Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A lélek tükre
Igen, a magyar nagyon pontosan fogalmaz: A szem a lélek tükre! Szinte minden kiolvasható belőle. Már a szeme sem áll jól - mondják a semmirekellőre. Nem verbális eszközeink közül a tekintet az egyetlen, melyre a partner mindig figyel. Jól ismerjük például a meleg, az érdeklődő, a biztató, vagy éppen a neheztelő, a korholó, a hűvös, sőt a sunyi tekintetet. A kommunikációval hivatásszerűen foglalkozók nagyon jól tudják mindezeket, s hogy jelentése van időtartamának, sőt irányának is! A tekintet hitelesít, aláhúz, kiemel vagy éppen ellenkezőleg: hiteltelenít (mást „mond” a szem, mint amiről a száj beszél).
Olcsó megoldás lenne most a politikusok tekintetét elemezgetni, pár megjegyzést érdemelnek csupán: A különböző fórumokon rólunk szóló, vagy a hozzánk látogató (értsd: gyarmati vizitációt tartó) EU-s politikusok szemjelzései például egyenesen kétségbeejtőek - talán még a szemforgatás a legideillőbb minősítés. A hazaiaké sem túlságosan pozitív: nem tartanak szemkontaktust velünk, de egymással sem, elnéznek a partner mellett, nem néznek ránk csak felénk, vagy egyenesen átnéznek rajtunk. Az ilyen régi-új közszereplő nem kíváncsi a partnerre, olykor egyenesen kerüli annak tekintetét, nehogy olvasni tudjon már belőle – tisztelet az igen kevés kivételnek! De ez legyen politikusaink sara.
Engem sokkal jobban érdekel Pista, Józsi bácsi, Marika, a boltos meg az utca emberének lélektükre! A külföldiek gyakran jegyzik meg, hogy nálunk milyen sok a szomorú ember. Magam is látom, s erről leginkább a szemek árulkodnak. Egyre több üres vagy kifejezéstelen tekintetű embert látni az utcán, autóbuszon, villamoson, intézményekben, hivatalokban. Sok a lesütött szemű, üveges tekintetű, céltalanul, már-már bambán bámuló ember, legyen idős vagy fiatal - túlságosan is sok! Ha érdeklődve rájuk nézek, majd mindegyik elkapja a tekintetét. Határainkon túl járva mindezeket csak ottani magyarjainknál tapasztalom, a szerbek, románok, szlovákok vagy ukránok szeme, meg az, ahogyan a világot nézik sokkal derűsebb, bizakodóbb, már-már szocreálosan optimista. Pedig őket is – hogy mást ne mondjak - sokféle adóteher nyomja, vagy EU-s előírás korlátozza!
A tekintet önkéntelen jelzései árulkodnak. Ezért más hát a testileg-lelkileg – olykor évszázadon át – nyomorított, önérzetében sértett vagy egyenesen megalázott nép fiainak tekintete, mint a boldogabb sorsú nemzetek gyermekeié!
(Megjelent a Magyar Hírlap április 2-i számában)
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Dr. Bányai Erzsébet Április 19, 2012, 2:19pm
-
Azt nem állítom, hogy bárkinek nem lesz része hasonló élményben, de...megéri megpróbálni.
Csak akkor tud ennek az érzésnek, föléje emelkedni a megértés, megbocsájtás amikor már tudja hogy miért.
Mária! Tudom hogy szörnyű érzés volt átélni mindezt és lelombozó a tudat hogy mindezt a sajátomtól kaptam. Az a sofőr nem Rád volt dühös, csak rajtad vezette le. Feldühítették őt a felesége, vagy munkatársa. Az ember képtelen óramű pontossággal tovább menni ha egyszer dühös lesz. Ezzel Te is így vagy. Az alatt a saját szervezetemnek is ártok.
Az igazi az lenne hogy én sem leszek dühös.
Ezt úgy lehet elérni, hogy arra gondolok, vajon miért csinálja?- már eltelik néhány másodperc, anélkül hogy dühös lennék, vagy más negatív érzés kerítene a hatalmába.
És a segíteni akarás erősebb.
Ez alatt a pár másodperc alatt, ha már megvan a pozitív beállítottság, akkor az lesz a mérvadó.
És akkor már mentve van, ami menthető. A megszokás viszont hónapokig tart. Az elején utána jut eszembe, hogy kellett volna. Addig viszont…érdemes megpróbálni.
-
Hozzászólt Bálint Mária Április 19, 2012, 12:05pm
-
Akárcsak én, Márta. Visszamentem vagy 10 év múlva Sepsiszentgyörgyre, felszálltam a városi buszra, s megnyomtam a gombot, amikor le akartam szállni (ott meg ez nem szokás). Ilyet mertem tenni. Fergeteges szidást kaptam a buszvezetőtől: Le akarok szállni? Kitesz ő engem azonnal. Minek is szálltam fel? Végül azzal védekeztem, hogy hagyja már, külföldről jöttem. Erre ő: Menjen haza. Nem kell ide nekünk ilyen turista!
Abban a pillanatban úgy éreztem én is, hogy többé soha nem megyek oda.
-
Hozzászólt Koppányi Zsuzsanna Április 19, 2012, 7:26am
-
Már-már hagyománynak számít, hogy a magyar ember szomorú, rosszkedvű, mogorva. Olvasom hogy azért, mert létbizonytalanságban élünk, nincs jövőképünk. Ez igaz is.
Móricz Zsigmond ugyanakkor ezt írja Hét krajcár c. novellájában: "Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sírás-rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég." Biztosan mindenki ismeri a történetet. Vajon ők honnan vették az erőt a kacagáshoz? És mi miért felejtettük el, hogy a legnagyobb bajban ORVOSSÁG a mosoly?
-
Hozzászólt Verebelyi Tabajdi Marta Április 19, 2012, 5:54am
-
Teljesen egyet ertek az elottem felszolalokkal, kulonosen Dr. Banyai Erzsebettel es Koppanyi Zsuzsaval.
A kedvesseget itt Ausztraliaban tanitjak a kiszolgaloknak. A "Hogy vagy?"-ot minden penztaros mondja, amit lehet mesterkeltnek ertelmezni, de azert jol esik. Nekem egyszer kulonosen jol esett, mikor magyarorszagi haza latogatasom alatt annyi mogorvasagot, sot durvasagot kaptam, hogy szinte honvagyam lett. Masnap a benzinkutas igy fogadott: "Hogy vagy kedvesem?"
-
-
Úgy legyen!
-
Hozzászólt Ozsváth Sándor Április 9, 2012, 7:58am
-
Most, Húsvét második napján nagy-nagy melegség járja át lelkemet, ahogy végigolvasom e megjegyzéseket. Istenem, milyen sok igaz ember, okos, becsületes, népünkért-jövőnkért aggódó aggódó nő és férfi van közöttünk! S mennyire más lelkületet tükröznek ezek a tekintetek, mint amit nap mint nap látok a tévékben meg újságok lapjain. Én ezt a magyarságot szeretem, éljen bárhol is a világban, mert ez a mi népünk igazi énje.
Áldjon meg bennünket a Magyarok Istene!
-
-
Egy idézet került a kezembe az elmúlt napokban. Csakugyan szükségünk van az örömre. Érzelmi életünkben központi szerepe van az örömnek , nevetésnek. Érzelmeinket mosollyal, nevetéssel, örömmel, öleléssel tápláljuk. A nevetés következtében a vérkeringés is jelentősen változik, a pulzusszám növekedik, az aktiválódott pozitív érzelmek kiszorítják a negatívakat, így azok nem keltenek zavart a szív és keringési rendszerben. A vérkeringés intenzitásának növekedése és a pozitív érzelmi állapot változásokat idéz elő a vér összetételében, a stressz hormonok mennyisége csökken.. Ezek a változások az immunrendszer erősödéséről szólnak. Egy kis mosoly pozitív energiát képes biztosítani szervezetünknek, kiszorítva a testünket-lelkünket romboló hatásokat. Ha csak annyit teszünk, hogy mindennek a jó oldalát látni.
A szokás amíg kialakul kb. hónapokra van szükség, megéri megpróbálni.
„Az örömre szükségünk van, az öröm erőt ad, fizikai értelemben is. Akinek
lelke és szelleme örül, kevésbé fárad el és mindig kész továbbra is a jót
cselekedni. Az öröm az egyik legjobb védelem a kísértések ellen. Az ördög
port, piszkot, tisztátalanságot hoz, és minden alkalmat megragad, hogy ránk
hányja azt. Az örvendező szív meg tudja védeni magát minden
tisztátalanságtól”.Örülök Sándor, hogy kezdeményezted ezt a témát. Szükség volt megtenni az első lépéseket is aminek Koppányi Zsuzsának mondunk köszönetet.
-
-
Kedves Ibolya, jó olvasni a soraidat, biztató gondolataidat!
-
Hozzászólt Perczel Papp Ibolya Április 7, 2012, 5:03pm
-
Mert veszik a hit, mert ordítanak a bajok...
Dacoljunk a bomlással!
Daloljunk reményt, magabiztosabb tükröt.
Magabiztosabb tükörképeket, hogy a százados sóhajok üzenetébe préselődött ígéretek nyugtalanságát gerezdekre lehessen bontani, értőn.
-
-
Az említett cikk a tegnapi Magyar Nemzetben jelent meg a 6. oldal alján, nem túl feltűnő helyen. Nem szenzációként tálalták. Lehet, egyedül csak én bosszankodtam rajta.
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz