Van egy honlap, ami a szívemhez közel áll, s mindig is közel fog állni, bármi történjen is. Életem első írását ott tehettem közzé, ott szereztem az első olyan barátokat, akikkel mai napig tartjuk a kapcsolatot. Közösségi oldal, amely megérdemel minden tiszteletet. S ami nagyon fontos: a miénk. Chat működik, fórumon oszthatjuk meg tapasztalatainkat, élményeinket, aki pedig tollforgatásra adja a fejét, közzéteheti művét. Mindenkinek nagy szeretettel ajánlom, hisz amint fentebb is írtam: a miénk.

Az oldal megálmodója és létrehozója, Bálint László, gondolt egy nagyot, és alapítványt hozott létre. EMKA. Az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány csendben teszi a dolgát, és bizony méltatlanul kevesen ismerik. Régóta érlelődik bennem a gondolat, hogy írjak az oldalról, az alapítványról. Ismerjük meg. Ez egy olyan kezdeményezés, amely megérdemli, hogy tudjunk róla, támogassuk, amely összefogja a világba szétszóródott erdélyi magyarságot, és segít ahol tud. Sokszor erőn felül. Maroknyi önkéntes cselekszik az alapítványon belül, élükön Bálint Lacival.

Székelyvarság. Áldani fogja minden ottani gyermek az alapítványt és annak minden tagját. 2011 decemberében Laci tudomására jutott, hogy Stockholmban, Svédországban, egy iskola teljes felszerelése fölöslegessé vált: 160 pad, székekkel, 15 db. 5 méteres iskolatábla, teljes tanári szoba bútorzata, fizika és kémia szertár, szövőszékek, és egyéb iskolai felszerelések. Azonnal elkezdett szervezkedni, időt és fáradtságot nem kímélve. És sikerült. Összegyűlt a pénz a szállításra, önkéntes is akadt, aki felpakolta a bútorokat, felszereléseket, és a varsági gyermekek birtokba vehették az adományt. Nagy volt a boldogság!

Ennyivel nem érte be az alapítvány.Tavaly karácsonykor "angyalok" jártak a Mezőségen, Bálint László és önkéntes segítői szinte minden mezőségi település rászoruló gyerekeinek és öregeinek karácsonyi ajándékokat hozott. Emlékszem, akkoriban beszéltünk telefonon. Laci fáradt, de boldog hangon újságolta el: megérte. Mert igazából nem is a gyerekek, a szegény családok gazdagodtak az adomány által, hanem ő. Akkora szeretetet kapott cserébe, ami mindent megért. Magam előtt látom, amint december 24 este, karácsony szombatján hazafele autózik, Budapestre, a családja körébe. Sose felejtem el a fáradt hangját, amint elmondja, hogy a hideg, szent estén üresek az utak. Mindenki otthon van, ünnepel, a melegben, jobbnál jobb falatokkal ellátott asztal mellett. Ő nyakig sárosan, halál fáradtan, de kimondhatatlan boldogsággal a szívében úton van. Haza. Jól gondolom, Laci? Életed egyik legszebb karácsonya volt…

Az iskolakezdés mindig sokba kerül. Szegény családok ezrei nem tudják beszerezni a megfelelő felszerelést a gyermekeiknek. A varságiaknak idén könnyebbé vált ez. Természetesen az EMKA-nak köszönhetően. Minden kisgyerek személyre szóló iskolafelszerelést illetve nevére szóló és méretére illő ruhacsomagokat kapott. Így iskolakezdéskor ugyanúgy mehettek iskolába, új iskolatáskával, új tolltartókkal, új ceruzákkal, füzetekkel, körzőkkel, vonalzókkal, mint minden más gyerek. Lacival most is beszéltem telefonon. Elmondta, a ragyogó arcok megint megmelengették a szívét.

Büszke vagyok erre az emberre. Nem sokat beszél, nem reklámozza önmagát. De csendben cselekszik, anélkül, hogy cserébe bármit is elvárna. A fent említett adományozások csak egy része a munkásságának. Arról még nem is beszéltem, hogy az oldalon megjelent írásokból antológiát jelentetett meg, az erdélyi festők, fotográfusok munkáit körbehordozta a világon, megmutatva “…egy falatnyi Erdély”-t, népszerűsítve szülőhazáját. Ez megérdemel egy külön írást, ami hamarosan meg is fog jelenni.

Érdemes hát tagjává válni ennek az értékes közösségi oldalnak, melynek alapítványa ennyi mindent tesz: értünk! Íme a hely, ahol regisztrálni lehet: erdelyimagyarok.com

Tegyük meg, támogassuk jelenlétünkkel ezt a kezdeményezést! Erdélyért, az erdélyi magyarságért.