Most a boldogság egy piros parázsban

nyújtózik el a kisszobában

a kandalló tiszta üregében,

mint gyermek alszik anyja ölében

ha leszáll az éj.

A boldogság fura jószág,

onnan menekül ahova hívják, és hívatlanul

is betér a házba. Ott ver tanyát

hol senki sem látja

mert ilyen szerény.

A boldogság mosolygós arcon ül,

mikor a cigány hegedül, és

madár dalol a körtefán,

hol virágot szed egy kisleány

aranyló szívvel.

A boldogság meg nem fogható,

gyöngybetűkkel le nem írható,

de látod és érzed. Ha szál a dal

magával ragad és felkavar,

mint szél az avart.

2016