Bizony, manapság nem kell gondolkodnunk azon, hogy mit hol vásárolunk meg, honnan szerezzük be, sokkal inkább azon, hogy miből. A fenti állítás csak akkor igaz, ha nem számít nekünk a minőség. Mert bizony roskadoznak a polcok a "hyper" meg "szuper-marketekben". Elvesszük a sok használattól rozsdásra kopott bevásárlókocsit, betoljuk a standok közé, és mondhatni vakon rakjuk tele különböző "élelmiszerekkel". Nem véletlen az idézőjel. Mert ha elolvasnánk azt amit rajtuk írnak, akkor borzadva dobnánk vissza a helyükre. Arról nem is beszélve, hogy a tájékoztatónak, megfelelő tudás hiányában, csak egy részét értenénk. Bár mind többen vagyunk tisztában a sok "E" betű káros hatásával, azt hiszem elmondhatjuk: oda se bagózunk rá. Sokszor értetlenül állunk a tények előtt: nagyapáink szalonnát ettek, vereshagymával, tepertyűt, töltött káposztát, egyszóval zsírosabbnál zsírosabb étkeket, melyeket a modern tudomány kikiáltott gyilkosnak, károsnak, rombolónak, és lám, mégis jobb egészségnek örvendtek mint a mai kor embere. Vajon miért? Ők tudták mit esznek... Tisztában voltak azzal, hogy hol termett a zöldség, gyümölcs, melyik udvaron kapirgáltak a tyúkok, vagy melyik ólban hízott a disznó.

Rég motoszkál sokunk gondolataiban a változtatás, de aztán rohanunk tovább, nem enged a mókuskerék, tapossuk azt a bizonyos malmot, rendületlenül. És nem tudjuk mi kerül az asztalunkra, mit eszünk meg. Ki is mondta? Az vagy amit megeszel... Megfontolandó. Mi több, lehetőségünk is van rá, hogy lépéseket tegyünk. Ma este elmentem egy találkozóra. Ahol egy Webkamra nevű egyesülés tartott egyfajta gyűlést, bemutatkozást, Marosvásárhelyen, a Liliom (Crinului) utca 22 szám alatt. Az egész napi munkától fáradtan érkeztem meg. Mosolygó emberekkel teli kis terembe tessékeltek be, és azonnal éhes lettem... Friss házikenyér -szeletekkel kosárkák, cikkekbe vágott alma, szilvalekvárral és túróval töltött szintén házi sütemény, gözölgő tea várta a betérőt. Azt hiszem nem tudom elmondani mit érez az ember, amikor megkóstolja például a szilvalekváros süteményt. Vagy talán mégis. Íze volt. Szilvalekvár íze. Gyermekkorom ízvilága.

Az alapötlet: közvetlenül a gazdától vásároljunk. Mindenki jól jár, de talán a vásárló a legjobban. Mert ugyanazért a pénzért, amit kiad a vegyszeres, mű zöldségért, minőséget kap. Mindig idény szerint. Murok ízű murkot, kovásszal sült, ropogós héjú kenyeret, sárga házitojást, és még sorolhatnám. A gazda minden héten összeállítja a kosarat, és elhozza nekünk, vásárlóknak.

Tegyük meg hát azt a bizonyos lépést. Lépjünk ki a csalfa reklámok bűvköréből, kerüljük el messzire a nagy bevásárló központokat, ahol az orrunknál fogva vezetnek bennünket... Ha hagyjuk. Jómagam lépek. Mint megtudtam, nem csak zöldség, tojás, méz, hús a kínálat, hanem havonta egyszer Homoródalmásról túró, sajt is, aminek a minősége a francia sajtokkal vetekszik. Legyünk tisztában mi is azzal, hogy mi kerül az asztalunkra! Gazduram, ugye nekünk is ad a portékájából?

Részletek a : http://www.webkamra.ro/ oldalon, vagy a

https://www.facebook.com/pages/Webkamra/143027852450404?ref=ts&...

facebook oldalon