Erdélyi magyarok a világban
"Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!"
Kattints az EMKA blogra, az Erdélyi Magyarokért Közhasznú Alapítvány hivatalos blogjára!
Friss hírek és képes beszámolók akciónkról, aktuális eseményeinkről, leírások az általunk szervezett eseményekről és sok-sok egyéb érdekesség.
Jócka és a nagyságos asszony
Minden városnak megvannak a maga kövei, épületei, és a fura, néha bolondnak tartott emberei. Ezek közül az emberek közül van aki mindig ugyanott tűnik fel, van aki mindig máshol. Nem tudni hol laknak, hogyan élnek, ritkán lehet tudomást szerezni családtagjaikról. Ami nagyon érdekes: nem öregszenek! Komolyan mondom, meglett asszony vagyok, felnőtt fiaim, sőt unokám van, de hiába hagytam ki húsz évet a város életéből, mikor hazajöttem, és találkoztam Jóckával meg a mérleges nénivel az Arta mozi elől, olyan volt mintha csak tegnap láttam volna őket! Ki kell javítanom magam...nem is azt mondanám, hogy nem öregszenek, hanem azt, hogy nem változnak...Mert Jócka ugyan nem öregedett, de a mérleges néni már akkor pont ugyanilyen öreg volt mikor én gyerek voltam, mint most. Agitálta az embereket, hogy méretkezzenek meg egy lejért. Télen-nyáron. Hiába mondtad télen, hogy a sok ruha, a nehéz csizma miatt nem valós az érték amit mutat a mérleg nyelve, ő ragaszkodott hozzá. De ha egy perec vagy lángos volt a kezedben, azt elkérte, mondván, amiatt tényleg többet mutat majd...És vissza nem adta :))) Most is egy lej a méretkezés. Most is ugyanolyan régi, hagyományos mérlege van. Sűrűn járok arra, de soha senkit nem látok a mérlegre állni. Nem is csoda, ebben a világban, mikor Máriskó a zöld jelzésre várva egyik kezében laptopot a másikban mobiltelefont tart, mikor Gáborék hófehér Mercedesből szállnak ki, a koldusnak a kalapja melett elektronikus kütyű hever, a fürdőszobákhoz meg úgy hozzátartozik a digitális mérleg mint a tükör, ki akarna méretkezni egy lejért, nyilvánosan? De ő ott ül...télen nyáron vastagon felöltözve és kitartóan várja a klienseit...
Jócka már más tál tészta. Ő jön megy, benne van a város pezsgésében, hol szánalomra méltó koldus a templom előtt, hol virágárus a vendéglők asztalai között, hol politikát fejteget egy mikorfonba, ne adj' Isten tüntet a virágóra mellett az aktuális elnök lemondásáért...Egyik nap éppen a főtéren jártam. Előttem egy felcicomázott hölgy haladt. Egyszer csak Jócka a nő mellett termett, szinte a semmiből került elő. Most már ketten haladtak előttem. Megszaporáztam a lépteim, hogy halljam, mit duruzsol Jócka, de vigyáztam, ne előzzem meg őket, élvezve a színdarabbal felérő jelenetet. A hölgyre nem hiába írtam: fel volt cicomázva. Ő maga is érdekes jelenség volt. Kora meghatározhatatlan, festett szőke haját hátul óriási tarka masni fogta össze, piros ruhája kissé túl rövid volt, kék tornacipő-.szerűségben slattyogott, vállán neonzöld táska, szemein ódivatú fehér keretes napszemüveg díszelgett. Ajkai gyöngyházfényű rózsaszín rúzzsal voltak kifestve, megvetően lebiggyesztve figyelte mit mond Jócka.
- Naccágos accony, de cép teccik lenni! Acc egy cókot? Lecel a felecégem? Cép a ruhád! Jujj, de cinos vagy!
Ilyen és ehhez hasonló dolgokat mondogatott Jócka, mint egy szerelmes kakas, olvadozó szemekkel nézve rá. A nő nem reagált, magasabbra tartva az orrát gyorsabban lépegetett. Jócka egy pillanatra beszalad egy kapualjba, majd kezében egy szál nárcisszal ugrott elő, s futva érte utol imádottját. Büszkeségtől dagadó mellel nyomta az asszony orra elé a sárga virágot, az meglepetten átvette, beleszagolt, és folytatta utját, újra figyelembe se véve hódoloját. Jócka kissé logóbb orral, de követte még egy darabig, én is őket, bár úticélomon már túlhaladtam, mégis kíváncsi voltam a fejleményekre.
-Most acc egy cókot? Na, nédcél réám, lecel a felecégem?- hogy még mindig nem kapott választ, egyszercsak nagy mérgesen toppantott egyet: - Egy lejt se acc?
A nő megbotránkozva nézett rá, s egy hirtelen mozdulattal Jóckához vágta a virágot, majd sarkon fordult, s engem majdnem fellökve visszafelé kezdett haladni. Jócka nekivörösödve, de egy helyben állva kiabált utána:
-Nem is veclek felecégül! Ilyen bolond accon nem kell nekem! Nem is vagy cép! Ronda vagy!
És ő is elviharzott a másik irányba...Álltam ott, és mosolyogtam, kissé szomorkásan...Azt hiszem egy kisebb szerelmi dráma szemtanúja voltam...
Szólj hozzá !
-
Hozzászólt Szekeres Erzsébet Április 19, 2012, 2:08pm
-
Kedves Tünde!
Nagyon teteszet a Jockáról és mérleges néniről szoló elbeszélésed.A 3-as gyógyszertárba dolgoztam a M.Tanács-al szemben,így főhőseid személyes jó ismerői volta,hisz oda hozták az apró pénzt beváltani.Jockátől a nyálas puszin kivül mindig kaptam egy csomag nagyon hervadt virágot(ki tudja honnan?...),de nagyon kedves volt,nem beszélve az izes történeteiről,amivel szórakoztatott.
Amikor a tolvaj be akart menni a lakásába,Kinézek látom egy idegen.Megint csenget..moct már ismerem",,,,És beengedem.
A Márciusi események "cigány höseként" láttam egy interjut vele a tavaly...mi nem lesz a cserebogárból...
Kedves nosztálgia.A mérleges napbarnitotta néni csatjait csodáltam ..Hogy fért fel annyi a fejére és milyen szépen csillogtak.
Üdvözöl Zsóka
-
Hozzászólt Darkó János Április 19, 2012, 2:04pm
-
Jót mulattam a Jócka történetén, hisz én is ismerem öt meg a mérleges asszonyt, mivel én is Marosvásárhelyről származtam el Magyarországra.
-
Hozzászólt UJVÁRY IMRE NÁNDOR Április 19, 2012, 12:24pm
-
Jockán mi is sokat nevettünk annak idején.Az Artát említve eszembe jutott az a történet,amikor Jocka jegyet vett volna de nagyon sokan álltak sorba.Sehogy se tudott a kasszához odaférkőzni.Erre felállt a kaloriferre és kiáltotta,hogy"cökök,álljatok félre mert cökök".Senki nem vette komolyan,Jocka meg odaugrott a kassza elött álló emberekre. A következő hasonló esetnél már komolyan vették Jockát.Jocka a kaloriferen:"álljatok félre mert cökök",erre egy hang a tömegből:"cökjél Jocka cökjél".Jocka már repült is,de a tömeg megnyílt Jocka alatt és platty Jocka a földön landolt.Volt is nevetés
-
Hozzászólt Sipos Eva Április 19, 2012, 12:02pm
-
Nagyon jo volt vegig olvasni,emlekezni, ismertem en is Jockat! nagyon reg nem lattam,36 eve elkoltoztunk a draga szep varomsombol es azota sem lattam , nem is tudtam ,hogy mi van vele>Volt egyszer egy sztorim nekem is vele, a baratnommel a foteren mentunk a Lido cukrazdaba gesztenyepuret enni , egy kicsit megvoltam hulve es kohogtem ,valahogy mellenk kerult Jocka,epp kohogtem ,odaszolt "na mit kohogc !,adsz egy cokot s nem kohogc! Nagy fiura volt azota sem lattam!
-
Hozzászólt grama janos Április 19, 2012, 11:35am
-
Nagyon jó emlékezni a régi Vásárhelyre, ami valamikor még a miénk volt.
-
Hozzászólt Stenczer Enikő Április 19, 2012, 11:01am
-
Nagyon tetszett a történet. Felidézte a régi emlékeim. Az én falumnak (Maros megyében, Vadasdon) egy Sándor nevű "figurája" volt, akit talán az egész megye ismert, mert össze-vissza utazott a megyébe, így Marosvásárhelyre, néha még azon kívül is eljutott. Fizetni nem tudott az utazásért, így mindig arra ment amerre az első busz tartott, vagy azzal a busszal utazott amelynek a vezetője hajlandó volt elvinni őt. Tele volt rakva ócska egyenkabátja különböző kitüntetésekkel, és mindig elöl utazott a buszon, mondván: "az eleje hamarabb odaér". Volt egy lány testvére, aki Irén névre hallgatott, ritkán járt ki a lakásból, akkor is fura ruhákba öltözve. Miután az édesanyjuk elköltözött erről a világról, a szomszédok etették őket. Bár messze laktak tőlünk, - a falu másik végén - a Sándornak mi is adtunk olykor enni-inni-valót, meg amit még akadt a háznál. Álltalában a gyerekek viccelődtek, szórakoztak vele. Körül állták és kérdezősködtek tőle, aztán meg jókat derültek a néha együgyü, néha vicces válaszain. A lánytestvére már régebben átköltözött az "örök vadászmezőkre". Most hogy felidézted az emlékét, kedves Tünde, utána fogok érdeklőni, mi történt vele, bár szerintem már nem él... Nélküle szegényebbek lettünk volna egy-két élménnyel, ő a faluhoz tartozott, mert volt olyan atyánkfia, aki ha másképpen nem is hallott a falunkról de a Bakó Jóska nevéről beugrott a Vadasd falu neve is ... :-)
-
Hozzászólt Süle Irén Április 19, 2012, 10:57am
-
Gratulálok!Köszönöm a vicces történetet Jóckáról.
-
Hozzászólt Bálint Mária Április 19, 2012, 10:22am
-
Finom úr ez a Jócka. Meglátszik rajta, hogy régi legény.
-
Hozzászólt szocs jozsef Április 19, 2012, 10:00am
-
Nagyon jo!!! Koszonom meg egyszer. :) J.
-
Hozzászólt Lakó Péterfi Tünde Április 19, 2012, 9:42am
-
Jócka Marosvásárhelyen él. El kell mondano, hogy kihagytam két nagyon fontos dolgot, amivel Jócka boldoggá akarta tenni a hölgyet, illetve megígérte: " egéc nap flekkent ecünk, és vecek neked mercédect" :)))
- ‹ Előző
- 1
- 2
- 3
- Következő >
Üdvözöljük az
Erdélyi magyarok a világban közösségében!
© 2024 Created by erdelyimagyarok.com.
Működteti:
A hozzászóláshoz tagja kell hogy legyen a Erdélyi magyarok a világban –nak.
Csatlakozzon a(z) Erdélyi magyarok a világban hálózathoz