Miért olyan különleges a mi beszédünk? Ha külföldön (a Kárpát-hazán kívül) járunk, mindenütt felfigyelnek különleges beszédünkre - olykor még furcsállják is. Hogy miért? Mert a mienk hangzása teljesen más, mint a szomszédos vagy még távolabbi nyelveké!  Más a zeneisége (hangsúlyrendszere, ritmusa, dallamvezetése), még a beszédtechnikánk is lényegesen eltérő! Ez a másság jellemzi egyébként egész kultúránkat itt, Európa közepén, mert nekünk, magyaroknak más a gondolkodásmódunk, más a tér-időszemléletünk, a kép-jelrendszerünk, de más az ízlésünk és mások a szokásaink is – hogy csak a lényegesebbeket említsem.

Beszédünk különlegességéről már 1836-ban így nyilatkozott monsignore Mezzofanti, aki élete vége felé 58 nyelven írt és 103 nyelven beszélt: „Tudják-e, melyik az a nyelv, amelyet konstruktív képessége és ritmusának harmóniája miatt az összes többi elé, a göröggel és a latinnal egy sorba helyezek? A magyar…”. Szinte vele egy időben jelentette ki Jakob Grimm, az első német tudományos nyelvtan megalkotója, hogy a magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet! S hogy időben közelebbi citátumot is hozzak: Grover S. Krantz, világhírű amerikai antropológus, a Washingtoni Állami Egyetem professzora 1988-ban, Az európai nyelvek földrajzi kialakulása című művébén**, az eddig Európa mostohagyermekeként kezelt magyarságban Európa műveltségalapító ősnépét ismeri fel: „A magyar nyelv ősisége a Kárpát-medencében… meglepő, úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét … az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégibb.”

A magyar nyelv eredete, fejlődéstörténete sokakat érdekel (különböző irányzatok csapnak össze újra és újra e körül), s legnagyobb örömömre egyre többen ismerkednek az ősi magyar írással is, amit hol székely-magyar írásnak, rovásírásnak, hol pedig pálos-rovásírásnak neveznek, magával a beszéddel azonban kevesen foglalkoznak - érdemben! Magyar-történelem szakos az alapvégzettségem, de tanulmányaim során én is csak beszédművelést tanultam (ami elsősorban nyelvhelyességről szóló stúdium volt), nem pedig beszédtechnikát vagy retorikát.