Hej, a kismalac

Írta: Attila-benczi

Hej, az angyalát! Fogd meg már!

Ott szalad a kurta farkú,

Cikázva kezek-lábak alatt.

Visítanak a gyerkőcök

Kedvencük a malac.

János bá bajuszát pödri,

Szájából bagóját kiköpi.

Lába között át szalad a malac.

Erzsók néném szoknyáját megemelve

Ráveti magát, de csak a farkát éri.

Kicsi Pista gyerek,

Kezében moslékos tál,

Elé azzal áll.

Kismalac megtorpan,

Fazékba orrát…

(Monológ részlet)

Minden más csak hazugság, a többiek, akik utánanéztek, vagy akik még csak el sem gondolták, hogy esetleg utánanézhetnének, ugyanúgy tudják, az előbbiek azért, mert nem keresték az utánanézés közben az összefüggéseket, vagy keresték ugyan, de a föllelt összefüggések hangos kimondásától megijedtek, az utóbbiak meg naivságból vagy gazemberségből, amit az eltelt idő és a szokások alakítottak ki. Szokássá vált a félelem, a naivság, a gazemberség. És ezek a…

Sokszor vagyok gyenge,
Sokszor eltipornak.
De fel állok mert tudom,
Engem földön nem hagyhatnak!

Megmutatom nekik,
Hogy ki vagyok e világon!
S ha kell csatát vívok,
Úgysem hagyom magam a sáron.

Nem győzhet le senki!
Magam meg nem adom,
Lehet bármilyen hős,
Ellene a harcom megvívom.

Mert erre tanított az élet:
’ Harcolj mindörökre!’
S jöhet száz akadály,
Mindig menj előre!

Habár sose végzett magasabb iskolát,

Gábor ösztönösen végezte a dolgát.

Tudta, a gazdaság mindenek alapja,

Tud majd kereskedni, s onnan a pénzt kapja.

Visszaszerzi a sok zálogos birtokot,

Sok nemesembere erre adott okot,

Mikor ingadozott, hogy hová is álljon,

Báthoryval, avagy már Bethlennel járjon?

Kik ellen voltak,…

Prométheusz

Írta: Attila-benczi

A Kaukázus fölött, új hajnal virrad,

Prométheusz láncain megcsillan a harmat.

Istenem! Szenvedni. Ne hagyd!

Büntetés helyet, adj oltalmat.

Keselyű csőrével máját marja,

Az eget szárnya eltakarja

Fájdalomtól eltorzul az arca.

Nincs már ereje a harcra.

Magasan jár már a Nap,

A véres csőr. Le nem csap.

Helyette a láncokat rángatta,

Tépett testét, naptól óvta.

Prométheusz újra szabad…

Az nap februárhoz méltóan korán sötétedett, s mégis szokatlan nyüzsgés támadt az egyre homályosuló, estébe forduló délután’. A művelődési ház előtt emberek gyülekeztünk - a falu magyar anyanyelvű lakosainak zöme: kicsik, nagyok, öregek, fiatalok…

                                                            Egyedül a parton

                                                            Más senki nincs-

                                                            a reggel tisztasága

                                                            még szomjas őzek

                                                           …

Csöng a telefon

Írta: Attila-benczi

Csöngött a telefon. Kijelzőn az arcképe mosolygót.

A fiú beleszólt. Hangja remegett.

„ Igen, Hercegnőm! Itt vagyok!”

Hallotta hangját. Hárfára hasonlít.

Átsüvített a szél a hangszórón keresztül

Érezte a dübörgő autók szelét.

Néhány perc csönd. Sípolás, a vonalat megszakította.

Mit mondott volna, hisz imádta.

De a lány csak barátnak akarta.

Gyorshívóval újra hívta.

Kicsöng. Hosszan,…

(naplójegyzet)

KUTYÁLKODÓ KEDVEMBEN…Morfondírozom. Az erővonalak eltűnni látszanak. A csapongó képzelet mutogatja csápjait. Barlangházam spirituális vetületeit a sziporkázó fény  kariatidái tartják  fönn. Az ócska szólamok értéküket  veszítik, torzóba maradnak. A fehér vászon előtt izzásba kerülök. A hajsza küzdelmében vádak és fondorlatok formálják életképeimet, az erdélyi magatartást.  Mítoszának értelmezése szétforgácsolódik a kutyálkodó kedvem  szemléletében, de győz a rálátás,…

Csak figyelek!

Írta:Attila-benczi

Nem szólok semmit. Csak figyelek.

A fiú feláll. Arcán könnycseppek.

Elindul. Remegő kézzel arcát eltakarja.

A koldust ki elé áll. Dühösen elzavarja.

A lány az asztalnál hangosan zokog.

Eleredt az eső. A teraszon kopog.

Felállok. Közben nézem hova üljek.

Pillantásából érzem:”Segítséget kérek”

Felé nyújtom kezem. Tenyeremben kereszt.

Szemében remény. Tekintete nem ereszt.

Bölcs szavakra vár.…

Álarc mögül

Írta:Attila-benczi

Kinéztem az álarc mögül. A nagyvilágba.

Csak én látok! A többiek néznek?

Mentem az utcán. Nem tudom, kivagyok valójában.

Biztonságban vagyok. Mert ők nevettek.

Emberek mért nem látjátok, mi van mögötte?

Virágot nyújtottam. Nézd! Röhögve párját megbökte.

Mentem az utcán. Két asszony egyszerre vettek észre.

Mosolyogva hozzájuk szóltam. Riadtan ugrottak félre.

Arcmaszkomon mosoly. Kezemben virág.

Miért…

A mesebeli királylányok, hercegnők sohasem laktak kendervárban. De én igen …

Már a kezdet izgalmas volt. Kiszekerezni a felnőttekkel a kenderföldre, magasabbról látni a világot, nem a poros úton bandukolva. Kendert nyüvés nem kis feladat, de a vékonyabb szálak nekem is nyújtottak némi sikerélményt. Aztán néhány napi szárítás után- irány a Kisküküllő. Az öblös partszakasz medrébe vert cölöpök közé rögzítette áztatni nagyapám a kender kötegeket. Nekik nem valószínű, de…

                                                    Fenyvesek hangja volt ő

                                                                                          Egy telefonbeszélgetés margójára

                                                                                                    A-nak.

                                                    Hangjából át…

(naplójegyzet)

SZAVAK A HÍDON... A hídon át kell menjek. Mozog a híd. Rozsdabarna szegek kandikálnak a karfáján. Diadalt ül fölöttük az idő? Állok az idő marta felületen. Tátong a mélység. Loccsan a víz, sikolykiáltásommal összecseng. Sokasodnak a sóhajok. Leng a szél a rozsdabarna szegeken. Nézem a megtépázott hidat, nézem a rozsdabarna szegeket, gyötrődéseim tükröztetőit.

Varjúsereg lepi be a tájat.

 Nézem a hidat, nézem a szegeket, nézem a varjúsereget.

Mozdul…

(naplójegyzet)

MŰTERMI LYUKASÓRA...Szűkre szabott műterem. Ülök és várok. Késik a Múzsa. Képek a falon, képek a padlón. Képek, képek, képek...Megfeneklett zsúfoltságban megfestett képek birkóznak a képtelen gondolatok sokaságával, repdesnek, minta szárnyas bogarak. Festőállványon kifeszített fehér vászon, a munkaasztalon papírok tornyosulnak. A rájuk vetődő napsugarak hatására elevenedni kezdenek. Megrajzolhatnám az élet színes forgatagát. Megfesthetném földi képem tükörmását.…

(naplójegyzet)

Emlékezések... A visszaemlékezéseket nem kronológiai sorrendben, történeti folyamatosságában hívom elő. A jelennel is, kezdhetem, sőt, innen visszafelé. Fő hangsúly a jelen. A lehetetlenség verseny futása a száguldó idővel, amelyben a távolság egyre nő. Leküzdési lehetősége a minimálisra csökken, majdnem beszámíthatatlan. Valamikor értéken alóli dolgokat gyűjtöttem, ma, dobhatom a szemétre. A túl-hiszékenység bosszúja: rá jövök a tévedésre.(2013. február 26.)

Küldök Nektek egy MÖRCISORT.... hogy benne legyen minden szeretetem, hogy kitedd a kabátod gallérjára s a márciusi hónap csodaszép legyen Neked.

Csak mi tudjuk mit jelent ...mi akiknek sokat mond a " kettétört fenyő"... s az ének: ci-am luát un mörcisor ....

   ...tűzd a szíved mellé...hogy rokona legyen az én szívemnek...

Kozmikus gondolatom, szárnyal, repül. Minden egy. Egy minden. Látom, gömbben gömb. Egymásráépülő világegyetem! Lelkem testemben pihen, mozgó testem, szellemem foglya, szellemem Isten kezében van.

(naplójegyzet)

CSÜGGEDÉS ÉS REMÉNY

A kocka elvetve. A csüggedés megalapozott. A mérhetetlen csüggedésben a remény elvetett kockája nem fog nyerőszámmal megajándékozni. A meg nem értés dagadó perceiben magamba fogadom a remény ajándékát, kivetülök hitben és reményben. Égig érő figyelmeztetés.

(2013. február 25.)

Hetek óta dúl a zászlóháború hazánkban és Erdélyországban, de hogy még egy lapáttal rátegyünk a jelképek harcára, az egy ideje komoly szerepzavarban szenvedő Alkotmánybíróság második frontot is nyitott: újra zajlik az önkényuralmi csillagok, keresztek meg egyebek körüli csata.

E felfokozott harci zaj pillanatnyi szünetében egy apróságra…