"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Mi fiatalok mindig mindenből problémát csinálunk. Nem így az idősek, akik élettapasztalatuk után már jól megválogatják, hogy min is érdemes idegeskedni. Lássuk a példát. - Jegyzet
Reggel egymást érték az esőcseppek. Zuhogott. Utálom, ha esik. Pontosabban utálom, ha az utcán vagyok, amikor esik. Ha a villamoson ülök és bámulom az ablaküvegen ömlő esőt, nem zavar. Vagy ha otthon vagyok, és az ablakból nézem az utcát, nézem, ahogy a frissen leesett cseppek ugrálnak az utca tócsáiban, nos, akkor sem zavar. Most viszont átázott a kabátom. Hurrá. Drága volt, és mégis beázik! A hajam is eléggé nedves már, és kezdem érezni az esőszagot, de nem azt, amelyiket mindannyian szeretünk. Ez nem frissítő. Ettől az esőtől koszosnak érzem magam. A villamos természetesen nem akar jönni. A számrendszer összes számú villamosan jött már. Kétszer. De az én egyesem sehol. Mire végre megérkezik, már utálom az egész napot. Utálom, hogy esik, ellenszenves mindenki az utcán, sáros lett a cipőm, fázom, de legjobban a hülye kabátomat utálom!
Duzzogva szállok fel a villamosra, levágom magam egy székre és percek múlva veszem csak észre, hogy fáj az arcom, olyan erősen húzom össze a szemöldököm. Valószínűleg mindenkinek vannak ilyen napjai. Amikor mindenki ellenség.
A következő megállónál felszáll egy néni. Pontosabban egy hatalmas meggyszínű kabát, kicsi, kopott, szebb napokat látott, fekete táskával. A néni ki sem látszik kabátja, és széles karimájú, kötött, zöld sapkája alól. Ülünk a fűtött székeken, egymással szemben, némán, majd kicsit később a néni leveszi nagy sapkáját. Ősz haja a szemébe hull, szépen manikűrözött, tiszta, ráncos kezével visszanyomja kontya alá a kíváncsi hajszálakat. Vonásain látszik, valaha szép nő volt. Nézem őt. Valamiért. Csak úgy nézem, és tulajdonképpen szerintem most is szép. A cipője is kopott, de patyolat tiszta. Az enyém mocskos. Nem is értem. Ekkora esőben is kifogástalan a cipője. Ha jobban megnézem, a kabátja is száraz. Fakó és a cipzár sem jó. Nincs felhúzva, csak a kézzel visszavarrt gombok fogják némileg össze a kabátot. A nénike nyugodtan ül, pedig biztosan fázik. Vékony a cipője, vékony a kabátja, ritkásra kötött sapkáján biztosan átfújt a szél. Pici a néni, régen volt már lány, de szégyellem magam mellette. Az eső miatt nem festettem ki magam. Azért sem. Minek? A hajam össze-vissza, és barátságtalanul pislogok ki saját dacom mögül. Ezzel szemben a néni, aki olyan hatvan évvel lehet idősebb nálam, nem volt rest, kicsi, vékony száján piros rúzs virít. Kicsit kiment a vonalból. Akaratlanul is elmosolyodom. Én is ilyen szeretnék lenni majd. Azt hiszem egy nő addig nő, amíg a piros rúzsa reggelente felkerül a szájára.
A következő megállónál leszállt a néni, és én is lassan hazaérek. Lehet, hogy a néni azért nem volt vizes, mert ő már túl van ezen. Túl van a hisztin, az értelmetlen morgáson. Magasabb szinten van. Szereti magát, kibékült a világgal.
Én még megérdemlem, hogy elázzak… bár… annyira már nem is haragszom a kabátomra…
Szólj hozzá !
Kedves Boglárka!
Ráismertem Váradra,pedig nem is írtad, hogy itt történnek az események. Valóban minden nap meg kell találni az aznapi szép perceket, amelyek mosolyra fakasztanak.Meg kell tanulnunk a megelégedés érzését, mert manapság nem elég egy kabát, csak a legjobb kell, nem elég a cipő,nekünka legjobb márka kell !' mégha kétszer annyit is kell dolgozni érte, s nem marad időnk megbecsülni azt, amit ,,megszereztünk", mégha a szeretteinkkel való együttlét is megrövidül ezáltal. Sokat tanultam ebböl azírásból. köszönöm
Ahogy jön a tavasz s nyílnak a virágok, egyre csak szebb lesz a város. Bár gondolom ez minden városban így van :)) No de nekem is a szívem csücske:)
Szép hétvégét kívánok!
Boglárka ! Nagyon örülök Neked. Várad a szívem csücske, bár sajnos régen láttam, de ami késik, nem múlik. Azért Talmács Gasparik Ibolyától mindig hallok, látok híreket és ez nagy dolog...Remélem eltudok valamikor menni oda - és csak oda -...
Kívánok nagyon kellemes, szép vasárnapot:
Edit
Aurélia gondolati nagyon szépek....Ott volt az igazság, abban a viszont válaszba, amit Boglárkának írt...
Kedves Edit! Köszönöm szépen a kevdes szavakat :) Üdvözöllek Nagyváradról!
Boglárka ! Nagyon kedves gondolatok voltak. Éppen tegnap üldögéltünk a férjemmel egy padon, és azt beszéltük, hogy mikorra az ember idősebb lesz, mennyi mindenen át megy és mennyire már nem a külső a fontos, hanem, hogy megvagyunk, élünk, néha rúzsózunk - bizony - , de már inkább az számít, hogy lehetőleg jól érezzük magunkat a bőrünkbe. ..És a néni ezt adta át, ott azon a villamoson.A nyugodtságát, azt a beletörődést, hogy neki már nem szól senki, ha kicsit mellé ment a rúzs a száján - ő ugyan is nem látja, mert a szemüvege nem volt kéznél - Egy szó mint száz örültem ennek a kis "szösszenetnek"...
Üdvözlettel: Edit /Aki néha tényleg rúzsozza magát, de egyre ritkábban. Na most meg aztán jön a tavasz, visszatérek rá..../
Én köszönöm:)
Bárcsak több fiatal tudná felfedezni az idös emberekben rejlö bölcsességet!!!
Köszönjük hogy megosztottad ezt a tanulságos történetet.
Köszönöm mindenkinek!!!
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
PayPal segítségével
átutalással
nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB
Az adományozás adómentes.
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com. Működteti:
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz