Emlékszem, öt éves lehettem
és egy játékbabára vágytam,
nem volt pénzünk, ezért a karácsonyt
vágyakozón, szívrepesve vártam.
Nem tudtam mi a karácsony, csak azt,
hogy az angyalok a földre szállnak.
Önkéntelen gyermeki hittel
adtam át magam a csodának.
Összekulcsolt kézzel imádkoztam,
úgy szeretnék egy játékbabát,
fényesen hunyorogtak rám a csillagok
a jégvirágos ablakon át.
Ó, milyen messze lakik a Jó Isten,
az én gyenge hangom hogy jut el oda?
Valami legbelül egyre sürgetett,
imádkozz s meglátod, meglesz a csoda.
Nem tudom hogy történt,
régen volt nagyon, de azon a szent
karácsonyhajnalon arra ébredtem,
hogy a puha párnán ott fekszik
fejemnél a játékbaba.
Könnyes szemmel néztem
egy távoli csillagot, s kicsi szívem
nem volt boldogabb soha.