Kedves Attila.
Nem védekezni akarok Isten lássa lelkemet,de egy kissé félreértetted az írásom.
Első sorba nem adom fel,amit foggal körömmel kikapartam magamnak és a családomnak,sőt védeni akarom azt.A külföldi munka azért kell,mert ki szeretném váltani a bankoktól a lakásom,míg elvennék azt.Nem fog más beköltözni a vackomba,főleg egy nem magyar,azt hiszem érted mire célzok!Nem hagyom cserbe a fajtám csak szünetet tartok a honszeretetben egy kis időre,hogy utána jobban szerethessem.Sajnos tényleg nincs más lehetőségem,de nem megyek végleg!Tőlem nem szabadul meg ez az ország olyan könnyen,főleg hogy azt akarják!Mindenem marad,a fiam,a rokonság,és ők sem néznek jó szemmel,ha végleg maradnék odaki.Ha kikapartam a gesztenyécskét a hamuból,és talpra sikerül állnom,visszajövök,és majd én nézhetem őket valakikek, ha akarom! De akkor sem alázkodom meg nekik!
Voltam már külföldön dolgozni,és tapasztalatból tudom,hogy erős honvágyam van,a "kolbászból kerítés"elméletet is ismerem ,és tudom hogy itthon kolbászabb a kerítés mint máshol,de kenyér is kell hozzá.Nos én kenyérért megyek!Aztán lerágom a szomszéd kertjét idehaza!
Nos remélem sikerült megértetnem magam,és megszüntetnem haragod irántam,ami amúgy jogos is lett volna,ha tényleg végleg mennék.
Maradok igaz Barátod Usier János