Tamás bácsi, aki 85 éves volt, haldoklott. Barátai ismerősei összegyültek az ágya mellett, és halkan beszélgettek. Milyen renkivüli ember volt ez a Tamás. Mennyi minden füződik a nevéhez. Segítette a szegényeket, alapitványt hozott létre és sorolhatnánk. Egyszer csak Tamás bácsi kinyitotta a szemét, és intett az ágya körül állóknak, jöjjenek közelebb. Majd ezeket a szavakat mondta:
-Látom a cselekedeteimmel foglalkoztok. És ebből kiindulva úgy gondoljátok, jó ember voltam. Mondok most nektek valamit. Amikor megszülettem név nélkül jöttem a világra. Aztán kaptam egy nevet. Ezzel a névvel éltem le az életem. De most a halálos ágyamon mondom nektek, csak az az ember tud meghalni békésen és mosolyal az arcán, aki újra név nélkülivé tud válni. Azzal elmosolyodott, és szépen csendesen kilehelte lelkét.
Ruszka Zsolt
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz