokták tárgyalni, hogy hogyan újították meg atyáink – visszatérve a kereszténység gyökereihez – az elvilágiasodott kufáregyházat.…

A tündér keresztgyereke

(Napló töredék a Corvin-közi eseményekről)





A Corvin-köz egy öreg bérházának bontása közben az egyik munkás egy régi hátizsákot lelt. Ócska, homokszínű, vastag vászon holmi volt, erős bőrszíjakkal. Megbontva a rozsdaette csatot, pár női ruha került elő, egy már jócskán foszladozó, kockás anyagból varrt rongybaba, melynek sárga pamutból fontak varkocsot és egy füzet, egy fakó, kék füzet, melybe ezt írta egykor egy…

Küldetést teljesít a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar azzal, hogy 2012 óta rendszeresen lép fel határon túli magyar lakta területeken. „Az a repertoár, amit mi tudunk, azokhoz szól, akik ott élnek” – nyilatkozta az MTI-nek Antal Mátyás, a Nemzeti énekkar karigazgatója. E közleményt aztán világgá röpítette a magyar hírügynökség annak kapcsán, hogy énekeseink október 6-án Aradon szerepelnek majd, a vértanúk emléknapján,  „…amely egyúttal a pénteken kezdődő Aradi Magyar Napok…

Ha még nem tudnánk milyenek vagyunk, ha nem ismerjük magunkat eléggé, kérdezzük meg az amerikaiakat. Nekik mindenre van válaszuk. Ők nemcsak a patkányokkal, emberekel is kísérleteznek, s egyre érdekesebb, mi több hajmeresztőbb következetetésekkel rukkolnak elő. Legutóbb  a Virginiai Egyetem kutatócsoportja kért meg több száz egyetemistát arra, menjenek egy dísztelen, alig berendezett szobába, és ott 6-15 percen át merüljenek el…

Jó veled

Írta:Attila-benczi (Dawn Bat)

Jó veled

s látni arcodon

ragyogni a boldogság

csillagfényű csókját.

Érzem tested melegét

szíved vad ritmusát

ahogyan óvatosan hozzám érsz.

Jó veled,

ne engedjél el, zárd be

lelkem egy harmatcseppbe

s reggelente tedd bársonyos

bőrödre s csak figyeld

ahogyan végig fut gyönyörtől

Remegő testeden.

Jó veled,

ahogyan szám a szádhoz ér

s felforr bennünk a vér.…

Nomen est omen

Két emberről mesélek most nektek – kezdte Gyárfás, miután kényelmesen elhelyezkedett a díványon. A családból valaki a keze ügyébe helyezte a kávéscsészét, amit bólintással nyugtázott, majd folytatta a mondókáját.

Két emberről van szó ugyanabból a házból, ugyan abból a családból. A két ember két…

Igen egy piros pulóver is lehet sorsfordító. Bár maga a kifejezés - sorsfordító -, óhatatlanul valami nagyot, különlegeset sejtet maga mögött. De a tárgyaknak néha hatalmuk van, íratlan szabályok szerint működő hatalmuk.

És mi, előbb vagy utóbb, engedelmeskedünk.…

                                                                       W O L F R A M.

       Nagy, fehér ajtó előtt állt meg, egyik kezéből a másikba cserélte a magnetofont, lassan elolvasta a fekete alapra fehéren írt névjegykártyát, és becsengetett.…

Tudom, szinte hihetetlen,

Mégis igaz a következő történetem.

Pontosan kétezer kilenc szeptemberében történt meg az eset,

Amit most itt

en önöknek elmeséllek.

Egy szép napon arra ébredtem,

Hogy egy jó barátunknak köszönhetően.

Én és a jó anyám,

Egy hetes meghívást kaptunk tulipán országba,

Az-az Hollandiába.

Most nem azt mesélem el itt önöknek,

Minként szálltunk fel Marosvásárhelyen a repülő gépre

És, hogy hogyan szállt…