Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

                Nagy hatalma van a reklámoknak! Végtelenül nagy. Megmozgatják az ember gondolatait és sokszor el is térítik az egyenes útról. A hírveréseknek köszönhető, hogy megtörtént a következő eset. De ahhoz hogy pontosan megérthessük a reklám és a tett szoros összefüggéseit, először nézzük a reklámot.

Az egyik marosvásárhelyi kereskedelmi rádióban naponta többször körülbelül így hangzott el a következő reklámtöredék: számítógép manapság kell már minden úri háznál.

Addig-addig itatódott az emberek tudatába a dolog, hogy Székelykövesden is követője akadt.

                Az egyik fiatal rászánta a fejét, hogy ő is olyan „csudálatas” masinát vesz, nehogy lemaradjon a kor követelményeitől. Csak egy gondja volt a szerencsétlennek: azt sem tudta, jóformán milyennek kell lennie egy számítógépnek. Igaz, hogy mielőtt vásárolt volna, itt-ott megtekintett néhány ilyen „kommpúdert”, de lényegileg nem sok fogalma volt a gépről. De hát ő „tíz osztájt” járt – inas „iskalában” –, így nem félt egyedül nekivágni a nagy költekezésnek. Elhatározta, hogy – amint hallotta, az erélyes és magabiztos fellépés csodákra képes – nem kér senkitől tanácsot, elmegy és bevásárol.

                Ment minden, mint a karikacsapás mindaddig, amíg belépett az üzletbe. Ott aztán volt látnivalója bőven. Legnagyobb szerencséjére előtte állt még egy vásárló. Pechére viszont hamar megtörtént valami aprócska adás-vétel, így semmi érdekeset nem szedhetett föl ez újfajta tudományból. Aztán jött a haddelhadd:

-        Poftiţi! Tessék! – szólt az elárusító.

Nosza, mindent bele – határozta el magát fiatal barátunk.

-        "Éggy ajan izé…, kommpúdert  aggyanak nekem!” – mondta határozottan, mint aki százszázalékosan biztos a dolgában.

-        Mégis milyen gépre gondolt, mire akarja használni? – kérdezte az elárusító. Közben a beszélgetést hallva előkerült a kollegája is.

-        Hogyhogy mit? Há’ ezek a gépek nem tudnak mindent? Nekem „ajant aggyanak”, amelyik mindent tud!

-        Mégis, mit szeretne dolgozni a gépen? – szólt a tapogatózó kérdés.

-        Na, idefigyeljenek! – robbant ki barátunk mesterségesen fokozva bátorságát – Velem ne játszódjanak, engem nem vernek át! Tudják meg, „én tanár vagyak”, és értek a gépekhez!

No, ennek már megvolt a kellő hatása. Meg is alázkodott becsületesen mindkét üzleti alkalmazott. Hogyisne, hiszen tanárral álltak szembe, aki aztán ért a számítógépekhez. Nem is próbálkoztak többé semmiféle zavaró kérdésekkel, hanem ajánlották is a legjobb gépet a legjobb – akciós – áron.

-        Tanár úr, tessék parancsolni! Itt van egy gép. Ez üzletünk rendkívüli ajánlata a mai napra. Nyolcvan százalékos árleszállítással. Ha jó gépet akar, ezt vegye meg!

-        No, lám-lám – gondolta barátunk – ha nem lépek fel kellő eréllyel, ezt a gépet letagadták volna és egy drágábbat és rosszabbat vétettek volna meg velem.

-        Akkor ezt megveszem! – szólt röviden.

-        Kérjük a személyazonossági igazolványát, hogy kiállíthassuk a számlát. – szólt az egyik alkalmazott.

-        Az nincs nálam, csak a buletin. A buletin nem jó?

-        Természetesen jó, tanár úr!

Előkerült a „kárd” is. Amíg a raktáros a gép csomagolásával foglalatoskodott, a másik a számlát írta. Aztán odahívta a kollegáját is, hogy az bediktálja a gép adatait. Ekkor a „buletinre” bökve megjegyezte:

-        Csak húsz éves a tanár úr? No, lesz baja a diákokkal, amíg nyugdíjba megy!

-        „Na, ne féljenek, tudak én parancsalni nekjek!”

-        Ezt már mi is gondoltuk. Itt vannak az iratok, írja alá!

Megtörtént az aláírás és a kifizetés is. Barátunk magában nagyot röhögve, elégedetten távozott az üzletből. Jól átvertem ezeket – gondolta, és elmosolyodott.

                Otthon újabb izgalmak érték a családot: most már úri családdá lettek a csudás gép által. No de az volt a legnagyobb kérdés, hogyan indul el a kommpúder. Amíg a gép nem megy, addig csak félig lehet úri családról beszélni. Lassan, óvatosan előcsusszant a csomagolásból a babonás műszer. Aztán rengeteg „drót”, meg miegymás. Hosszú gondolkodás és tépelődés után végre sikerült mindennek megtalálni a helyét. Szerencsére már a gép tervezői gondoskodtak arról, hogy még véletlenül se lehessen valamit más helyre dugni. Nem hiába ez volt a legjobb gép az üzletben!

                Megtörtént két gombnyomás: a képernyő jobb alsó sarkában villogni kezdett egy kis lámpa, a gép halkan zümmögött. Néhány pillanat múlva valami betűk futkároztak a monitoron. Aztán hosszú ideig nem történt érdekes dolog. Ifjú barátunk egyre apadó türelemmel várt. Eltelt már vagy öt perc. Még mindig semmi esemény. A gép zümmögött, de látvány nem került a képernyőre. Telt-múlt az idő, mint a népmesékben, de hír nem érkezett, amely ara utalna, hogy a műszer dolgozik valamit.

                Így nagy szitkozódások közepette a legjobb gép visszakerült a dobozba. Az úrivá válás folyamata lelassult, és az „úri ház” cím még váratott magára.

                Másnap nyílt a vásárhelyi üzlet ajtaja. Dühösen lépett be rajta fiatal barátunk.

-        Üdvözlöm, tanár úr! – szólt meghajolva az elárusító.

-        A kommpúder nem menyen! – hangzott a rövid szemrehányás.

-        Tisztelt tanár úr, mi azért vagyunk, hogy segítsünk! Kipróbálhatjuk a gépet?

-        Na, próbálják, lám, mire mennek vele! – gúnyolódott az újdonsült pedagógus.

-        Nincs rajta Windows! – jelentették ki beindítás után az üzleti dolgozók.

-        Tagnap még azt mondták, ez a legjobb gép!

-        Valóban így van, tanár úr! De tudja, az új gépre azért nem tesznek semmit, hogy a vásárló láthassa, hogy valóban új. Bocsásson meg nekünk, hogy raboljuk az idejét, de a tegnap véletlenül erről megfeledkeztünk.

-        Értem! De akkor csinálják meg nekem! – lépett fel ismét az úri sorsra vágyó fiatalember.

-        Igenis, tanár úr, még most megoldjuk a problémát.

Még egy óra sem telt el, már futott a gépen a legjobb Windows – a 95-ös változat 2004-ben! – és még sok-sok érdekes dolog.

Otthon újra megismétlődött a gondos összeszerelés, de most már eredménnyel. A család belépett az úri famíliák körébe. Ment a gép!

Sokáig nem is lett volna baj a legjobb gép illúzióval, de egyszer az egyik szomszéd városi unokája belépett, hogy megnézze a csodás szerkezetet. Alig hogy babrálni kezdett rajta fölkacagott:

-        Mennyit adtál ezért az ócska gépért?

Fiatal, úrrá cseperedett barátunk hirtelen lehazudta a gép árának felét, hogy tűnjön olcsónak, de akkor érte a legnagyobb meglepetés:

-        Téged jól átvertek! – szólt a vendég.

Végül csak annyit e különös eseményről, hogy mindezek az adatok talán sosem kerültek volna nyilvánosságra, ha a tanár úr meg nem alázza magát annyira, hogy egyik ismerősének kikérje a véleményét a vásárolt géppel kapcsolatosan. Ekkor mégis el kellett ismernie tanári pályafutásának első és –szerinte – utolsó kudarcát.

Megtekintések: 819

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Bálint Mária Szeptember 15, 2011, 2:59pm

Annyi a különbség kettőnk között a főhőssel, hogy nekem mint tanárnak már van annyi eszem,hogy nem megyek egyedül púdert venni. Engem is átvernének biza, úgy hogy közben meg se nyikkannék.

 

A fiatalok gépismeretére vonatkozóan: a családomban is vannak olyan gyerekek,hogyha nem vigyáznak a szülők, az ötéves nővérke úgy tartja a bilin a kétévest, hogy közben vicces scatch-eket (vajon jól írtam? Most lusta vagyok utánajárni) mutogat neki a laptopon. 

Hozzászólt Szentandrási Erzsébet Szeptember 15, 2011, 2:57pm
Nagyon aranyos kis írás! És aki nem ismeri az erdélyi beszédmódot, annak az külön tetszik.
Hozzászólt Hajdó Károly Szeptember 15, 2011, 2:49pm
Tanulság:Ne nagyképűsködjünk! Kérjük ki az okosabbak, jártasabbak véleményét. Több alázatra van szükségünk, mert minél több és alaposabb ismeretekkel bír az ember, annál inkább látja az emberi tudomány bizonytalanságát. (Aki keveset tud, csak az hiheti, hogy sokat vagy mindent tud!) Ne akarjunk többnek látszani, mint amilyen igazából vagyunk.
Hozzászólt Borbély Irén Szeptember 15, 2011, 12:47pm
És mikor tanár vagy, -és ilyen - okos szülők oktatnak ki pedagógiából ?  :))))
Hozzászólt Cseh Tamás Szeptember 15, 2011, 12:44pm
gratulálok!nagyon tetszett
Hozzászólt Krisztina Veress Szeptember 15, 2011, 12:31pm

Nagyon  jot nevettem .Ma mar nem csak a tiz evesek!Szemelyes tapasztalat. Masodik nap en is megyek a nagycsoportos unokam utan az oviban,    szikrazo napsutes homokozo, csuzda az udvaron ,nagyon jo kedvuk volt a gyerekeknek , kivancsi voltam es kozelebb is mentem az egyik 5,5 eves fiucska mit tud csinalni ebben a gyonyoru idoben a tarsaitol ferehuzodva nem erdekelte a nevetes a  tarsaival valo kapcsolat ,szaladgaltak orventek egymasnak a tobbi gyerekek ot meg zavarta ha odamenttek a tarsai ,hat te mit csinalsz?Uramisten hat ez a gyerek kapott egy kis muanyag dobozkat es a tetojavitastol a katrany huladekott rahejeszte, a sarkaban beleszurt egy vesszot '' antena TE nem latod " es ugy jar a keze a ''ezek a gombok ,menetek el!!!!"-on es bamult az ures terben mintha a monitor is elotte lett volna ,en  nagyon meglepottem !

Ez a gyerek mar 3-4 evesen ,ha jol tudom egy laptppot mar fodhoz is vagott ,a szulok mast kellett vegyenek mert ha nem volt a hazban akkor tort zuzott !!Itt mirol beszelhetunk? Fere teve reklam  ,XXI -dik szazad stb,minden a szulotol ,nevelestol es az" OTHONI HET EV  "minden ezen mulik !.

Hozzászólt Gyulai Laszlo Szeptember 15, 2011, 11:54am
A sajnos az , hogy egesz hazai tarsadalmunk ezen az elven alapszik. Mindenki okosabb mindenkinel, jobban tudjuk, hogyan kell autokat, mosogepeket stb. gyartani mint a nemetek, franciak. Csak az a baj, hogy amikor vegre valaki azt mondja "Ha tudod, akkor csinald", elkezdunk vakarozni es valamiert, hirtelen, elszall az egesz tudasunk.
Hozzászólt Pinti László Szeptember 15, 2011, 11:16am
Mennyi ilyen történetet lehetne írni a "kivagyok én" okostojásokról. Tanulságos tanmese mert ma már a tíz évesek is kivülröl vágják egy úgynevezett" Kompuder" követelményeit
Hozzászólt Bukszár Gyuláné Szeptember 10, 2011, 11:53pm
Szemléletes történet!
Hozzászólt Tállai Enikő Június 29, 2011, 10:44am
Nagyon jól megírtad a történetet, előttem voltak a szituációk... :))

Hogyan segíthetsz?

PayPal segítségével

adományozok itt

átutalással

Számlaszámunk:
10700488-66317874-51100005
(CIB Bank Zrt.)

nemzetközi átutalással
IBAN számlaszámunk:
HU62 1070 0488 6631 7874 5110 0005
SWIFT/BIC: CIBHHUHB

Az adományozás adómentes.


Önkéntes munkával

Jelentkezz és írj az alapitvany@erdelyimagyarok.com email címre!

© 2024   Created by erdelyimagyarok.com.   Működteti:

Bannerek  |  Jelentse észrevételét  |  Használati feltételek