Virágember

Sütő András 80 éves lenne



A megáldott Tündérkertben

láttad meg a világot,…

Sütő András emlékére születésnapján

Nincs ellentmondás, sem képzavar a címben. Tanú vagyok, szubjektív, de hiteles is ebben a minőségemben. Tehát tanúvallomást teszek.*…

Februári évfordulók, 2013

1. Hegyi Mózes (Agyagfalva, 1908. febr. 1. – Dés, 1943. nov. 11.): református pap, költő, helytörténész. A nagyenyedi Bethlen Kollégium tanítóképzőjében tanult. Tanító. 1934-ben…

                                       Immanencia

                                       Bokrosodnak

                                       a pillanat

                                       apró

                                       rügyei-

                                       megválaszolatalan

                                       kérdések

                                       a…

Ha elvisz az ár
Írta: Attila-benczi

Ha elvisz az ár
Más karja téged zár
Ne gyűlölj, ne szeress, ne sírj.
Néha, gondolj rám.
Mint a Hold a Napra,
Mint a Víz a Tűzre.
Még lélegzem,
Emléked megőrzöm.
Magányos éjszakán
Rád gondolok.

Gyötrő kínnal kísért
Írta: Attila-benczi

Gyötrő kínnal kísért
A tiltott gyümölcs,
Ellen állni nehéz,
Hisz oly édes.
Mint egy csupor méz.
Tudom, nem szabad,
De ha nem teszem,
Szívem megszakad.
Bírám én leszek,
Büntetést, fejemre
Én hozom.
Kínlódjak egyedül
Ameddig bírom,
Ha a gyümölcsödet
Nem kóstolhatom!

Lélekvándorlás

Írta: Attila-benczi

Kicsit zárt világ ez. Itt élek.

Bármerre nézek. Jéghegyek.

Lelkem, testemből kilépett.

Eldobta jelen életem. Lenézett.

Újjászületésemre várok? Lesz megoldás?

Vagy újabb hibák halmaza. Elmúlás.

Várok. Testem nem mozdul

Nincs bennem félelem. Az IDŐ lelassul.

Lebegek égi mezők közepén.

Itt ragadtam, lepkeként „ablakom” szélén.

Villámlás töri meg a semmit

Testem megmozdul, újra itt.

Vége…

Már ünnepeinket, lélekemelő napjainkat sem hagyják méltósággal megülni! Legyen az szoborállítás vagy egy emléktábla visszahelyezése, a Magyar Művészeti Akadémia közgyűlése vagy Az ember tragédiájának balett-premiere, egy tolakodóan zajos kisebbség, egy „törpe minoritás” mindenbe belerondít. A frusztrált ügyvéd, a téves önértékelésben szenvedő művész vagy a hahás szabadcsapat csinnadrattás produkcióját aztán felkapja a ballib média, kreált vagy vélt sérelmeit azonnal világgá kürtöli, csámcsog…

Hitünk

Írta: Attila-benczi

„Maradj az ösvényen, Nem a te dolgod.”

Mondogatja minden ember tudat alatt.

Vajon miért van így? Hol az ösvény,

Melyen maradni kell?

Az ösvények kuszaságában elvesztünk.

Cipőnk talpát elhagytuk, mint ahogy hitünk.

Az ajkunk cserepes, lábunkon vérző sebek.

„Maradj az ösvényen, Nem a te dolgod”

Zakatol e mondat szüntelen. Tovább megyünk.

Vérvörös foltként izzik a Nap a szürke felhők mögül

Sivataggá vált…

Álompár

Írta: Attila-benczi

Ajtajában márvány padocska

Rajta pecsétes, gyűrött ruhácska.

Az alkonyat piros egén

Táncot járnak a holdsugarak

Az egyik vidáman elé libben

Kérdi szerényen: Megvárjalak?

Pihetollú angyalka, mint ha tűzről pattanna,

Márvány padról ruháját felkapja

Dühösen, kerítésén átdobja

Varázspálcáját megsuhintja

Ékszín kék ruhába bújik újra.

Holdsugárnak fülébe súgja:

Vágysz-e még csókjaimra?

Átöleli…

A hatvanas években gyakran dúdolta atyánkfia a Gül baba című operett híres betétdalát, ott túl a rácson egy más világ van, meg hogy ott túl a rácson van a mennyország. Persze, ez akkoriban nála a vasfüggönyön túli világot jelentette, melyről csupán hallomásból tudott, meg ha „külföldet” hallgatott a család, s halkan megbeszélték a friss híreket - így csipegetett magának tiltott morzsákat arról a titokzatos, Lajtán túli világról. Idős, még a régi…

Mama majdnem annyi idős mint a Kultúrpalotánk. Mama 99 éves. És mama nem egy locsogó fajta. Ezért minden szavát lesem, mikor emlékezik, és erről beszélni is hajlandó. Mert ha nem akar, akkor kérhetjük, ő biza azt mondja: nem emlékszem, fiam, rég volt. A minap kértem: meséljen. A válasz: miről, te leányka? Mondom bármiről! Nem emlékszem én semmire, mondta, és ezzel lezárta a témát. Hiába noszogattam, csak aktuális dolgokról beszélt.

A tegnap találkoztunk, együtt ebédeltünk a…

Lepke szárnya
Írta: Attila-benczi

Nézd, egy lepke!
Ott száll lebegve.
Színes szárnya
Szerelmesek vágya.
Nézd,széttépett
Szerelmes levelek!
Elfelejtett érintések.
Csókok emléke
Mára már vége.
Mindez egy pillanat
Ma már csak kacat.
Nézd, a múltat
Járd békével utad!

Januári évfordulók, 2013…

A mennydörgés

Írta: Attila-benczi

A völgy sötét volt, mint az éjszaka.

Sűrűn nőtt fenyők eltakarták az eget.

Nehezen közelítettem meg a házikót.

A szúrós bokroktól alig láttam.

Sietnem kell, eleredt az eső.

Olykor egy kő gördült le a hegyről,

Amit az eső vize mosott ki

A fák gyökerétől.

Igaz, mindig szerettem a záport,

Örömmel hallgattam a mennydörgést

Erőt sugárzott, villanása megnyugtatott.

Végre, áthatoltam a sűrűjén!…

Felköltöztem a netre

 A könyvek…

Mondogatjuk már egy ideje: nincs összefogás,  magyar a magyarnak farkasa, nincs egységben a magyar nemzet. Tenni is akarunk valamit, de valahogy mégsem mozdul sok ember… Könnyebb bölcs  tanácsokat adni egymásnak, és megítélni a testvéreinket, hogy lám, senki nem tesz semmit… Ezért a jó Isten megelégelte, hogy csak mondogatjuk, bölcselkedünk,  és próba elé állította a magyar népet, idén immár másodszor. Azt gondolom, hogy nem véletlenül történnek a dolgok pont jeles…

Egyes férfiak a lábuk között hordják az eszüket, mondta Nénnyuka fejcsóválva, mikor az Aranysárkány pultjánál kiszolgálta Tavaszi Benőt. A fiatalembert születésétől ismerte, s fürösztése közben gyakran volt alkalma megszemlélni az említett testrészt, lévén a kis Benő elsőszülöttje testvérhúgának. A gyermek apa nélkül nőtt fel, s kisgyerekként sokat betegeskedett, a csenevész fiúcskát sokszor megverték a nagyok, ám amint betöltötte a tizennégyet, a természet úgy döntött, behozza a lemaradást.…

- derűs tisztelgés Weöres Sándor 100. születésnapján -



Weöres Sándor verseivel hatéves koromban találkoztam először. Szüleimtől talán karácsonyra vagy születésnapomra kaptam meg a Bóbitát, annyi azonban bizonyos, hogy akkorra már tudtam olvasni. Azonnal lenyűgözött csengő-bongó rímeivel, sajátos zeneiségével, különleges képi világával. Később is szívesen vettem kézbe, majd „némileg” felnőve, műelemző stúdiumaimnak lett évtizedeken…

Kell egy ember

Írta: Attila-benczi

Nem érdekelnek a hibáid

De annál inkább a gondolataid.

…………………………………………………

Ha van, egy ember ki rád figyel

Az nem lehet más, csak egy igaz barát!

Ha kell. Megteszi. A hátán „cipel”

Ott áll melletted, elfeledi saját baját.

…………………………………………………

Nem érdekel ki vagy, honnan jöttél

Igazából az számít: itt vagy, elbűvöltél.

……………………………………………………..

Ő csillapítja fájdalmadat, ha az élet pofon vág…