Amikor sötétben fényre vágytam
küldött az ég egy csillagot,
amikor reggel fázni kezdtem
feljött a nap és ragyogott.

Ha menekülve kunyhót kerestem
te szíved nyitottad nekem,
tengernyi csodával megáldva,
örök tavasz lett életem.

De a viharok nem kíméltek,
hol jeges széllel jött az ár,
hol elapasztotta lángszavainkat
a torokszorító aszály.

Amikor az úton tévelyegtem
te felém nyújtottad kezed,
nem kapaszkodni, nézni akarom
veled a csillagos eget.