Szólj hozzá !

Hozzászólt Rónainé Pálffy Judith Augusztus 28, 2010, 11:50pm

Kedves János!
Írtak már jót, is rosszat is. Amit a szíved diktál, azt tedd. Ha elhatároztad, hogy elmész otthonról, hát tedd meg. Ha nem teszed, akkor soha nem fogod megtudni, milyen lett volna, ha...
Nem tudhatod, hogy milyen lenne bármelyik lehetőség, amelyiket épp kihagyod az életedból.
Ne aggodj hontalan nem leszel, csak akkor ha majd úgy érzed magad. És ha nem szakítasz a szülöföldeddel, akkor mindig is lesz hazád.
Nehéz döntés elött álsz, mert akárhogy döntesz, egy kicsit kiszakítasz a szívedból. Szomorú, hogy oda jut valaki, hogy ilyen gondolatok, és döntések elé állítsa magát, családját. Nem tehetsz róla,ez a sors fintora.
Nem azzal kel foglalkoznod, hogy mások mit mondanak,csak azzal, hogy te mit akarsz, és mit gondolsz jónak. A saját életed, és csak te dönthetsz a magad életed felett.
Sok sikert kívánok. Szerencse kisérjen utadon, akkor is ha nem útzol el.
Üdv: R.P. Judith

Hozzászólt Pálfi Istvánné Augusztus 28, 2010, 8:08pm

Kedves János kívánok neked minden jót !
Jó utat szép és kiteljesedett álmokat !
Én nem Erdélybe születtem csak könyvekből ismertem 50 évig. Majd a sorsom úgy hozta,hogy most már többször eljutottam gyermeki álmaim világába.Csodálatos volt, vissza szeretnék még térni,ha a jó Isten engedi .

Hozzászólt Moldovan Mária Augusztus 28, 2010, 5:53pm

Kedves János.Ha ugy érzed hát menni kell.addig nem nyugszol míg ezt nem teszed meg.ezzel én is igy voltam 8-évvel ezelőtt és meg is tettem.Attol még erdélyi maradtam és maradok mindig.A hazámat szeretem.Egy dolgot megbántam hogy Magyarországon megálltam.Rengeteg munka,energia után ott tartok mint mikor elindultam,tehát én is tovább megyek.Fel a Fejjel és sikerülni fog!Sok sikert kivánok neked.

Hozzászólt zsoka Augusztus 28, 2010, 5:45pm

Általánosan elismert dolog, hogy a kitelepedett erdélyiek - akárhol a világon, s többedik generácio is - fenntartják a kétnyelvüséget, tehát a gyermekek, az unokák is beszélnek magyarul. Tehát ez nem lehet a feltétlenül maradás oka. Azonkivül, a mai világban csökkennek a távolságok, az internet is mindenütt jelen van, tehát az állandó kapcsolattartás lehetösége fennáll.
A gyülölködésnek nem látom értelmét. Mint már emlitettem, mindenki úgy éli életét, ahogyan neki tetszik, s kedves Gáspár Attila, fogadd el vágre, hogy mások másképpen gondolkodnak.
A történelem folyamán sok minden történt, hagyjuk a multat multnak lenni - bár tudom, hogy emiatt sokan enkem támadnak. Az apáról fiúra vagy lányra továbbadott gyülölet nem lehet alapja jövendö életünknek.
Ami pedig az ideiglenes munkakeresést illeti: a lakosság jó része kint dolgozik, a gyermekek jó részét a nagyszülök nevelik, hol marad a családi összetartás? Egy gyermeknek nem csak pénzre, számitogápre s vagyány cuccokra van szüksége, hanem elsösorban a szüleire, akik mellette állnak, ha baja van, meghallgatják s szeretik. A távolbol lehet szeretni, de erös kapcsolatokat is megvisel a ritkán való találkozás. Egy gyermeknek meg állandóan szüksége van valakire, aki mellette áll, s ezek nem a nagyszülök hanem azok akik öt vállalták, a világra hozták s korban is közelebb állnak hozza... Az apa, aki a fiuval focizni tud menni, az anya, aki a kislánnyal az ágyon összebujva kis titkait megbeszélheti.
Nem jobb, ha egy jo állás esetében az egész család kiköltözik? Együtt maradnak, együtt élnek továbbra is, a nagyszülöket a vakácioban még mindig meg lehet látogatni, s a szülök majd a fiatalabbaktol tanulják meg az uj ország nyelvét helyesen :)
Tehát ne gyülölködjünk, ne sértegessünk senkit, annak igazán nincs értelme. S ne feledjük, hogy az idö eltelt, a romatika korában irott pátosszal teli költemények ma nemigen találnak... Más volt akkoriban a helyzet, s most meg egészen más. S most bucsuzo forumtársunk csak Ciprusba megy, nem a világ végére, s jusson eszünkben: végül is itthon/otthon marad, hiszen mai Európánkban mindenütt egyfoma jogaink vannak... s útlevél nélkül, csak a személyivel utazhat hazulrol haza, ha kedve lesz majd rá.,

A napokban valaki lelki szegénynek nevezte a külföldön élöket. Köszönöm, a te lelki "gazdagságod", gyülöleted, megvetésed nem akarom osztani, akkor maradjak a szemedben szegény..... s mienk lesz a mennyek országa :)

Hozzászólt SÁNDOR CSABA-IMRE Augusztus 28, 2010, 12:19pm

Egy fontos parapszihológiai, metafizikai tényt szeretnék felvázolni, mielőtt röviden felvázolnám az előzményeket. Én is 13 évet voltam távol ősi helyemtől, és valóban mindig bennem volt a visszatérés gondolata, ezért nem mentem nagyon messzire, nem vállaltam fel a valamilyen karrier jól jövedelmező lehetőségeit, mindig úgy éreztem hogy én nem odavaló vagyok, hiszen valamennyire mégis elfoglalom az ottani őslakok munkahelyét. Ezen a gondolaton én is csodálkoztam, de ez az érzés sajnos bennem volt, nem tehettem másként. Ezért is döntöttem úgy 13 év után hogy mégis visszatérek az ősi földre. Ez főleg a kifejlesztett átlagon felüli felelősségérzetemnek köszönhetem. Vagyis felelősség az ősök iránt, a szülők, rokonok, sorstársak iránt..............
Nos ezen rövid bevezetés után a beigért rendkívül fontos gondolat: egy híres indiai transzcendentális mester bebizonyította hogy az úgynevezett "Egyesített Mező elmélete" hogyan működik a gyakorlatban.Los Angeles-ban le tudta csökkenteni a bűnőzést rövid idő alatt, és meg is tette a rendőrség vezetőjének csodálatára, csupán azzal hogy néhány száz(!) ember arra koncentrált hogy csökkenjen le a bűnözés 30%-al. Nem síránkozni kell, és menekülni a látszólagos jobb helyekre, hanem próbáljon meg mindenki arra a gondolatra koncentrálni - minél több alkalommal, esetleg állandóan - hogy bomoljon fel az a bizonyos ország (ok), akik nem ŐKET MEGILLETŐ területet folyamatosan rombolják, fosztogatják és bitorolják, összeúszítva a különböző nemzetiségű lakosságot, anélkül hogy ezeknek a lakosoknak valami jót is csinálnának ! Ez a minimum amit mindenki megtehet, anélkül hogy bármit is mozdítana. És jó azt tudni hogy minél többen akarnak valamit - az Egyesített Mező működésének következtében - ez annál hamarabb megvalósul. Tehát ne hitetlenkedjünk, ne meneküljünk önmagunktól !, ne mérgelődjünk, stresszeljünk, hanem legalább ennyit tegyünk meg a dicső közös JÓ érdekért, és a szintén sokat alkotó, bátor, tisztességes ŐSEINKÉRT.
Köszönöm előre annak aki ezt a tudást érvényesíti.

Hozzászólt SÁNDOR CSABA-IMRE Augusztus 28, 2010, 12:12pm

Egy fontos parapszihológiai, metafizikai tényt szeretnék felvázolni, mielőtt röviden Én is 13 évet voltam távol ősi helyemtől, és valóban mindig bennem volt a visszatérés gondolata, ezért nem mentem nagyon messzire, nem vállaltam fel a valamilyen karrier jól jövedelmező lehetőségeit, mindig úgy éreztem hogy én nem odavaló vagyok, hiszen valamennyire mégis elfoglalom az ottani őslakok munkahelyét. Ezen a gondolaton én is csodálkoztam, de ez az érzés sajnos bennem volt, nem tehettem másként. Ezért is döntöttem úgy 13 év után hogy mégis visszatérek az ősi földre. Ez főleg a kifejlesztett átlagon felüli felelősségérzetemnek köszönhetem. Vagyis felelősség az ősök iránt, a szülők, rokonok, sorstársak iránt..............Nos ezen rövid bevezetés után a beigért rendkívül fontos gondolat: egy híres indiai transzcendentális mester bebizonyította hogy Los Angeles-ban le tudja csökkenteni a bűnőzést rövid idő alatt, és meg is tette a rendőrség vezetőjének csodálatára. Nem síránkozni kell, és menekülni a látszólagos jobb helyekre, hanem próbálja meg mindenki arra a gondolatra koncentrálni - minél több alkalommal, sőt állandóan - hogy bomoljon fel az a bizonyos ország (ok), akik nem ŐKET MEGILLETŐ területet folyamatosan rombolnak, fosztogatnak és bitorolnak, anélkül hogy a lakosoknak valami jót is csinálnának ! Ez a minimum amit mindenki megtehet, anélkül hogy bármit is mozdítana. És jó azt tudni hogy minél többen akarnak valamit - az Egyesített Mező működésének következtében - ez annál hamarabb megvalósul. Tehát ne hitetlenkedjünk, ne meneküljünk önmagunktól !, ne mérgelődjünk, stresszeljünk, hanem legalább ennyit tegyünk meg a dicső közös JÓ érdekért, és a szintén sokat alkotó, bátor, tisztességes ŐSEINKÉRT.
Köszönöm előre annak aki ezt a tudást érvényesíti.

Hozzászólt Barta István Augusztus 28, 2010, 12:06pm

Kedves János!

Az ELMEGYÜNK döntés után kb. 20 évvel Németországban Szilveszterkor (magyar tv müsoron persze)
Töröcsik Mari elöadásában a Szózatot hallgattuk és mire a könnyeink felszáradtak, feleletül a bennem felmerülö számtalan kérdésre (mi a haza, árulók vagyunk, cserben hagytuk a többieket, stb) így ellenpontoztam :

Emigráns szózat

Ha rájöttél, hogy életed
hazádnál jobban szereted,
kaptad a nyúlcipöt
s megugrottál Nyugatra,
ne bándd, ne kételkedj, ne sírj
és ne gondolj a Szózatra!

Vörösmarty, a hazafi
nem tud helyetted dönteni
nem ismerhette ezt a poklot,
mikor oly "meghatókat " mondott.
Nem is álmodta ö soha,
milyen törékeny a HAZA
s hogy a Letört Darab Hazában
milyen lesz a "fiak" sora.

Hogy a sors közönbös keze
az áldást elfeledte
s hazátlanná lett fiait
csak fenyegette, verte.

Tudd : a világon mindenütt
van számodra is hely,
Mindegy hogy merre itt, vagy ott
meghalni egyszer kell !

De amíg élsz, valaki lenni.
dolgozni erödön felül,
ne mondja rólad sehol senki
helyed nem álltad emberül.

Egyre vigyázz, a rohanásban
örizd meg ép eszed,
hogy elmondhasd, ha bárki kérdez
eleven emlékeidet.

Mivel sok- sok szál köt oda
a név, a nyelv, a versek,
meg kell álljon agyad s szíved
mielött elfelejted.

Mert :
Hazádnak bárhol híve vagy
ó megrendült magyar,
ha tudsz, tégy érte valamit
míg a hant betakar!

ps.

Ez nem" a vers", mit ünnepekkor
könnyes pátosszal elszavalnak,
profán kis bíztatónak szántam
sok idegenbe szakadt magyarnak.

Hozzászólt Takács Ildikó Augusztus 28, 2010, 11:52am

http://www.youtube.com/watch?v=9QrcBRcJO18
Ha menni kell, nincs kiút ..., de van visszaút!
Legalábbis a reménye ...
Semmi sincs hiába ... a munkaszeretetünk is inkább onnan fakad, hogy "tudunk és szeretünk dolgozni" s nem azért, "mert rá vagyunk utalva" ... Mi így érezzük igazán jól magunkat :)
Megvagyok győződve, hogy évente, vagy ahogy csak teheted, hallgatni fogod a"szél susogását a Hargitán,az Olt zúgását"...
A gyerekeid is (ha vannak) tökéletesen fognak beszélni magyarul, mert ez rajtatok múlik ... Magyar közösség mindenütt van a világon, s Ti megtaláljátok a hozzátok legközelebbit.
A kishúgom Colorado államban él, de a 13 éves kislánya (1 éves volt, mikor kimentek) tökéletesen beszél-, olvas magyarul (az írás nehezebb, de az is megy). A kinti magyar közösségnek alap-tagjai, s a magyarünnepeket közösen töltik, s nemcsak azt.
Amilyennek látom a stílusodat (2-3 napja léptem fel a csevegőre), ha ott, ahova menni fogtok, nincs még magyarközösség, Te fogod létrehozni, mégha többszáz kilóméteres körzetből kell is összegyűjtened a tagokat.
Szerintem ezen az oldalon, a Mi oldalunkon, jelenkezni fogsz, még mielőtt kicsomagolnátok :)
Minden jót kívánok Nektek, s ne csalódj! Ha netalán mégis ... legyen lehetőségetek javatokra fordítani.

Tudom-érzem, hogy hamarosan együtt leszel a barátaiddal ... itt és mindörökké ...

Szeretettel
Tildy

Hozzászólt Gáspár Attila Augusztus 27, 2010, 11:46pm

Túl sok a filozófia! Aki elmegy az szenved, amiért itt hagyta Erdélyt, a gyerekei meg nem tanulnak meg magyarul. Tehát szegényítenek bennünket, itthon maradtakat. Bárhogyan is mosdassuk a szerecsent, nem lesz belőle szöszi... Gáspár Attila

Hozzászólt Sófalvi Krisztina Augusztus 27, 2010, 3:49pm

Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy mindenki maga dönti el, hol tud és akar élni, hol tudja jól érezni magát. Én egyre inkább azt érzem, hogy az embernek egyszerre több otthona is lehet, de igazán otthon ott érezzük magunkat, ahol ott van az, akit/akiket szeretünk. Egyáltalán nem biztos, hogy ez helyhez, országhoz, nemzethez, domborzati formához, hegyekhez vagy éppen óceánhoz lenne kötve. Mindenesetre én nem tudom elképzelni olyan helyen az életemet, ahol nem, vagy csak kevesen beszélnek magyarul, de ezzel együtt nagyon sok hely van a világon, amit szívesen meglátogatnék.

Nem is hiszem egyébként, hogy éppenséggel azért megy el innen, Erdélyből valaki, hogy feltétlenül "nyugati életszínvonalat" tudjon biztosítani magának, mint ahogyan azt egyik hozzászólónk említette.
De egyre többen megtapasztaljuk azt, hogy, bármilyen sokat hangoztatják politikusaink is azt, hogy a magyar fiataloknak itthon kell maradni, illetve azoknak, akik elmentek külföldre tanulni, haza kell térni, mert a szülőföldnek szüksége van rájuk... nos, hazatérve, látnunk kell azt, hogy ha nem vagyunk benne azokban a bizonyos "belső" körökben, akkor még munkahelyet is alig találunk. Sajnos ez a szomorú igazság. Az "erdélyi magyarságon" belül is nagyon dolgoznak a hatalmi érdekek, és ezek sokszor felülírják a kollektív, "közösségteremtő" vagy éppen szakmai érveket. Mostanában egyre több erdélyi magyar fiatallal találkozom, aki hazajött külföldről, otthagyva a biztos munkahelyét, mert hívta a szülőföld. Itthon pedig hónapok vagy éppen évek óta nemhogy nem tud "érvényesülni" (nem nagyon szeretem ezt a kifejezést, mert manapság erről a túlzott igények, magasan ívelő karrier jut eszünkbe...), hanem semmilyen munkahelyet nem talál, mert nincsenek jó "összeköttetései"... No comment...
Egyre kevésbé látom itthon azt a "közösséget", amit "erdélyi magyarságnak" nevezünk, és amire külföldön olyan nagy nosztalgiával gondolunk.

Én biztos vagyok benne, hogy bárhol éljünk is a világban, sem a hegy, sem az erdő, sem a jó levegő önmagában nem elégséges ahhoz, hogy boldogok legyünk. Ezek csak szavak, szlogenek, önmagukban nem sokat érnek, kell valami plussz. Ha nem érzed azt, hogy az a közösség, amelyben élsz, legalább minimális szinten értékeli a tudásodat és a munkádat, akkor nem tudod otthon érezni magadat.

És örülök, hogy ezen az oldalon mindannyian teljes értékű erdélyi magyarnak érezhetjük magunkat, bárhol is éljünk a világban, itthon vagy máshol...

• ‹ Előző
• 1
• 2
• 3
• 4
• 5
• Következő >
• Lap