Tele vagyunk közhelyekkel. A nagy lélekfájdalmakat mindegyre közhelyekkel próbáljuk enyhíteni. Mert a közhelyek a legnagyobb igazságok. Még akkor is, ha néha fitymálva beszélünk róluk. Ilyen “az élet megy tovább”. Egy óriási közhely, ugyanakkor hatalmas igazság. Mert az élet TÉNYLEG mindig megy tovább. Bármi történjék is. Kegyetlenül peregnek a percek, órákká dagadnak, majd napokká, hónapokká nőnek. Egy ideig még benned van az öröm vagy a fájdalom, sőt, az is gyakran megesik, hogy ahányszor…

Figyelte ahogy szuszog. Vajon lélegzik még? Hátul az ágyban voltak ők, a gyerekek. Anyu előbbre ült, a fotelben. Bármilyen adást nézett a tévében, belealudt. Sípolt a tüdeje ahogy vette a levegőt. Ha felébredt és már tudatosabban vette a levegőt, a sípoló hang megszűnt. Ilyenkor ő megijedt. “Jaj Istenem, ugye lélegzik még?” Kislány volt, de benne volt az a mély aggodalom, ami a túlérzékeny embereket jellemzi. Egyszer egészen nagy fiúkkal is összeverekedett Anyuért. Tél volt, olyan régi,…

 Faarccal lépett oda hozzá a fiatal lány. Pindurka papírdarabot nyújtott felé. "Mosolyogjon gyakrabban" - mondta. A faarc nem lágyult mosolygóssá. Lenézett a kezében tartott kis papírra. Két szem és egy felfele görbülő száj. Mosolyka. Szmájli, ahogy a fia szokta mondani. A fia. A nagyobbik. Szereti őket, közhelyesen beléjük kapaszkodott mindig, mikor válásról esett szó. Mikor kicsik voltak, azért nem léphetett, mert még nevelésre, példamutatásra szorultak. Most, hogy már felnőttek,…

A nő a posta előtt állt napok óta. Első ránézésre nem volt semmi különös rajta. Hétköznapi szoknya, egyszerű ing, szolid szandál. A testtartásában volt valami, ami figyelmesebb szemlélőnek feltűnt. A háta természetellenesen egyenes volt, bal lába a jobb előtt, mintha indulni szeretne. A szeme megdöbbentően szokatlan fényben csillogott. Őrültnek is látszott, ugyanakkor szinte sütött belőle az értelem. Szép ívű száját szorosan összecsukta, kissé túl hegyes orra finoman mozgott, mintha folyton…

Amint az lenni szokott ilyen nagy eseményeknél, már a történések zajlása közepette érkeznek a hírek, tudósítások. Éppen ezért azt gondoltam, hogy én csak arról írok, amit személyesen átéltem. Mint egy iskolás kislány, olyan izgalommal vártam a nagy napot, szombatról vasárnapra virradó éjszaka alig aludtam valamicskét. Hajnalban magamra rántottam a keményre vasalt székelyruhát, s kezemben a székelyzászlóval elindultam a megbeszélt helyre, ahonnan a busz indult. Ismerős, mosolygós arcok…

Rekedt – fáradt hangunk cseng folyamatosan a fülembe,. amint énekelünk. A székely himnuszt. A hatalmas teremnek már csak egy része volt kivilágítva, mi álltunk Márton Áron szobra előtt, éhesen, fáradtan, s akkora feszítő boldogsággal a keblünkben, amilyent nagyon rég éreztünk. Fél egykor kezdtük a lakásomból a számlálás helyszínére hordani a töméntelen sok aprót.…

Egyre-másra látnak napvilágot olyan hírek, miszerint nem vagyunk civilek. Bocsánat, nem többesszámban történik a megjegyzés. Konkrétan a személyemnek szól. Nekem. Ezért ebben az írásomban a magam nevében nyilatkozok. Az, hogy mit gondol némelyik újságíró, mennyire akar manipulálni egy magát értelmiséginek tartó “megmondó” ember, mennyire szeretne pártpolitikát belekeverni egy-egy rosszindulatú hitetlen Tamás a nemes ügybe, nem érdekel. De abban a pillanatban, amint a csángó néni, aki a…

…hegyeket is meg tud mozgatni. Elmesélem…

A piacon jártunk páran, kétnyelvű táblákat osztogattunk, ajándékba. Megbüntetett a helyi rendőrség, egy tanácsi határozatra hivatkozva. Igazságtalanul. Ez a büntetés üzenet volt az egész erdélyi magyarságnak. Feszültségkeltőnek, rossz hangulat szítónak nevezték az akciót. “Visszaeső bűnözőként” emleget a rendőrség igazgatója. Egy ismerős fejéből pattant ki az ötlet: fizessem be a büntetés felét…. 1 banisokban. Ez később változott, 5 és 10…

Van egy honlap, ami a szívemhez közel áll, s mindig is közel fog állni, bármi történjen is. Életem első írását ott tehettem közzé, ott szereztem az első olyan barátokat, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot. Közösségi oldal, amely megérdemel minden tiszteletet. S ami nagyon fontos: a miénk. Chat működik, fórumon oszthatjuk meg tapasztalatainkat, élményeinket, aki pedig tollforgatásra adja a fejét, közzéteheti művét. Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom, hisz amint fentebb is írtam: a…

2013. szeptember 22.-ét írunk. Ősz van a javából. Korán érkezett, hűvös idővel. A fák levelei már hullanak, s valahogy eddig elmaradt a vénasszonyok nyara. Eső is esett bőven, a hangulatunk is ennek megfelelően eléggé borús. Bár én szeretem a sötét őszi esőket, a világfájdalmas lelkiállapotnak megvan a maga varázsa. Forralt bor és meleg szoba, egy jó könyvvel, ez az ami csábít ilyenkor. Mégis kimozdultam a házból, jó barátnőmmel és egy ismerős hölggyel csavarogtunk egyet az ócskán. Közben a…

Nem változik semmi? Telik, múlik az idő, időnként megjelenik egy cikk, írás, arról, hogy Marosvásárhelyen semmibe veszik az anyanyelvünkhöz való jogunkat, de tulajdonképpen ennyi történik. Fel-fel lángol egy-két ügy körül némi indulat, de hamar el is hamvad. Tudatosan használom a magyar nyelvet, azaz az anyanyelvemet, mindenhol. Vásárláskor, ügyintézéskor, taxirendeléskor, szolgáltatás igénybevételekor. El kell mondanom, nagyon fárasztó. Mikor rád néznek, mint a véres ingre, mikor fölényesen…

Ez a nyár szédítő, remegő forróság, lüktető hőhullámokat lövell az ég felé. A megolvadt szurok-pocsolyák ragacsosan csillognak. A tűző nap fakóvá égeti a nemrég selymes füvet. A virágokban a méz alkoholossá erjedt, méhek szédelegnek, kissé részegen. Lustán cirpel a tücsökhad esténként, a madarak portól szürke szárnnyal, szinte bambán ülnek az ágakon, erőtlenül, hang nélkül. Szellő sem rebben, a víz olyan mintha mocsár lenne, belefagyott a hőségbe. Beáll a kádba. A zuhany rózsájából langyos…

A Tisza egyik kanyarulatában fekszik egy kis falu. Alig pár százan lakják. Nádtetős, vert vályogból épült házikók bújnak meg a modernebb, emeletes házak között, melyeknek gazdái a városon élnek, csak szórakozni, pihenni, horgászni járnak ki, hétvégeken, szabadságkor.Varázslatos az egyik ilyen kicsi házikó. Télen meleg, nyáron hűs lakik a falai közt. Fehérre meszelt szobáiban sötétbarna, vaskos mestergerendák díszelegnek. A kemence ottjártamkor csendesen duruzsolva ontotta a meleget. Más volt…

Szinte nesztelenül siklott a vonat a síneken. Hegynek fel, völgybe le. A kora nyári estében szépséges táj tárult elé. Csak lassabban haladna a vonat… Hogy csodálhassa. Hogy a tekintélyt parancsolóan nagy házak falai közé életet képzelhessen, sorsokat találgasson. Valami hiányzik, töprengett. Percekig nem jött rá, mi az. Aztán egyszer csak világ gyúlt a gondolataiban.Az emberek! Hol vannak az emberek? Minden ház udvarán katonás rend. Nincs egy elgurult és otthagyott labda, egy hanyagul…

Mama majdnem annyi idős mint a Kultúrpalotánk. Mama 99 éves. És mama nem egy locsogó fajta. Ezért minden szavát lesem, mikor emlékezik, és erről beszélni is hajlandó. Mert ha nem akar, akkor kérhetjük, ő biza azt mondja: nem emlékszem, fiam, rég volt. A minap kértem: meséljen. A válasz: miről, te leányka? Mondom bármiről! Nem emlékszem én semmire, mondta, és ezzel lezárta a témát. Hiába noszogattam, csak aktuális dolgokról beszélt.

A tegnap találkoztunk, együtt ebédeltünk a…

Mondogatjuk már egy ideje: nincs összefogás,  magyar a magyarnak farkasa, nincs egységben a magyar nemzet. Tenni is akarunk valamit, de valahogy mégsem mozdul sok ember… Könnyebb bölcs  tanácsokat adni egymásnak, és megítélni a testvéreinket, hogy lám, senki nem tesz semmit… Ezért a jó Isten megelégelte, hogy csak mondogatjuk, bölcselkedünk,  és próba elé állította a magyar népet, idén immár másodszor. Azt gondolom, hogy nem véletlenül történnek a dolgok pont jeles…

Váratlan öröm ért az elmúlt hét közepén. Bálint László meghívott az "...egy falatnyi Erdély" vándorkiállítás budapesti bemutatójára. Azonnal átfutott rajtam, hogy nincs lehetőségem elmenni, és kiszakadt belőlem a sóhajtás: Istenem, pedig de szeretnék ott lenni! De nem abból a fából faragtak engem, aki hamar feladja. Kértem Lacit, hogy várjon a válasszal pár órát. Azt hiszem csütörtök volt, 18 -ika. 20-án, szombaton, pedig már ott kellett volna lennem. Nem szaporítom a szót, sikerült…

 Segélykiáltás. Valóban az. Marosvásárhelyen olyan ütemben pusztítja a polgármesteri hivatal a fákat, hogy mi, civilek, nem tudjuk követni lassan. Civil mozgalmunk flash mobot, azaz villámcsődületet szervezett városunk főterére 2013 április 14-én. Pontban 17:00 órakor mindenki, aki jelen volt, megölelt egy fát.  

 Nem telt el negyvennyolc óra, és ismét esztelen gyilkosságot követtek el a fák ellen.

A Somos-tetőn kivágtak huszonhét azaz 27 egészséges, gyönyörű fát! Miközben…

Magyarnak lenni mindig mindenhol jó. Akkor is jó, ha éppen az élet úgy hozza, hogy megbántanak magyarságunkban. Magyarnak lenni számomra jó volt Magyarországon is. Akkor is, mikor románnak tituláltak. Bántott, de minél többször hallottam ezt, annál nagyobbra nőtt a magyarságtudat bennem. A lelkemben. Akkor is jó, mikor bozgor vagyok egyes románok szemében. Még jobban kihúzva magam jelentem ki olyankor: magyar vagyok. Magyar nő.

Sokféleképpen megéltem már a…

Bizony, manapság nem kell gondolkodnunk azon, hogy mit hol vásárolunk meg, honnan szerezzük be, sokkal inkább azon, hogy miből. A fenti állítás csak akkor igaz, ha nem számít nekünk a minőség. Mert bizony roskadoznak a polcok a "hyper" meg "szuper-marketekben". Elvesszük a sok használattól rozsdásra kopott bevásárlókocsit, betoljuk a standok közé, és mondhatni vakon rakjuk tele különböző "élelmiszerekkel". Nem véletlen az idézőjel. Mert ha elolvasnánk azt amit rajtuk írnak, akkor borzadva…