Az alvás a legintimebb dolog egy ember életében. Mikor alszol, kiszolgáltatott vagy és védtelen. De ha olyan mellé fekszel, akit szeretsz és aki viszont szeret, az alvás lesz a legintimebb, legbensőségesebb élményetek. A bizalom első és legfontosabb bizonyítéka. Együtt aludni, hallani a szerelmed lélegzését, látni az arcát miközben ámodik...földöntúli élmény. Mellé pihenni fekszel le. És nem mindegy, hogy csak a tested pihen, vagy a lelked is. Nem mindegy, hogy alszol, vagy fel is töltődsz.

Számtalanszor alszunk idegenek mellett. Elég ha régi osztálykirándulásokra gondolunk, vagy rossz házasságokra. Minden ember alszik, de csak kevés pihen.

 A lelkünk elfárad, minden nap, újra és újra, ugyanígy a testünk is. A testnek, bőrnek, izmoknak pár óra elég. Egyedül, vagy a macskával, ágyban, vagy fotelban. Tulajdonképpen mindegy. Felkelsz, nyújtózkodsz, zuhany, két falat reggeli és indul a nap. A lelked nem ilyen rugalmas, fel kell töltődjön, és ez csak akkor lehetséges, ha elengeded magad, ha pihensz, és nem csak azért alszol, mert muszáj. Aludj azért, mert szeretsz a párod mellé bújni. Aludj el úgy, hogy tudod, a legmélyebb szeretettel őrzik az álmod. A gondolat, hogy reggel a szeretett ember mellett ébredsz, az álmaidat is megszépíti. Nem fog habzó szájú, fekete bika kergetni, nem zuhansz le száz emeletnyi magasságból és nem látod a főnöködet ordítani. Felébredsz reggel, de nem az ébresztőóra hangjára, hanem a szerelmed illatára. És illata csak annak van, akit szeretünk.

Lefeküdni bárkivel lehet. Egyszerű vonzalom az egész, kémia. De aludni? Aludni nem. Csak azzal, aki a párod, a másik feled. Az igazi. Próbálkozni lehet, hogy rátalálj, de csak egy van, aki tényleg csak hozzád illik, és te sem illesz senki máshoz. Nem az első a fontos, hanem az utolsó. Akit öregen és ráncosan is szeretni fogsz, hibáival és rossz döntéseivel együtt, és akinek meg mered mutatni saját lelkedet is. Meztelenül. Úgy, ahogy talán még magadnak sem mered.

Ha van nagy szerelem, akkor együtt aludni gyönyörű. A szex semmit nem ér, felejthető, névtelen, ha nem jár vele a reggel szépsége. Csókold meg ébredés után azt, aki melletted fekszik. Még mindig kívánod? Még vonz? Este nagyon csinos volt. Reggel is tetszk? A haja kócosan, a szeme álmosan aranyos, vagy visszataszító? Illata van vagy szaga? Egyáltalán megölelted az éjszaka folyamán? Aludtál mosolyogva és gondtalanul mellette, vagy azon gondolkodtál, mi is a neve...?

Felületesek vagyunk. Sokszor. Esendőségünk átka. De egy dologból soha, soha ne adjunk lejjebb és tanuljuk meg hamar. Az az IGAZI, a Nagybetűs, akivel aludni nem csak egy kötelező, elkerülhetetlen folyamat, hanem egy igazi, életreszóló, biztonságot adó élmény.

Minden éjszaka.