Erdélyi magyarok a világban

"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"

Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!

Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.

Ez a gerinc nem hajlik!

2013. szeptember 22.-ét írunk. Ősz van a javából. Korán érkezett, hűvös idővel. A fák levelei már hullanak, s valahogy eddig elmaradt a vénasszonyok nyara. Eső is esett bőven, a hangulatunk is ennek megfelelően eléggé borús. Bár én szeretem a sötét őszi esőket, a világfájdalmas lelkiállapotnak megvan a maga varázsa. Forralt bor és meleg szoba, egy jó könyvvel, ez az ami csábít ilyenkor. Mégis kimozdultam a házból, jó barátnőmmel és egy ismerős hölggyel csavarogtunk egyet az ócskán. Közben a szeptemberi nap előmerészkedett pár órára, így gondoltunk egy merészet, és leültünk egy kocsma teraszára. Magam sem tudom, hogyan, de pár perc alatt a régi idők vásárhelyi eseményeire terelődött a szó. Konkrétan az 1990. február 10. könyves-gyertyás, néma tüntetésre, és az azt követő márciusi szomorú eseményekre.

Furcsa volt ez az őszi nap. Mindegyre előtolakodott a tavasz. Versek közt kutatva, s azokat olvasva két ízben is húsvéti költeményre bukkantam. Aztán a fent említett események kerültek előtérbe. Este a templomban a 445. zsoltárt énekeltük, mely a feltámadásról szól, s az igeszakasz is Máté evangéliumából, annak is az utolsó részeiről szólt, amit húsvétkor szoktunk az igehirdetőtől hallani… Tudjuk, véletlenek nincsenek. A tavasz, a feltámadás nem hiába bukkant fel… egy hideg őszi napon. Emlékeznünk kell, azt hiszem. Emlékeznünk és cselekednünk. Az 1990-es eseményeken részt vettem. Emlékszem rájuk, kristálytisztán, minden általam megélt mozzanat úgy él bennem, mintha a tegnap történt volna.

Emlékszem arra, ahogy megmozdult a város magyarsága. Méltóságteljes némasággal gyülekeztünk a Bolyai téren. Kezünkben könyv és gyertya. Emlékeztek, marosvásárhelyi magyarok? Ugye ti is tudjátok, hogy azoknak a gyertyáknak a lángja lelkünk tüzéből táplálkozott? Százezren voltunk. Csendes méltóságunk előtt a román honfitársak is fejet hajtottak azon a napon. A világ is felfigyelt ránk. Tisztelegtek előttünk, az előtt az erő előtt, ami összehozott bennünket. A főtér még telve volt a tüntetőkkel, akkor amikor a Sportcsarnok előtti tér már megtelt. És csend volt. Szelíden, mégis erőtől duzzadóan, nem megalázkodva, egyenes gerinccel, egy emberként kértük a jogainkat. Csak a magasba tartott táblák jelezték, nekünk jussunk van itt. Hisz itthon vagyunk.

Istenem, jó Atyám! Milyen felemelő érzés volt együtt lenni, testvérként, vásárhelyi magyarként! Legszívesebben neveteken szólítanálak titeket, akik ott voltatok! De százezer testvér neve nem férne ide ki… Neveteken szólítanálak, és kérnélek titeket: emlékezzünk, hogy mily hatalmas erővel mentünk végig a városon, mily nagy szeretet kellett ahhoz, hogy egy emberként tegyük ezt! Emlékezzünk, hogy mire vagyunk képesek, ha zárjuk sorainkat! És ennek szellemében éljünk most is! S mikor tenni kell, úgy tegyünk, ahogy akkor! Hova lett belőlünk az az erő? Elveszett? Nem hiszem… Ott van valahol, kicsit mélyre rejtve, de ott van! Vegyük elő, és használjuk. Alkalom is adódik, közeledik október 27. a Nagy Menetelés Napja. Legyünk ott, mutassuk meg a világnak, hogy még mindig létezünk, bármi is történt az elmúlt 24 esztendőben!

Amikor a cikket írni kezdtem, szándékomban állt az 1990-es, márciusi eseményekről is szót ejteni, kicsit visszaidézni. Most mégsem teszem. A könyves-gyertyás tüntetésünk olyan valami volt a marosvásárhelyi magyarság történelmében, ami önmagában is feltámadást hirdethet. Támadjunk hát fel, küzdjünk a szeretet erejével ismét. Némán, méltósággal teli, olyan egyenes gerinccel, amilyennel mindig is tettük. Ez a gerinc nem hajlik. Inkább törik, s törjön, ha kell!

Megtekintések: 424

Tetszik

36 tagnak tetszett

Szólj hozzá !

A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.

Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz

Hozzászólt Szente Cs. Janos Október 9, 2013, 9:42am: Éljen az aprópénz.

Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Október 7, 2013, 12:08am: Köszönöm szépen!

Hozzászólt Szőcs Árpád Október 6, 2013, 1:21pm: Kedves Lako Péterfi Tünde!

Nemcsak az írásáért üdvözlöm,hanem a vásárhelyi piaci szavaiért is.Veszélyes nyelv ez a csodaszép magyarnyelv.

Hozzászólt Harsànyi Anna Szeptember 27, 2013, 1:19pm: siker (főnév)

1. Kedvező végeredmény, olyan helyzet, állapot vagy következmény, ami korábbi elvárásainknak tervünk elért céljaként megfelel, és arra tudatosan törekedtünk, szándékunk irányult rá.

A siker még várat magára. A siker kulcsa a kemény munka, és a jó szaktudás.

2. Nagy népszerűséget elért személy vagy dolog. Fontos jellemzője, hogy sokak figyelme irányul rá, és így nagy az ismertsége.

Az esti sorozat továbbra is nagy siker volt, hárommillióan nézték. A világbajnokság közvetítése egyértelmű siker a csatornának, mert milliókat kötött a képernyőhöz. A fellépő művész már a színpadra lépésével maga volt a sikert.

Eredet [siker a title="Ómagyar" href="http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/%C3%93magyar">ómagyar: siker, süker (siker) i>sikerül a title="Ősmagyar" href="http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/%C5%90smagyar">ősmagyar: sikerel (megvalósít, foganatosít < kibogoz, kiold) a title="Dravida" href="http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Dravida">dravida: sikkaru (kibogoz, problémát megold, akadályt eltávolít)]

http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/Siker A siker szonak ketto darab értelme van én az elso szàmu értelemben hesznàltam. Sajnàlom, ha nem értette ugy ahogy én.

Hozzászólt Harsànyi Anna Szeptember 27, 2013, 12:46pm: Orommel hallom, hogy Magyarorszàgon egyre tobb a segitokész ember, akkor aggodalomra nincs ok.

Hozzászólt Harsànyi Anna Szeptember 27, 2013, 11:08am: Sajnos erre a helyzetre is igaz, hogy voltra nem àd a tot. Persze jo lenne tudni hol romlott el, de amig a multtal foglalkozunk nem lehet jovonk. Ezt szerelmi problémàra javasoljàk de talàn itt is ez a megoldàs. Egy 360 fokos fordulatot tenni és màsképp nézni a dolgokat màsképp csinàlni, mert ha ugyanugy csinàljuk, hàt nem furcsa ujra ugyanugy megàllapithatjuk, hogy ugyanaz az eredmény. Van egy nagyon jo oldal a www.sikerkod.hu sokszor olvasok ilyen tipusu konyvet vagy iràsokat màr néhàny évtizede, hogy sikerrel oldjam meg az élet adta nehézségeket és problémàkat . A gyerekeimet is gyakran bombàzom felolvasàsokkal, hogy ugy nojjenek fel, hogy nincs lehetetlen csak tehetetlen. Hàt valami ilyesmire szukség van és arra hogy mindenki segitsen a màsiknak ugy hogy ne vàrjon cserébe semmit. Ez olyan szép, hogy szinte hihetetlen, de nincs màs megoldàs csak az osszefogàs. Bizony ki kell probàlni milyen jo érzés tudja elàrasztani az embert, hogy segiteni tudott valakinek. Minél tobben probàljàk ezt ki annàl inkàbb terjed és ez csodàt csinàlna, mert bizony magàra a csodàra van szukség, hogy valami megmozduljon valami megvàltozzon. Sokan élnek szomoruan, hogy senkinek nincs szuksége ràjuk, dehogynem mindenki tud csinàlni egy kicsi dolgot és sok kicsi sokra megy. Naivnak tunhetek ezekkel a mondatokkal, de nem naivsàgbol irom. Franciaorszàgban azért imàdok élni, mert itt is vannak emberek akik irigyek vagy nem segitenek vagy széthuznak, de làtok és talàlkozok onzetlen segitokész emberekkel, akik azt mondjàk, hogy amiért nekik nehéz volt valami, ha meglàtnak egy hasonlo helyzetu embert eszukbe jut, hogy milyen jo lett volna nekik egy segito kéz és nem hagyjàk, hogy a màsik is ugy jàrjon. AZT is hozzàteszik, hogy a sajàt oromukre segitettek. Hàt ez az, még ok a boldogok ettol. Nem semmi. Es szerintem is ez a normàlis.

Hozzászólt Harsànyi Anna Szeptember 26, 2013, 12:33pm: Kedves Amanda! Igen nagyon jo lenne segiteni oket, de hogyan, mert nagy baj van. Nekem màr irta valaki néhàny hete vagy honapja, hogy ne osszak meg EGYES dolgokat. Ilyenkor persze az ember nem sajàt magàt szokta félteni hanem az otthoni szeretteit. Es hàt ezzel az a baj, hogy ezt hasznàlja ki minden diktatorikus rendszer.

Màs, Franciaorszàgban meséltem Erdélyrol és a gyerekkorom diktatorikus rendszerérol, aztàn meséltem Magyarorszàgrol, és érdekes volt a reakcioja az itteni francia szakszervezeti baràtaimnak, éspedig hallgattàk és azt mondtàk figyelni kell erre, amit mesélek, mert ok màr nem ismerik a kis kezdodo jeleket és félnek hogy nem ismerik fel idoben. Hàt igen a felismerés nagyon fontos, mert minél betegebb annàl nehezebb meggyogyitani. Aztàn ha màr egyértelmu dolgok jelentkeznek akkorra màr késo, addigra az ember keze làba meg van kotve, de az oszd meg és uralkodj a régi jol bevàlt modszer a legelso és legveszélyesebb tunet. Ez a legnagyobb baja a magyarsàgnak, persze most az anyaorszàgi magyarokrol beszélek nem ismerik fel, hogy ha irigyelnek valakit akkor magukkal tolnak ki. Irigyelik és azt akarjàk annak a màsiknak is legyen ugyanolyan rossz mint neki. Hàt igy sajàt sirjukat àssàk. Ha segiteni lehetne rajtuk ez lenne az elso amit tennék megértetném veluk, hogy ha a kozvetlenul mellette élo embereknek rossz akkor neki soha nem lesz jo, mert egymàs huzzàk lefelé. Utolso emlékem egy ilyen jellegu dologrol az amikor két korhàz kozul az egyik bekebelezte a màsikat. Természetesen a kevésbé hatékony , kevésbé felszerelt nyelte el a màsikat mint a torokok a magyarokat. A jobb korhàz intézménye biztositott tobb szabadsàgot a dolgozoinak. Erre a rosszabb szinten lévo korhàz dolgozoit felhergelték, hogy bezzeg a "megszàllt korhàz" dolgozoi milyen sok szabadsàgot kapnak. Erre ok mit csinàltak ahelyett, hogy kiharcoltàk volna maguknak is a tobb szabasàgot kovetelték, hogy csokkentsék le azoknak akiknek sok van. Ez maga a katasztrofa. A domino elv miatt igy ha leesik az egyik leesik a tobbi is. Hàt ez megy.

Megdobbento, hogy az uszitàs, hogy megy a szlovàkiai teruleten is. AZT terjesztette valaki, hogy a magyar kormàny tàmogatja az iskolakezdéssel kapcsolatban a nem anyaorszàgi magyarokat pluszban azzal a rossz hangulatkeltéssel, hogy konnyebben és hamarabb kapjàk. Es a reakcio mi a szerencsétlenektol, hogy bezzeg Magyarorszàgon is mennyi csalàd ràszorulo bla bla bla és kész a szarkavaràs. Ez a meno a kinti és a benti magyarokat egymàssal szembeàllitani. Amig ok a koncon marakodnak aki csak akar jollakik.

Hozzászólt Harsànyi Anna Szeptember 26, 2013, 12:07am: Nagyon szép ahogy az utolso iràsàban fogalmaz. Megosztottam a kevés magyarorszàgi ismerosomnek, ( ismerosomnek nem baràtomnak ) mert alapbol pozitiv gondolkodàsu vagyok, és mert ha csak egy szàzalék esélyt làtok, akkor is nekimegyek , de félek, hogy sosem fogjàk megérteni mirol van szo, mert sosem értették Erdélyt. Ezért is veszett el. Most màr sajàt magàra sem tud vigyàzni az anyaorszàg és akkor sajàt magàt is elveszejti. Ezért is nem tudtam Magyarorszàgon beilleszkedni, (27 év alatt nem sikerult) mert hiàba beszéltem magyarul nem értették, hogy mit akarok mondani. Most Franciaorszàgban élek itt sem értik, hogy mit akarok, de itt ez természetes. Itt ez nem fàj. El vagyok gyokértelenedve. Olyan mint a fogorvosnàl a gyokérkezelés, gondolom, mert nekem olyat még nem csinàltak, de ilyennek képzelem. Nagyon fàj amikor hozzànyulnak, hosszasan megszenvedi az ember az elszakadàst aztàn, ha màr nem lehet otthon otthon vagyis Erdélyben és messze van tole az ember akkor màr nem fàj. Erdélybol szerelem, hàzassàg miatt mentem Magyarorszàgra. Franciaorszàgba Magyarorszàgbol, de még inkàbb MagyarorszàgTOL menekultem. Franciaorszàgban nyelvi nehézségek ellenére tobb baràtot szereztem, mint Magyarorszàgon hosszu ido alatt, és segitenek anélkul, hogy kérném, mert Erdélyben a legjobban eloszor is az onérzete fejlodik ki az embernek vagyis nem kér inkàbb o szeretne adni aztàn meg a szivossàga. Hegyeket tudok mozgatni, és nem csoda hogy sikerul, mert erdélyitol ez dukàl akkor is nekiàll ha esélytelen màs szerint és sikerul neki, de nem furcsa. Annyira szeretném ha tudnànak segiteni magukon a magyarok, sajàt hajuknàl fogva kellene kihuzzàk magukat, mert ez az egyetlen esély senki nem tudja helyettuk megcsinàlni ….

Hozzászólt Szendrei Mikó Zoltán Szeptember 25, 2013, 12:51pm: Előző véleményből:

"magyarorszàgi magyaroknak, akiknek elképzelésük sincs arról, hogy magyarnak lenni Erdélyben nem magàtól értendő" - ez sajnálatosan, DE nagyon igaz!! Az aljas anno elképzelések, nagyon is beváltak, szétszakadt úgy a magyarság, hogy egy jelentős részére a nemtörődömség, az ismeretek hiánya, illetve a beléjük diktált tagadás a mérvadó. Ezt már csak a korrekt hírközlés, becsületes(?) politika, és a valós történelemhez hűséges oktatás lenne csak képes megváltoztatni. Sajna, Káin és Ábel világát éljük....

Hozzászólt Mária Hendrik Szeptember 25, 2013, 12:34pm: "Támadjunk hát fel, küzdjünk a szeretet erejével ismét. Némán, méltósággal teli, olyan egyenes gerinccel, amilyennel mindig is tettük. Ez a gerinc nem hajlik. Inkább törik, s törjön, ha kell!" Mi pedig módszertant tanulni odamegyünk. Erőt kérünk Tőletek, mi olyanok vagyunk, mint akiket álomba ringattak.