Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

A Jóska az Jóska!

Mert a Jóska az Jóska!

Volt egyszer, hol nem volt, még a csúnya, sötét és hideg szocializmusban, a hős román hadseregben egy ezredes, akinek a neve, persze románosan kiejtve, kísértetiesen hasonlított az én családnevemhez. Miután azokban azidőkben is éltek emberek, jók, rosszak, és az őket kordában tartó rendszer is végtelennek tűnően virágzott, minden épkézlábnak nyilvánított ifjoncnak részt kellett vennie a hon megóvásában, ha netán botor és sunyi szándék ellene támadást indítana. Mindenkinek, így sajnos nekem is. Eszerint, a haza iránti határtalan elkötelezettségem és egy egész éjszaka kattogó vonat becipelt engem is a román egyenruhások közé.

A mi ezredesünk valahol Bukarestben székelt, mint később megtudtam, és a katonaság pénzügyeinek éber és szigorú őre volt. Amoyan revizorféle, aki minden fillér, bocsánat!... bani elköltését árgus tekintettel fürkészte, keményen felelősségre vonva azon felelőtlen gonoszokat, akik a nép becses vagyonával hűtlenül sáfárkodtak.

Féltek is tőle az előljárók, szerte a hazában, minden kaszárnyában, neve hallatán megborzongott a kopaszodó fejbőr minden tányérsapka alatt. Ahogyan ma borzongunk, ha az adóhivatal felfedezi létezésünk és ránk szabadítja apparátusát, kopottas zsebeink aprólékos feltérképezése céljából.

Nos, én, mint helyettes alközlegény, annak az ezredesnek köszönhetem megszólíthatóságom súlytalan kegyét. Hogy egyáltalán rám tudott ordítani az őrmester, ha sólyomszemét nem elégítette a törökösre betonozott klotyó tisztasága. Ha finoman szólva viseltes bakancsom már régen felszívódott sarkát szerinte nem érte elég cipőkrém, ha zubbonyom álzsebétől nem tökéletesen párhuzamosan futott a három vasalt él annak aljáig.

Velőtrázó ügyek voltak, nap mint nap. De legalább a nevem, a családnevem úgy-ahogy ki tudták mondani. És az a vezetéknév nekik bőségesen elégnek is bizonyult, akár a focistáknál szokás, a keresztnevekkel méltóságon aluli lett volna bajlódni.

A rémisztő ezredes elvtárs nekem ott nevet adott, hála neki ezért! Személyesen soha nem érhettem közelébe, de talán néha érezhette feléje irányuló boldog mosolyom melegét.

Néha mégis eszembe ötlött, mennyivel könnyebb dolgom lehetne, ha anyám nem olvassa oly áhitattal Herczeg Ferenc Pogányok című regényét, s nem ragaszkodott volna ahhoz, hogy fiacskája a főhős nevét viselje majd egy életen át. Lehettem volna Jóska, Pista, Laci, akkor a derék román fegyveres (vagy inkább lapátos) erők kádereinek elég lett volna foghegyről egy Iosifot, Stefánt vagy, kissé nyögvenyelősen, Ladislaut sziszegni.

Becsületükre említem, általában megküzdöttek magyar nevemmel, hűen a derék román hadi hagyományokhoz, még azok is, akinek halvány segédfogalmuk nem volt a magyarokról. Azon dákok, kik Erdélyből vonultak be, rém románosan szótagolták nevem smellé még utálták is gyakran magyarságom.. Az oltyán, a moldvai annyira nem értette, hogyan lehetek én magyar Romániában, hogy szegény kivetnivalót már meg sem próbált találni ebbéli mivoltomban.

1945-től nagyjából a hetvenes évekig kötelező volt a született gyerek nevét az állan hivatalos nyelvén anyakönyvezni. S miként kínunkban jókat derülünk, kényszerűen kóstolgatva erdélyi magyar településeink románosított elnevezéseit, úgy talátak ki többségi honfitársaink borzasztóbbnál borzasztóbb szóvirágokat magyar személyneveinkre.

Persze, a góbé nem lenne góbé, ha agyafúrt módon nem igyekezett volna kitekerné a névfordító közigazgatás nyakát. Ezért kerültek elő a történelem tarsolyából olyan ősi magyar nevek, melyeket még a román tudományos akadémia nyelvészeti tudorai sem voltak képesek géta-dák tájszólásba önteni. Jöttek Hunorok, Szabolcsok, Elődök, Emesék, Imolák, Orsolyák… Afféle polgári ellenállásféle sarjadt, csendben, de hatékonyan.

A hetvenes évektől elméletileg már bejegyzésre kerülhettek (volna) az eredeti magyar nevek is. Hogy Erdély-szerte hánan éltek a szocializmust kőkeményen építő rendszer eme bőkezű engedményével, azt, sajnos, csak most, a demokrácia ködén át-átszüremlő nap fényénél láthatjuk. Állítólag, a már kedvezményesen megszerezhető magyar állampolgárság sokakat személyi igazolványuk megszemlélésére sarkallt. Közülük jónéhányan úgy vélték, talán jobbb lenne Istvánként, Sándorként, Józsefként kitölteni az űrlapokat, esetleg Lászlóként, Dezsőgént, Jenőként átvenni majd az állampolgárságról kiállított okmányt.

Talán úgy gondolták, ha már papír igazolja majd nemzeti mivoltukat, igazolja papír anyjuktól, apjuktól nyert nevüket is.

Ahogyan az már lenni szokott, a irattonnákat rendületlenül termelő hivatalok idő- és idegrágcsáló tömege, a számtalan okmány kicserélésének költsége, a gyakran végeláthatatlan utánafutkosás talán többeket taszított félre névmagyarosítási szándékától, mint ahányan félelmet megvető bátorsággal vetették és vetik bele magukat az ádáz csatába.

Higgyék el nekem, nem könnyű a harc. Nem volt könnyű néhány évtizede a most állampolgárságot kínáló Magyarországon, ha az odatévedt székellyel közölték, magyarosítania illik addig is magyar nevét. Jegyzőkönyvek, százpecsétes határozatok kilóméteres útja vezetett az „édeni” beteljesüléshez, ahol az Anna Maria Annamária lett. És kizárólag „kard ki kard!” csatakiáltással indított roham nyomán volt a derék magyar közszolga, végtelen és együttérző jóindulattal, a Gheorgheni RO mögé zárójelben odamásolni a Gyergyószentmiklóst.

Node, véreim, ez már mind a múlté! Itt a szép, új világ! Lehetünk újra büszke magyarok, lélekben is, papíron is, Sándorként és Istvánként. Hajrá!

Az én pénzügyőr ezredesem nyilván már régen nyugállományból aggódik szeretett haája szuverenitásáért, területi épségéért. Nyugodt nyugdíjasként pipálhatja ki az aktív életében még elsődleges NATO fölötti győzelmet, a szocialista vívmányok maradéktalan érinthetetlenségét. Akik vala ha az én nyelvkínzó nevem próbálták emberi hanggá gyúrni oltyán előképzettséggel, talán ugyanolyan megállapodottnak tűnő jószágokká cseperedtek, mint én. Néhánya talán már nem sejtenek a Himalájából szalajtott hegyi nagylábút, ha magyarról hallanak. És talán kicsit magunk körül is elkezdtünk rendet csinálni. A sok lom között talán végre nevükön nevezhetjük saját és közös dolgainkat. Dolgainkat s önmagunkat is. Mert mi mindnyájan Sándorként, Istvánként, Józsefként lehetünk csak igazán önmagunk. Papíron is!

Ha már, sok más szempontból, a világ fordult ugyan, de a papír mindenhatósága zavartalanul virít trónusán.

Ha szerencsénk van, egy-két sör árából megúszhatjuk neveink eredeti állapotához való visszatérésünket. Tudom, nagy áldozat, de télen enyhébb szenvedés kíséri a lemondást. Akkor is, ha magyar sört mellőzünk.

Kercsó Alpár

Megtekintések: 102

Tetszik

0 tagnak tetszett

Következő bejegyzés >

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Borbely Laszlo Január 27, 2011, 9:55pm: Nagyszeru iras!

A nevtorzitas nekem is vesszoparipam volt vilageletemben, utaltam a Ladislau-t a hivatalos papirokon, es nem szabadulhattam tole. Nem bantott annyira, ha "Loti"-t irtak, mert abban volt egy kis emberi hozzaallas...

Amikor az amerikai allampolgarsagot palyaztam meg, Officer Hernandez 10 mondat utan megfelelonek itelte a nyelvtudasomat es jovahagyta a kerelmemet. (Ez a helyzet csak akkor lehetett volna ironikusabb, ha maga Csingacsguk ul a kaliforniai bevandorlasi hivatal irodajaban, jovahagyni idegenek honositasat a tole elvett hazaba. De ez egy masik tema.) Kerdeztem, nem lehetne a nevemet is megvaltoztatni egy fust alatt? "Nem, most mar nem engedjuk meg a nevvaltast", mert ahhoz egy bironak kell levezetni az eskuletetelt, es az utolso biro altal vezetett ceremonia 2 het mulva lesz, es en oda mar nem ferek be.

Nagyon elszomorodtam. Annyira, hogy hazaerve leultem es irtam egy levelet a hivatalnak, amelyben elmeseltem, hogy mindig a nevem helyes leirasara vagytam, de az elnyomo rendszer nem engedte meg. Sok eredmenyt nem vartam egy ilyen leveltol, de ki kellett ontenem a szivem.

Ket nap mulva csengett a telefonom. (Igen, 2 nap utan; egy nap alatt celba ert a level mert a varos tulso felebe kellett mennie csupan, es egy ujabb nap utan mar hivtak is. Nem ertesitest kuldtek, hanem ok felhivtak! Ezt mulja felul a magyar kozigazgatas, ha birja!) Azt mondtak, jova hagytak a keresemet, menjek be, irjam le szemelyesen, milyen nevet szeretnek, es beszoritanak az utolso ceremoniara, ahol nevvaltoztatas meg lehetseges.

A ceremonia napjan atvettem az allampolgarsagi igazolvanyomat, rajta a nevem: Laszlo.

Biztos, ami biztos, a lanyom neve Reka. Nem tudom megerteni azokat, akik olyan neveket valasztanak, mint Dzsenifer vagy Doniz.

Hozzászólt Monduk Adalbert Január 27, 2011, 1:54pm: Sajnos ez nem csakRo-ban történt meg, Németországban születtem a háborúban és ott a Bélából Adalbertet csináltak, ezt ismerték.

Hozzászólt andrew Január 27, 2011, 4:04am: Mennyit is valtozott a vilag 50 alatt.......sokan vagyunk tanui a fent elhangzottaknak, enis kozejuk tartozom,annyi kulombseggel hogy az en nevem nehezen ugyan de kitudta ejteni..Balogh Francisc Carol Endre.. Annyit azert szeretnek hozzafuzni, hogy akkor, a kommunista hatalom,butasag,probalta egy nemzet keresztneveit manipulalni....most meg sajat akaratunkbol szuletnek" internacionalis" nevek ami nem csak magyar nemzetunk hagyomanyait csorbitja,hanem a lassu asszimilaciot is a kozottunk elo nemzetekkel..

Hozzászólt Verzár Csongor-Garabet Január 26, 2011, 11:05pm: Bizony ! Hányszor voltam én is Csiongor, Xongor, de végül is mindíg menekülésükként jött a Garabet(ugy-e, mint Ibraileanu?kérdezték. Mondtam is :úgy-úgy. csak magyarúl. Válaszuk:cse? mondtam:nem cseh, hanem magyar! Ezs végtelenül bosszantotta is őket ! Na, de ebből most elég is. Jó, hogy eltelt, és fő, hogy mi tudjuk, hová tartozunk !

Hozzászólt Molnár Rozália Január 26, 2011, 9:24pm: Nagyon jó!. Megpróbálok rövíden egy történetet én is leírni Biharból, ott talan még jobban cifrázták a dolgokat

Férjem munkahelye a SMA-mezögazdasági gép és traktorállomás volt, traktoristái vegyesen, románok és magyarok. Szülöfalum, Szentjobb szomszédságaban a Csuhaj-Ciuhoi nevezetü falú, tiszta román, traktoristáinak hivatalosan leírt neve magyarrá lett átköltve a" magyar világban", ( így mondták mifelénk) .Az utána jövö korszak pedig mint az tudott, a magyar neveket ígyekezett románosítani szorgalmasan. A románok jól voltak magyarosított névvel is, vagy csak elfeledkeztek róluk. Egyik nagyon jó szaki, Gondos Árpi bácsi, kovács mester. A férjem meglepetten fedezi fel , hogy a papírokon Gondos Decsebálnak hívják. Árpi bácsi , miért?, - mert mikor született és az apja bejegyeztette volna az Árpád névvel megkérdezték töle , hogy milyen név az . Hát az volt az elsö király. Igen , hát legyen akkor Decebált mert a románoknál is az volt az elsö király. ....

Hozzászólt Andreszek Bela Január 26, 2011, 8:36pm: Kedves Alpar.Amit le irtal az mind igaz.Ahol en szolgaltam annak idejen ott minden magyar szarmazasu katona (mai Pista) volt.Ez az akkori seregben divat volt.Leneztek de ennek dacara ugy nevezett (gradatoc) azaz kaplar es szakasz vezetok, mi voltunk tobbsegben.Nekem kulon harcot kellett vivnom, hogy a keresztnevemen szolitsanak.Igy lettem (sergentul Bela)azaz szakaszvezeto.Azert valaszolok az irasodra,mert volt egy gyergyoi gyerek,akit ugy hivtak mint teged,igaz nem Alpar,hanem Andras,Ma nagyon sikeres ember odaat.Ha van köztetek rokoni kapcsolat.kerlek add at egy volt katona kolegaja udvozletet akit ugy hivnak hogy Andreszek Bela.Marosvasarhely

Hozzászólt Zerkula Andras Január 26, 2011, 5:25pm: Keves Alpár örömmel és figyelemmel olvstam irásodat a Jóska az Jóska és valóban szomorú dolgok homájozzáak be sorsunkat az ARANY-korban történtek miat ithon,de valójában sajnos nesokminden változott,mert ugyanugy a magyarság küzd amagyarsága megörzése végett csak más formában és a nagy szabadság ,valójában csak nehézségeket megprobáltatásokat hozott, az Erdélyi magyarok számára.És akkor még nembeszéltünk arrol hogy mennyire tönkretették az Erdélyi magyarok munka és megélhetöségének lehetöségét.Tehát a lánc szakadt de a kutya az megmaradt. Üdvozol ithonrol a régi barátod András és családja.

Hozzászólt Kertesz Maria Január 26, 2011, 3:05pm: Nagyon tetszett irasod es halam jeleul elkuldtem Edesanyadnak,gratulalok,es tovabbi sok sikert kivanok Neked.Egyetlen megjegyzesem van ami nem kotodik az irasodhoz de ide kivankozik.A magyarok nem szokvanyosan de gyakran a szappanoperak szereplojenek nevet adjak gyerekeiknek,aztan a sorozat lemegy a nev megmarad.M

Hozzászólt zachari ilona Január 26, 2011, 2:44pm: tetszet az iras,szorakoztato,sajnos sokszor talalkoztunk hasonlo esetekkel.

Hozzászólt Gálffy Mária Január 26, 2011, 1:27pm: Nagyon kedves,humoros írás.Azt azért megjegyezném,hogy a román alkotmányban mindég is benne volt,hogy olyak kereszt nevet kell bejegyezni amilyent a szülő akar és úgy leírva ahogy mondja. Sajnos ezt kevesen tudták és még kevesebben éltek vele,engedve a hivatalnokok erőszakosságának.Az én drága Árpád bátyámból is Arcadiu-t csináltak,A Zoltán fiam(1968-ban született )második keresztneve a nagyapja után János,amit minden áron Ioan-nak akartak beírni,de ismerve a rendeleteket kiköveteltem a Jánost. Az áttelepedésünk után a Sándor férjem még évekig Alexandru volt,amit külön kérvényeznünk kellett,hogy újra Sándor lehessen.