Történt egyszer nem is olyan régen Rücsön, a nyári nagyvásáron, amit miden évben hagyományszerűen tartanak meg „Ilia” napján, hogy egy juhász bevezette szép szürke szamarát a vásártérre. Rendkívüli példány volt a maga fajából, el kell ismernünk – a juhász is.

            Amikor már gyűltek csodálói a patás tapsifülesnek, a juhász is alaposan belemelegedett állata dicséretébe. És hogy mindennek alapja legyen, a szamár is helyeselte tulajdonosát szörnyű iázással. A gazda pedig kitűnő szamár-pedagógiai érzékkel csitította állatát: éktelen káromkodásba kezdett a szürkéjével vetekedő hangerővel. Ez a módszer mindig tökéletesen bevált, tudniillik mire a „csobán” befejezte cifra mondókáját, addig a szamár is megunta az iszonyú ordítást. No, de sebaj, a lényeg abban állott, hogy az emberek lássák, mennyire értelmes a szamár – akinek pedig volt annyi intelligenciája, az azt is láthatta, mennyire szamár az ember.

            Aztán akadt, aki vásárlói szándékkal állt szóba a szamaras gazdával. Műértő szemmel és nem csekély gyanúval vizsgálta apróra a fülest tetőtől-talpig, orrától a farka végéig. Mikor meggyőződött, hogy az állatnak semmi testi baja nincs, akkor következett a pszichológiai teszt. Láthatjuk ebből is, mennyire fejlődő ország voltunk már évekkel ezelőtt is, és mennyire jólképzetten igyekeztek még a juhászok is az EU-tagság elnyerésére!

            A szamár lelki ellenőrzése a fokozatosság elvét betartva zajlott. Előbb a vásárló felült a megkötött állat hátára és így próbálta megállapítani, hogy nem kutyálkodik-e? Az első vizsgatétel sikeresen zajlott le – úgy a szamár, mint a juhász számára. Következett a második: a séta, ami a gazda vezetésével történt. Itt is átmenő jegyet kapott a csacsi. Most egy nehezebb tétel volt a próba témája: séta a gazda nélkül. Ez is dicséretesen sikerült.

            Ezután következett a végső, a döntő vizsgatétel: a vágta! Ezt a műveletet a vásártéren már nem lehetett lebonyolítani a zsúfoltság miatt, ezért az üzleti felek közös megegyezéssel kiléptek a szomszédos legelőre. A vásárló juhász előbb odaléptetett egy fűzfabokorhoz és ujjnyi vastag vesszőt tört le, amivel majd nagy hatással motiválhassa a vizsgázó állatot.

            Ezzel elkezdődött a vizsga. A motiváció megtörtént két alapos vesszőcsapással a füles farán és egy kurjantással. Vágtatott is hűségesen a csacsi. Ekkor a vizsgáztatónak különös ötlete támadt: gondolta, átugrat egy kisebb pocsolyát. Ha a szamár erre nem lesz hajlandó, akkor már tiszta lélekkel jókora összeget lealkudhat az árából.

            Szóval irány a pocsolya! Szedte a lábát a csacsi, hogy dübörgött a lába alatt a föld becsülettel. Már közeledett az ugratás pillanata, amikor a juhász gondolta, nem árt meg egy kis vessző-motiváció, és alaposan rásózott a füles hátsófelére. No, ez aztán rendkívül hatásos volt, mert az állat ekkor bebizonyította magas fokú kreativitását: száguldó sebességre kapcsolva rohamosan közeledett a pocsolya felé. De mintha az utolsó lépésnél meggondolta volna magát, hirtelen, mint a cövek, első térdeire esett, és fejét előrehajtva mozdulatlanságba meredt pár arasznyira a pocsolyától. A juhász pedig ezt előre nem sejtve egy akrobatának is dicséretére váló fordulatot írt le a levegőben, majd nagy huppanással feküdt hanyatt és merült el a sárban, amit előző nap túrtak puhává az oda kihajtott mezőségi disznók.

            A szamár pedig azonnal vigyázzba állott, hogy alaposabban gyönyörködhessen a nem mindennapi látványban. Pillanatok múlva szájából köpködve az iszapot, föltápászkodott a juhász is. Nyomban éktelen üvöltéssel véget nem érő káromkodásba kezdett öklét rázva az arrébb ugró csillogó szemű csacsi felé. Megidézte a magasságos „dumnyezót”, a rémséges „drákut”, a szentek közösségét, a poklok hadait, a földi halandók édesanyját és mindenféle erkölcstelenséget hordott rájuk. De a szamár – mint az tanulékony állathoz illik – fölszedett valamit gazdája pedagógiájából, mert a káromkodóra nézve tüdője teljes erejéből rázendített a vigasztaló iázásra, és be nem fejezte addig, míg vizsgáztatója egyetlen szót is ordított feléje. Másképp még a nézők is elpirultak volna, ha szóról szóra megértik a levizsgázott juhász szóáradatát.

            Szerencsére a szamárnak volt annyi erkölcsi érzéke, hogy megkímélte a drukkolókat a ronda szavak özönétől.