Fohász

           Uram!

           Egyként tekints le: rám,

           Virágra, bogárra, kőre,

           Boros kupára, szétguruló gyöngyre,

           S vedd észre: nem vagyok én rossz,

           Csak megfáradt,

           És nagyon-nagyon gyönge.

           Mutasd meg Uram az élet lényegét,

           Az izmok feszülésének igazi értelmét,

           Mert itt, a földön már rég elfelejtették.

           Nem tudják,

           A könyveket is lám hiába bújják,

           Hogy az emberlét mivégre van,

           A kozmoszban,

           Mire lesz jó,

           S hová tart

           Az emberiség nevű hajó.

           Uram!

           Nyiss az eltévedt keresőkre új utat,

           A töprengőkre

           Örök érvényű igazságokat,

           Fényt, színt és

           Humort adj még nekünk,

           Elvétett álmaink széttört morzsáit 

           Kérlek Uram, ne irányítsd ellenünk!

                              (Heraklion, 2005. október)