Néhány éve tanítóskodtam már, amikor új meglepetéssel szembesültem. Egyszer úgy adódott, hogy az egyik leánykának nem adhattam jeles osztályzatot. Mondtam neki, tanuljon másnapra, mert újra felelni fog. Éppen az angol szavakból kellett felelnie vagy írnia. Ő dönthetett, hogy mit választ. Az írást választotta. Felírtam a táblára néhány angol szót, ugyanannyi magyart és még lerajzoltam néhány tárgyat (autót, almát s egyebeket).

        Elszöszmötölt egy órát a húsz szóval. Amikor kijavítottam, bizony alig jött ki egy S-betűs osztályzat. (Mivel a naplóba csak románul lehet az osztályzatot írni, innen erednek a következő betűk: I – elégtelen, S – elégséges, B – jó, Fb – jeles.)

        A leányka erre alkudozni kezdett, hogy emeljem meg a jegyét. Mondtam neki, hogy nem lehet. De ő tovább licitált. No, gondoltam, összevetem a legnagyobb ellenségével az osztályban.

-          Felemelem az osztályzatodat egy jeggyel, ha az osztálytársad beleegyezik, hogy az ő ugyanilyen jegyét Fb-re emeljem!

        Erre nyomban fölugrott az ellenfél, és az mondta, nem kell neki jeles osztályzat, mindenki kapjon annyit, amennyit tud. Ezzel elúszott a nagyobb jegy lehetősége.

        És ekkor következett, amit még nem tapasztaltam. A kislány hirtelen elkezdett rosszul lenni, kapkodta a levegőt, nyögött, majd jaj… jaj, és szép lassan elterült a földön. Arra azért vigyázott, nehogy megüsse magát az eséstől. Behunyta a szemét, és mozdulatlanul feküdt a földön.

                Az osztály döbbenten nézett rám. Úgy megijedtek, hogy szinte remegett a levegő. Én pedig leültem a székemre és vártam, hátha megunja a színlelt ájulást. Rászóltam néhányszor a leánykára, hogy ne komédiázzon, álljon fel. Nem mozdult.

                Volt, aki haza akart szaladni a kislány szüleihez, mások mentőt javasoltak. Lefújtam mindenik ötletet. Viszont megparancsoltam a leányka ellenségének, hogy hozza be a kézmosó tálból a szappanos vizet, és öntse rá az ájultra.

                Szaladt is a fiúcska, nem kellett kétszer mondani neki. De amint nyikordult az ajtó, és közeledett a tállal, úgy fölugrott a leányka a földről, mint egy sáska. Nem kellett már a szappanos víz.

                Később még egyszer próbálkozott az ájulással ugyancsak a jegy miatt, de akkor már a többiek meg sem ijedtek, tudták, hogy meggyógyítom a beteget. Ekkor egy másik gyógymóddal kísérleteztem: szüneten éppen szarvasbogarat fogtak a fiúk, hát azt hozattam be, hogy masszírozza meg a beteg nyakát. Ekkor sem került sor az alkalmazásra, a leányka hirtelen magához tért…

El is terjedt a faluban, hogy a tanító bácsi ránézésből megmondta, mi volt a baja a leánykának, s még a gyógyszert is egyből eltalálta.