"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Oda az Édes. Égszín
szemét nyolcvanhét tavasz
csókolta. Porcelán orcáján
mosolya selymét
gyümölcsit érlelő törődés
rendezte apránként míves
ráncba. Ajándéka tengeréből,
ím, első a szó.
Kora üdéjén, még szépecske
májusi rezeda idején
az ő nyelve hegyiről
iramodott, igyenest elibénk,
a csodaszarvas, szökellt elő
a mosolyt hintő hegyitündér,
és ficánkolt égnek a hetyke
regölyi kispejló.
Ínségben derűt varázsolt
köribénk, viharban rögvest
pajzsnak állt. Kiemelt sárból,
lázas elbitangolásból,
és a bajból is
finoman tisztára mosta
vásott szennyesünk.
Gondolt velünk.
Gazolt is minket, ölöget.
Éngemet és a testvéremet
imígyen szépelgetett.
Gyakorta érkezett
hajnali harmatba csomagolt
szavakkal gyöngéden kimosni
ferde tekintetünk.
Lett lészen így is: első a szó.
S hogy Regölyön túl is
lehessen érteni, egyként,
ekképpen: Kegyös Édös!
noha széles e hon.
Noha széles e hon, kies
tájain még ékes a szó,
ösmerszik örökletes ékkel,
ütemét dallamban pompázza,
szerte széjjel. Olykor búsong,
máskor parádéz. Bár marja
vész, dacol, erősen, és él.
A Kegyös Édestől van.
Kivételes, tájba illő kincs.
A kivételest, kérdezte
olykor huncutul,
mered-e használni még?
Későbbre járó idején
tömérdek emléke maradék
taréján csiholt magának
lámpafényt. Még. És még.
Pihe öniróniával a hó alól
ráncigálta elő a reményt.
És pislákolt véle, elegánsan.
Pislákolt, s jött.
Vézna vállán, üres csipején
a naftalinból illőn
szellőre tett, kellőn bevasalt
tekintélyes organdin
utazósa lifegett.
Batyujában szelíd bánat.
S a kelengyéjéből ezen
utolsó útra röjtögetett
legfontosabb valamicske,
mert hátha, s most itt van,
a sors nem volt oly kegyes,
tépődik a gyökér. Szakad.
S mert van hová, vagy
viszik vagy menni kell.
Pislákolt, s jött.
Jött, avarkupacokon átkelve,
viharvert hátán,
mint mérföldkő, az alkony
opál oltárát magával cipelve.
Megfogtam. Foggal-körömmel
fogtam, tartottam, emeltem,
hol erővel, hol kacagva,
kapaszkodtunk egymásba.
Szépecskén, szorosan.
S ha úgy adta kedvünk,
kicsinyest táncra is keltünk.
Persze hogy nem bánta,
maga is akarta, és nem
csoda. Nagy úr a humor.
Tán még nagyobb a muzsika.
Ölemben törté szét a porcelán.
Vak szemgödör. Halott madár.
Oda az Édes. T. Julianna,
harang után a trombitaszóra
inneplő rokolyában fölröpül.
Röpül a regölyi rokolya,
égre száll, föl, épp oda,
hol alant a kicsiny Koppány
belészakad a Kaposba.
Leintett onnan
az égi menyasszony,
azután többet nem láttuk.
(Samui, 2014. január)Szólj hozzá !
Kedves Ernő! Köszönöm a hozzászólását, a véleményét, az érdeklődését. Bocsánat, hogy ilyen sokára reagálok a megjegyzésére. Sajna elkerülte a figyelmemet. Persze hogy szokott imádkozni az Ídös. Csakhogy nem került bele a versbe ilyesmi utalás, és okkal. Megvallom, élete utolsó hét évében perben állt a Teremtővel.
Van-e valamilyen Istenes versem? Hát, szerintem nem igazán, inkább imádságnak nevezhetném őket. De azért ha kéri, leírok majd ide egyet. Üdvözlettel, Ibolya
Kedves Ibolya!
Valamit hiányolok e versből.
Azt hogy az Édes vagy Ídös miért nem imádkozott is a versben, mert a valóságban bíztosan sokszor tette...
Különben nagyon szép és sűrítetten sokatmondó.
Ha van valamilyen Istenes verse a tarsolyában szivesen fogadjuk az imalanc.ro honlapra.
Tisztelettel, Ernő.
Köszönöm Bátyámuram, s hogy picit archaikusnak olvasod, talán hallod is, örömömre van. Remélem hallani még az egyféleképpen leírt e betű, kétféle kiejtése közötti különbséget. Az ö betűt is kétféleképpen ejtik mifelénk. Az egyiket, mint ahogyan a földben, a másikat, a kegyös édösben. Itt közel van az ö betű az e-hez. Megjegyzem még, hogy pl. a mi falunkban, és itt most a gyerekkorom Regölyére gondolok, még halljuk, hallottuk a j és az ly közötti hangzás különbséget. Picit máshol is képezzük.
Magdika, hogy figyelmed van rám... :)) Megörvendeztettél.
Szendecske, kérdezted, hogy van-e valami kapcsolat a Regöly és a regölés között.
Annyi bizonyosan, hogy a mi falunkban, és a környéken a regölés népszokás volt, karácsonyt követő héten, általában fiatal legénykék járták a házakat, s énekeltek regöséneket. Szépecske refrénje a Hej regö rejtem, Haj regö rejtem, valószínűleg az ősmagyar sámánok varázsigéjéből való.
Egyes nyelvészek szerint a Regöly, mint település név, a latin eredetű, királyi földet jelent. Valóban, jó féle zsíros földek vannak mifelénk. Más nyelvészek szerint regöseink őstudásunk őrei voltak, és helységneveink, mint pl. Regöly és Regőc, őrizik nevüket. A regölyi ásatások is, úgy vélem, vagy szeretném úgy vélni? , ezt támasztják alá. A nagyanyám „tanítása” szerint a Haj regő rejtem azt jelenti, hogy rejtem a fényem (a sötétben), a Hej regö rejtem szintén azt, hogy rejtem a fényem, de ím, őrzöm és világos lesz.
De rég olvastunk! "...többet nem láttuk." Milyen igaz, elfogadhatatlan és megváltoztathatatlan.
Ez nagyon szép opus, kedves Húgomasszony! Kicsit olyan, mint egy archaikus sirató...
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz