A hatvanas évek elején történt,új romántanárt helyeztek Sóváradra,Aurelt.

Hallhatott ugyan rólunk azelőtt,de nyelvünket nem ismerte,sebes,hadarós beszédéből meg

éppenséggel semmit sem értettek a sóváradi nebulók.Azt mondják az ilyen emberre a Sóvidéken,

hogy sodor.Kín-keserves órák lehettek tanárnak,tanulónak egyaránt.A fiatal tanár iparkodott

ugyan,de mi haszna,a magyar szavak sehogyan sem akartak forogni a szájában,jelentésüket

sem igen értette még.Márpedig értelmezni kellett a szavak jelentését,ami Aurelnak nehezen

ment,torzítva vagy más jelentéssel magyarázott.Így történt I.Creanga:A kecske és a három gidó

című meséjével is.Az"a se răzbuna"(bosszút áll,megbosszul)igével igencsak meggyűlt a baja.

A tanár értelmezésében szegény kecskemama a három fürtös kecskefi halálát nem megbosszulta

hanem"megbaszolta"...! a gonosz farkast.Hát úgy kell neki,megérdemelte,mondanánk mi.

A gyermek azonban ráérzett a finom értelmi különbségre,s a rögzítést célzó kérdésre,hogy hát

mit is csinált a kecske a farkassal?az egyistennek sem akart válaszoni.Meg is kapta nyomban

a taslit a nyakasságáért.Az igazgató aztán valahogy elsimította az ügyet.Aurel nemsokára

megnősült,Máriát vette feleségül,a fiatal sóváradi óvónőt.Megtanult magyarul és ma is élnek

boldogan.A történetet ő maga mesélte,Mária hitelesítette,amikor kollégák lettünk Mezőbergenyében.