Bizony, napjainkban az elektronikus készülékek átvették az uralmat a konyhában. Talán leghíresebb konyhai eszközünk jelenleg, a mobiltelefon. Egy gombnyomás, és máris hozzák a friss, ropogós pizzát. Azonkívül pedig, szinte nincsen annyi dugasz a falban, amennyi kábeles készülékünk összesen. Sem a konyhában, sem a szobákban.

Ott hever a kínai botmixer s mellette még hétféle keverőeszköz, kábeles. Újabban már kezd ismert lenni, az elektromos fakanál is. A villanyrezsó, a villanyvasaló és villanypiritós. És ne feledjük el a villanypárlót, a villanygrillezőt, az elektromos kávéfőzőt, oszt sorolhatnám a végtelenekig. Na de ne soroljam, inkább fokozzam.

          Már újabb tendenciák jönnek. egy kiállításon látható volt egy egész ármádia eszköz, melyek újabban kábel nélkül hajlandóak működni. Már nem volt elegendő számunkra az eletromágnesesség mely a kábelokból sugárzott ki, most már eletromszmog felhőben akarunk élni. Wireless felhőben. De így könnyebb azt mondják egyesek. Biztos vagyok benne, hogy könnyebb, míg rá nem jövünk, miért vagyunk fáradtak, zavartak, daganatosak, bánatosak és mitől bűzlik a kimondott szó az éterben. Biztosan szükségünk van a fészbukgombos hűtőre, hiszen hadd lájkolják monitor előtt ülve ismerőseink, ha újabb virslit vásároltunk. És már hadd nézzük meg, a mobilunk képernyőjén, mint is rejt a hűtőnk, mert a benne levő kamera azt is közvetíti. Hadd butuljunk még keveset. És biztosan fontos a kábelnélküli, szemgolyó mozgását követő mixer, mely a fejünkre helyezett kütyün kersztül, figyeli agyhullámainkat. Mi sem egyszerűbb így megkavarni egy rántották. Intelligensen, mondják. És az ilyen kiállításon volt a wifis vasaló, mely az áramot is, kábelnélkül kapja, egy erre a célra feltalált, áramsugárzóból.  És ott van az automata, mobilon irányítható kutya meg macskatál, mely magától odajön hozzánk ha az kiürült vagy lejárt a beállitot idő.

Hát a fene sem cifrálkodik szórakozásból gondoltam, azért is leírom, hogy régebb, nagyszüleim,  kábelnélküli eszközöket használtak, sőt azok árammentesen működtek szinte egytől egyig. Na lássuk csak. Szóval a legtöbb egy fával mükődő vasszerkezet által, hő által működött. Ezt nevezték vaskályhának.

A többi szerszám mely ettől függetlenül létezett, bizony csoda módján, eletromos energia nélkül működött. Bizony. Nem igényelt olyat, hiszen akkoriban még, tudtak valamit az emberek. És használták is. És ez nem más mint a józan eszük.

Mert ugyebár volt egy jó nagy vaskályha, talán agyagkemence,  mely nem igényelt egyebet mint egy jól működő kéményt, és fát, mely akkor jutott mindenkinek ki élni akart. Na de ha eladtuk az erdeinket ??

Hogyan is működött tehát az akkori kábelmentes technológia? Na lássuk csak.

Reggel, a háztartásbeli elővett egy korántsem műanyagból készült, szép tányért, melybe összehabart egy kábelnélküli tojásverővel, úgy tíz tyúktojást, mert nem volt tojáspor. Ezt, korántsem koleszterinmentes, kockázott szalonnacsíkokkal, meg némi jódmentes (mégis tartó) sóval összekeverve, egy korántsem nanotechnológiától tapadásmentes vasfazékba beleduvasztva, megsütötte a legfinomabb rántottát a világon.

Nem volt ám szükség azt megmikrózni, ha netán kihült volna, míg mindenki asztalhoz ült, hiszen az a jó vasedény úgy megtartotta a hőt, hogy abban hiba nem volt.

Majd elektromos konzervnyitó hiányában, elővett a gazdasszony egy beföttesüveg savanyóuborkát, mely tartositószer hiányában, megmaradt frissen úgy ötödik hónapja, az áramtalan hűtőben, a kamrában és abból tett ki a rántotta mellé, hadd legyen ínyére ki nemcsak kenyérrel enné a reggelit.

Na, ezek után, narancsszörp híján, megtette egy jó pohár kápossztalé is nyomtatónak, mely a cserépkancsóból kiöntve, az unokák által, az üvegpoharakra ragasztott lehúzósképeket is eltakarta hidege párájával.

Napközben míg az ember dolgozott egy nem elektromos szerkezettel vagy állattal, mondjuk az lévén ló vagy kasza, úgy estig, az asszonyok fogták a kábelnélküli sulykolót és szennyezésmentesen kimosták az egyeszerübb ruhadarabokat. Utána, egy önmelegitő szerkezettel, melybe a kályha parazsát beletették, kivasalták azokat. S hőfokot sem kellett ám igazgatni a vasalón, mert bizony az akkori szövetek, még természetes anyagokból készültek. Akkori wireless konyhagép volt még a komplex vezetéknélküli grillező, sütőkapszula, vizforraló, sütőlap, fűtőtest, szénmonoxidszabálozó kar-szerszám, gyümölcsaszaló, vasalóforraló, ételforraló, hidegétel-melegítő, unfrozen funkciós kifagyasztó rekesz. Mindezek egy komplex konyhai robot részei, a vaskályháé.

Érdekes módon egyetlen tápcsatornán volt feltölthető, igények szerinti forrósági szintre.

Általában a konyha része volt a kábelmentes habverő, a zöldségdaraboló, a gyümölcsszeletelő, mákdaráló, diótörő és fokhagymapaszirozó, a húsdaráló, a káposzta és egyéb zöldségreszelő, és még sok kábel nélküli eszköz.

Ezekkel elkézitették a frissen vágott húst, a nem üzletből vásárolt, hanem kertben ingyen termő biózöldségekból, az igazi jóféle csirkepaprikást, melyhez a tejfölt sem a gyorsposta hozta.

Te jó, fentvaló száraz bükkfa, mekkorát röhögnének az akkori emberek, ha azzal állítanánk be, hogy egy fizetésnyi (havi kemény kaszálás árából) vett elektromos készülékkel lehetne kakast pattogtatni, kapható az is már színes csomagolásban. a marék kukorica ára, öt tojás értéke. Sőt, hitelre is megvehető.

Eltávolodtunk bizony természetadta életformáktól, és élünk egy olyan elképzelésekben ideális álomban, mely sokszor bizony egynegyedében sem úgy alakul, mint ahogyan azt természetadta természetünk elvárná. Esszük olyan étkeket, melyeknek összetevőinek negyede tartalmazza azt, aminek nevét csomagolása hordja. És mire kenyérsütőgépünk megsüti egy csomó fizetős árammal a kenyerünket miközben külön áramot használunk fűtésre és külön áramot vizforralásra, mi pénzt adunk ki azért, hogy hiányos mozgásigényünket, konditermekben, nem aprópénzért vásárolt divatos cuccokban, összeizzadjunk.

Nem-e kellene átgondoljunk mindent, újra? Hová tart ez?

Persze, a fentiekben túldramatizált szöveg inkább csak egy ironikus kritika, de benne élünk. Felelösségátruházás végett, félelmektől, megfelelési hajlamoktól vezérelve, rabjai leszünk lassan saját, a mások felől,- és miáltalunk mások felé célzott ideáloknak, melyek ismerjük be, lehet, hogy  már rég nem hasznosak. Avagy nem arról álmodik mindenki, hogy egy szép csendes vidéki házban éli le életét? Vagy mégis van ki elektromos készülékek között szeretné, a hatodik emeleten?