Büszke boldogsággal jelentjük, hogy az idei Angyalok a Mezőségen csapata ismét eddigi legsikeresebb útját teljesítette. A sok értékes adományt összesen 13 autó és 27 önkéntes szállította. A pár nap alatt több mint 50 településre és 11 gyerekotthonba jutottunk el, sokszáz gyerekhez és idős, magányos, rászoruló emberhez. Idén nemcsak a Mezőséget, hanem a Nyárádmente…

Atyánkfia éppen kilencszer költözött már életében, s minden hurcolkodás kényszerű seregszemlét is jelentett számára. Mit vigyen magával, mit hagyjon, ajándékozzon el, vagy dobjon ki? Kedves könyvei mellett két tárgy ragaszkodott hozzá mindvégig: legelső fényképezőgépe (Pajtás márkájú) és egy háromnegyedes hegedű. A fotózás fél évszázados szenvedélye, de komolyan vagy negyven éve hegedült utoljára. Nemrég, mikor egy átrendezés közben ismét kézbe vette az öreg instrumentumot, meglepő…

Karácsonyt hitelbe

Gazdaságkor helyi médiája büszkén közli a legújabb „lesújtó” statisztikát, amely szerint világszinten is pénzügyi analfabéták vagyunk. Csak a bangladesiek, az afgánok meg az albánok sereghajtók mögöttünk. Lásd a legújabb felmérést, amelynek alapján mi nem értünk a pénzhez, nem tudunk vele gazdálkodni, minimális ismereteink sincsenek róla…

Ady Endre születésének 140. évfordulóján - rendhagyó módon - nem a költőt vagy az újságírót kívánom méltatni, verseit elemezni, szerelmei után szimatolni, netán kisebb-nagyobb botlásain…

Egy kis falusi templomban harminc éve szolgált Lukács atya. A környéken híres volt csodálatos szentbeszédeiről. Éppen aranymiséjére készült, amikor beteg lett és ágynak esett. Barátai, hívei remélték, hogy még egyszer utoljára prédikálni fog. Ezért nekiálltak buzgón imádkozni. Az atya megígérte nekük beszéd nélkül nem fog meghalni. Szombaton noha látták hogy rosszul van, engedelmeskedtek neki amikor mindenkit hazaküldött. Vasárnap reggel halva találták. Nem hittek a szemüknek. Elment…

Az idei „nagy évfordulósok”, a 200 éve születettek után (Arany János, Laborfalvi Róza, Tompa Mihály) most egy ifjabb nagyságra emlékezünk, Ady Endrére, ki 140 éve, november 22-én látta meg a napvilágot, az akkor alig félezer lelket számláló kis szatmári faluban, Érmindszenten.…

Az évszámok néha úgy köszönnek rád, mint évtizedek óta zárt rejtekhelyek kulcsainak zörgése.

Szoboravatás kisfalumban, Küküllődombón.

Megfigyeltem, ha otthoni képeket nézegetek az interneten, önkéntelenül és indokolatlanul közelebb hajolok a képernyőhöz.

Mert látni akarom minden részletét.

A falu meghatározó személyiségének, Ütő Lajos, egykori lelkész mellszobrának avatásáról szóló újságcikkekből így köszöntött rám az 1893-as év. Az unitárius templom és a paplak után…

Néhány napja Bákó megyében, Külsőrekecsinben leégett Szarka Felícia csángó magyar tanárnő és családjának háza. A meleg családi fészket huszonöt évig építgették, ebben a házban kezdtek el a csángó gyerekek magyarul számolni, írni, olvasni és énekelni. A tragikus napon ez a ház lett a tűz martaléka, csak elszenesedett szarufák, kormos falak és a kiégett…

   Tizennyolc naposra tervezték az utat, csakhogy ebbe három vasárnap is beleesett. Ahogy megérkeztek a vándor elkezdett dolgozni. Földrajzi expedíció volt, nem kirándulás. Bármerre néztek, a látvány lenyűgözte őket. Kép kép hátán tolakodott be a lencse végén. Szokatlan volt számára, hogy szelektálni kellett. Annyi volt a kínálkozó fotóalkalom, hogy félő volt, a nyolc gigás…

Nem fog rajta az idő. Szíjas tagjai nyolcvanhat éve viszik, szüntelenül. Ha nem tudna menni, már rég eltemették volna. Egyedül intézi a házi teendőket, saját kezüleg teremti elő mindennapit. Fogai évek óta a csiporban hevernek, a kredenc tetején. Már vizet se tölt rájuk, minek.  Jobban csúszik az étel fog nélkül. Kicsit meglobbantja, s nem kell akkor rágni a húst sem, zöldséget sem. Korát meghazudtoló frissességgel bírja a terheket, cipeli a keresztjét, akár a rőzsét, s csak úgy…

Újabb sikeres „Iskolatáska Erdélybe” akciót teljesítettünk 2017 szeptemberében. 160 erdélyi magyar kisdiák iskolakezdéséhez tudtunk új tanszerekkel hozzájárulni. 

Az idei akció Svájcban kezdődött, hiszen barátaink és társszervezetünk, a Svájci Magyarház Alapítvány meghívására részt vehettünk a zürichi Magyarház Napon, ahol néhány lelkes…

Régvolt őszi esték hangulata kísért ennyi évtized távlatából is.

Korai sötétedés, hűvös, nyirkos köd, a gyéren kivilágított, sáros utcák felett terjengő, jellegzetes szagok, illatok, hangok, zajok. A frissen felfőtt tej, a készülő puliszka, a mosléknak leforrázott korpa, a pincékben erjedő must fanyar illata, a szénás…

„Pedig én még iskolába se jártam, amikor Borinak már mondták, hogy vigyázzon, mert most dől el a jövője, és

én úgy sajnáltam szegényt, mert tudtam, milyen rossz az, ha valami eldől.ˮ (Janikovszky Éva)

          …Pedig azt mondták, idővel belejövök: hogy a gyomorideg és a könnybe lábadt…

„Nagy Testvér”

Próbálom kibogozni a szálakat. „Kevesebbségi” létben a nagy számok adják a hatalmat, a túlerő nyers dominanciája nagyban behatárolja a kevesebbek mozgásterét. Eleve az erősebb dönt és akarata érvényesül. Sikere kétségtelennek tűnik, hisz’ könnyen legitimizálja önmagát. A gyengébb kutyának kisebb konc jut...

Közben ott vagyunk mi, akiket a képviseleti demokrácia szabályai szerint az ún. érdekvédelmi szervezet képvisel a…

   Már az utazás kezdete szokatlan volt.

Nem vagyok túlzottan igényes, amikor haza indulok. Megszoktam, hogy a Corona nevű nemzetközi vonat csak nevében fenséges. Jobban állna neki a Balkán city név, és nem is csalódtam, mert amikor felszálltam, a helyemen már ült egy hölgy.

   Budapesten vagyunk, ezért magyarul magyarázni kezdem neki, hogy az az én helyem, mire ő angolul mondja a magáét. Nem értünk szót.

Egy kedves idős hölgy velünk…